Háború a 3. koalíció ellen
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Háború a 3. koalíció ellen | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Napóleoni háborúk | |||||||||
 Napóleon az austerlitzi csatában |
|||||||||
|
|||||||||
| Harcoló felek | |||||||||
 Franciaország.svg/20px-Flag_of_Bavaria_(lozengy).svg.png){kind=small} Bajorország WürttenbergBaden  Itáliai Királyság Hollandia.svg/20px-Flag_of_Spain_(1785-1873_and_1875-1931).svg.png){kind=small} Spanyolország |
 Osztrák Birodalom Orosz Birodalom Egyesült Királyság Svédország Szicíliai Királyság |
||||||||
| Parancsnokok | |||||||||
| I. Napóleon |
I. Ferenc osztrák császár Karl Freiherr Mack von Leiberich Habsburg-Toscanai Károly Lajos főherceg I. Sándor orosz cár Mihail Illarionovics Kutuzov Horatio Nelson |
||||||||
| Napóleoni háborúk | |
|---|---|
 |
Háború a 3. koalíció ellen • Háború a 4. koalíció ellen • Orosz–török háború • Ágyúnaszád-háború • Finn háború • Félszigeti háború • Háború az 5. koalíció ellen • Oroszországi hadjárat • Háború a 6. koalíció ellen • Száz nap |
| Háború a 3. koalíció ellen (1805) | |
|---|---|
| |
Finisterre-fok • Ulm • Trafalgar • Caldiero • Amstetten • Ortegal-fok • Dürenstein • Schöngrabern • Austerlitz • Gaeta • Campo Tenese • Maida • Pozsony |
1805-ben létrejött az harmadik koalíció: az Egyesült Királyság, Ausztria, Oroszország és Svédország szövetsége. Ez a koalíció erősebb volt politikailag és katonailag is, mint az előző két kolaíció.
Napóleon már 1804-ben elkezdte tervezni az Anglia elleni invázíót. Ennek során Napóleon meg akarta kísérelni Anglia megtámadását a La Manch-csatornán át, ezért 2300 hajót és 130 000 embert összpontosított Boulogne-ban (boulogne-i expedíció, 1804-1805). Azonban az angol flotta Horatio Nelson admirális vezetésével döntő győzelmet aratott a trafalgari csatában az egyesített francia-spanyol flottán. Ezzel Napóleon inváziós terve meghiúsult.
A szárazföldön viszont Napóleon volt az erősebb. Itt már a bevált módszer szerint járt el: hirtelen és gyorsan lerohanta és megsemmisítette az ellenfeleit.
Körülzárta Ulm városában az osztrák hadsereget, amire azok válazul kapituláltak. A francia csapatok Bécset is elfoglalták. Az időközben egyesült orosz-osztrák hadsereg fővezérévé Kutuzov tábornokot nevezték ki. Kutuzov és szándéka az erőgyűjtés és a megfelelő csatahely megválasztása volt ellenben I. Sándor orosz cár és I. Ferenc osztrák császár szándékával, akik az azonnali csata mellett voltak. Ehhez párosult, hogy Napóleon szándékosan terjesztette azt a hírt, hogy békére törekszik a francia hadsereg rossz állapota miatt. Kutuzov tiltakozása ellenére a szövetségesek az azonnali csata mellett döntöttek.
Az austerlitzi csata előtt két nappal hol lóháton, hol gyalog Napóleon bejárta a leendő csata színhelyét. A csapatok elhelyezkedését és a hadműveleteket jól átgondolta. Sót az sem aggasztotta, hogy az ellenség túlerőben van.
1805. december 12-én az orosz-osztrák hadsereg mihelyt támadásba lendült, rögtön csapdába esett. A csata végére a szövetséges hadsereg széthullott. Másnap I. Ferenc gyorsan békét kötött Napóleonnal Pozsonyban (Pozsonyi béke).
