Vita:Giulietta Masina

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ez a szócikk témája miatt az Olaszország-műhely érdeklődési körébe is tartozik. Vegyél részt te is a szócikk szerkesztésében!

Amióta az Országútonban megláttam Giulietta Masinát, a kedvencem lett, teljesen lenyűgözött. Számomra ő a huszadik század legcsodálatosabb színésznője, és ezzel talán nem vagyok egyedül. Viszont igencsak bosszant, és mélységesen igazságtalanságnak tartom, hogy amíg szappanopera, és médiasztárocskákról ládaszám jelennek meg könyvek, színes fotós albumok, erről a páratlan tehetségű, különleges színésznőről nem jelenik meg még egy füzet se! Pedig mindenki ismeri és szereti, aki ismeri Fellini moziját és a neorealista filmeket, még a fiatalok is (magam is az vagyok). Életműve ugyan nem áll sokszáz filmből, de a leghíresebbek így is állandóan a jobb mozik műsorán vannak - ezért elfogultság nélkül jelenem ki: Giulietta Masina halhatatlan! Míg betéve tudjuk az életrajzát mondjuk a Való Világ „sztárjainak” , addig Masináról csak minden szökőévben jelenik meg pár elkoptatott sor. Pedig szeretnék róla minél többet tudni! Amit meg nagy nehezen összeollózok róla, abban meg nincs köszönet:

Az én Fellini (Chandler) című könyvben (bár ő csak mellékszereplőként van jelen) teljesen „buggyantnak” ábrázolja az írónő. Az való igaz, hogy többet is filmezhetett volna, de szerintem igencsak egyoldalú jellemzést adott róla Chandler. Megtudhatjuk, hogy Giuliettát a férjecskéjén, a ruháin és a főztjén kívül alig érdekli valami,(noha bölcsészdiplomás, színházban is sokat játszott, magasan művelt, újságíróként dolgozott, évekig az UNICEF nagykövete volt). Mást sem csinál, (Chandler szerint) csak szerelmesen sóvárog Fellini iránt ( jócskán hatvan évesen) és aggódik az estélyi ruhája miatt, a díjkiosztó gálákat pedig végigbömböli. Hímsoviniszta párja szerint (valószínűleg Federico az írónőt froclizta) Giulietta számára ő a „világegyetem”.

Persze az is igaz, mikor a könyv íródott, a Fellini házaspár a hetedik x- hez közeledett, és valószínűleg egy kis szenilitás is közrejátszott, hogy így sikerült. Ez a könyv volt a legbőbeszédűbb Fellini életrajz, amíg meg nem jelent Bradányi Iván: Federico Fellini nem is olyan édes élete c. munkája, ami a fent említett könyvből, és némi (!) más írásokból táplálkozik. Bradányi könyve szellemesen frivol, jót szórakoztam rajta, de amit Masinával művelt, igencsak lehangolt. Persze ez a könyv is Felliniről szól, de nagy örömömre- vagy inkább bánatomra Giulietta is szerepel benne több helyen. Írója szerint,- bár megemlíti, hogy fantasztikus tehetség - nem látunk benne többet, mint a Gelsominák Gelsomináját. Az már természetes, hogy a színésznőket azonosítják a szerepeivel, de ez már úgy érzem ez már mégiscsak túlzás. A zseniális művésznő egy ötéves gyerek szintjén van, nincs semmi ambíciója, csak a férje, a ruhái, máskülönben hisztis, állandóan felcsattan, ha meg nem, akkor érzelgősen sóhajtozik. Röhögő görcsöt kaptam attól a párbeszédtől a könyv végén, ami az író fantáziájában zajlott le a Fellini házaspár között. Az idős Giulietta könnyes szemmel rebegi, mint egy tizenhetedik századi rózsaszínű regényhősnő, hogy férjén kívül sosem volt más férfi az életében. Ezt azt hiszem, senki nem vette be! Nem hiszem hogy a huszadik század közepén élt egy olyan filmsztár, aki, noha fűvel-fával nyíltan csalja élete párja, - bármennyire is szereti - örök hűséget fogad! Bár Masina nem volt tökéletesen plasztikázott, szilikon mellű szépség, egy hihetetlenül vonzó, különleges, és karizmatikus nő volt, egyáltalán nem volt penészvirág, ahogy Bradányi képzelte! Bár a színésznő egy interjúban- valószínűleg tréfásan- megemlítette, hogy a legfontosabb szerepe az, hogy F.F. felesége, akinek csodálatos árnyékában él - azért még nem kellene azonosítani a Szellemek Júliájával! Az a Júlia dúsgazdag, műveletlen, ostoba, befelé forduló otthonülő, fáradt és bigott. Giulietta ellenben egyszerű családból származik, értelmiségi, fantasztikusan életvidám, energikus, mindig imádott utazni, táncolni, és rajongott a fogadásokért, partykért, egyszóval szeretett élni, szórakozni, imádta a társaságot. Mikor huszonkét évesen megismerkedett Federicoval, ünnepelt rádiósztár volt, nem kisegér! Ráadásul az egyetemi végzettség nem is volt akkoriban gyakori a nőknél a férfiuralmú Olaszországban, még férjénél is olvasottabb, műveltebb volt. Miért hagyta volna magát, mint pl. Sophia Loren, ( szerintem ez is kamu) akit a nyomorból emelt magához Carlo Ponti? Ugyebár köztudott, mennyire nem kedvelte Giulietta Julia szerepét! Kimondottan nehezen azonusult ezzel a szereppel, állandóan vitatkozott róla férjével, ez csak akkor fordul elő, ha egy színésznő olyan karaktert kap, ami távol áll az ő személyiségétől. (Én is foglalkoztam színjátszással) Valószínűleg a Chandler könyvben félreérthetően írta az írónő, hogy F.F. Júliát Masináról mintázta. Giulietta meleg szívű volt, és imádta kicsapongó férjét, emellett jó háziasszony volt - ebben volt az azonosság. És miért lett volna G.M. bigott? Ha az lett volna, nem bírt volna ki ötven évet szexmániás, obszcén humorú férje mellett. Júliát Fellini találta ki, benne volt egy kicsi a feleségéből, és az ő, valóban szigorú erkölcsű, zsarnok anyjából, és persze saját magából.

A szigorú erénycsősz, múltszázad középi Olaszországban, ahol Rosselini, és Ingrid Bergman házasságát erkölcstelennek nyilvánították, valószínűleg Giulietta nem viselkedhetett olyan polgárpukkasztóan, mint férje.( Amit szabad Jupiternek…) A családcentrikus közönség biztosan kiútálta volna, főleg, hogy fiatalon rengeteg prostituált szerepet kapott, ráadásul férjét is bűnözőnek kiáltották ki a papok az Édes élet idején. Ezért Masinától minden bizonnyal szerényebb magatartást várt a közönség - és mivel muszáj megnyerni a tömeget, szívesen eljátszotta volna Gabrini anyát a sok utcanő után. De ez még nem prüdéria! Jó szereplehetőség lett volna a színésznőnek! A következő könyv Zapponi : Az én Fellinim. Igen jó könyv. Ámbár valószínűleg kutya- macska barátságba lehetett Giuliettával, mert szinte kajánul ecseteli Federico nőügyeit, miután Masinát hazudozós, undok, gúnyos, hisztériás, dohányzó gyárkéménynek jellemzi, igaz, csak pár sorban. (Kíváncsi lennék, mit szóltak hozzá G.M. örökösei?) A Zapponi könyvben Masina harcias karaktere egészen elüt Bradányi „ibolyaszagú” jellemzésétől! Viszont ír Zapponi egy érdekes dolgot a házaspár kapcsolatáról: Fellini számára G.M. titokzatos nő volt, ezért is tudta megtartani férjét.(nem úgy, mint a Szellemek Júliája, aki szürke volt és unalmas.) Magam is úgy gondolom, Giulietta megfejthetetlen, hiszen annyi egymásnak ellentmondó dolgokat hordtak róla össze – talán ez lenne a vonzereje?

Mégsem gondolom, hogy ő volt a legtökéletesebb lény a földön. Bizonyosan szélsőséges vérmérsékletű, hirtelenharagú, sokszor csöpögősen érzékeny, kislányosan hóbortos is tudott lenni, ahogy olvastuk, hiszen sok tulajdonság fér meg egy emberben. De ezeket az egyoldalú, pár mondatból (félre) értelmezhető jellemzéseket nagyon unom. Az elcsépelt, frázisokból álló, mondvacsinált dicshimnuszokat meg annál inkább! Aki ilyen csodálatosan mély érzéssel, intelligensen, szikrázóan, gazdag színezettel játszotta el Gelsominát, Cabiriát, Gingert, akinek ilyen tündéri humora van, nem lehet ennyire egyszerű lélek! Csak reménykedni merek, hogy egyszer csak megjelenik magyarul egy könyv Giulietta Masináról, ahol lejáratás nélkül nyíltan írnának róla, és megismerhetnénk, ki is volt ő valójában!

Szia

Ez a lap nem erre való, amire most használod :-)) Giuliette masináról írj magadtól cikket magyarul, és ne máshonnan szedj le írásokat. Érdemes előtte ezt átolvasnod.  :Nikita 2005. november 29., 17:33 (CET)

[szerkesztés] Kép figyelmeztetés

A következő képeket törölték vagy törlésre jelölték a Commons-on. Mielőtt eltávolítod a képet a szócikkből ellenőrizd a Commonsbeli lapját a képnek, hátha időközben visszavonták, vagy hibát követtek el a törlésre jelöléssel. A kivett képet próbáld meg helyettesíteni egy másikkal.

Miután megoldottad a problémát, kérlek azt jelezd, mind itt, mind a CommonsTicker oldalon, az üzenetet létrehozó sablon „|status=” sorában.

Ezt az üzenetet a CommonsTicker írta.

-- CommonsTicker 2006. november 19., 19:21 (CET)