Fogasgalamb
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 Veszélyeztetett. Státusz: végveszélyben
|
|||||||||||||||||||
 |
|||||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| Didunculus strigirostris (Jardine, 1845) |
|||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| Egyéb név | |||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
A fogasgalamb vagy régebbi magyar nevén bagolycsőrű galamb (Didunculus strigirostris) a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjébe és a galambfélék (Columbidae) családjába tartozó Didunculus nem egyetlen faja.
Eléggé különálló faj a galambféléken belül, egymaga alkotja a fogasgalambformák (Didunculinae) alcsaládját. Legközelebbi rokonai a koronásgalambok (Goura).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
Kizárólag a Szamoa szigetcsoport két nagyobb szigetén, Upolu és Savai'i szigetén fordul elő.
Szamoa állam nemzeti madara, helyi neve Manumea.
[szerkesztés] Megjelenése
Testhossza 33 centiméter. Színezete zöldes, szárnyai és farka barna. Lábai hússzínűek. Legjellegzetesebb bélyege a lefelé hajló, kissé a papagájok csőre emlékeztető sárga, fekete végű csőre. A fiatal egyedek egyszínű barnásak.
Nagyon hasonlít a galambfélékkel rokon, mára kiirtott mauritiusi dodóra (Raphus cucullatus). A Didunculus név is „kis dodót” jelent. Mára az összehasonlító DNS-vizsgálatok bebizonyították, hogy nemcsak külső hasonlóságról van szó, tényleg a dodó egyik legközelebbi élő rokonfaja.
[szerkesztés] Életmódja
Korábban úgy gondolták, hogy alapvetően a földön tartózkodó madár és ott is keresi élelmét. A fajt csak nemrég kezdték alaposabban kutatni és kiderült, hogy sokat tartózkodik a fákon és elsősorban a mahagónikkal rokon Dysoxylum fajok termését fogyasztja. Korábban azt gondolták, hogy mint sok szigeti faj, a fogasgalamb is rossz repülő. Mára kiderült, hogy ez nem igaz, a faj jó repülő, sok időt tölt a fákon. Valószínűleg fészkét is ott építi, bár szaporodási szokásait eddig nem vizsgálták.
[szerkesztés] Természetvédelmi helyzete
A fogasgalamb állománya 1845-ben történt felfedezése óta nagymértékben csökkent. Mára populációjának nagyságát 4800 és 7200 egyed közé becsülik. Fő veszélyeztető tényezője az élőhelyét jelentő erdők kiirtása és a húscélú vadászat. A Természetvédelmi Világszövetség a „veszélyeztetett” kategóriába sorolja a fajt.
[szerkesztés] Forrás
- A faj szerepel szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján (2008.04.18.)
- Angol nyelvű fajleírás
