Fat Bottomed Girls
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Queen Fat Bottomed Girls |
||
|---|---|---|
 |
||
| Dupla A-oldalas kislemez | ||
| Jazz | ||
| Megjelent | 1978. október 13. | |
| Formátum | kislemez | |
| Felvételek | 1978 | |
| Stílus | Hard rock | |
| Hossz | 4:16 (album verzió) 3:22 (kislemez verzió) |
|
| Kiadó | EMI (UK), Elektra (US) | |
| Szerző | Brian May | |
| Producer | Queen és Roy Thomas Baker | |
| Helyezések | ||
|
||
| Queen-kislemez-kronológia | ||
| It's Late (1978) |
Bicycle Race/Fat Bottomed Girls (1978) |
Don't Stop Me Now (1978) |
| A Jazz album dalai | ||
| Mustapha (1) |
Fat Bottomed Girls (2) |
Jealousy (3) |
A Fat Bottomed Girls egy dal a brit Queen együttes 1978-as Jazz albumáról. A szerzője Brian May gitáros volt. Dupla A-oldalas kislemezen jelent meg a Bicycle Race-szel, Angliában a 11., a Billboard Hot 100-on a 24. helyet érte el.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Áttekintés
Egyike azon ritka dalaiknak, amelyek alternatív, DADGBE gitárhangolással játszhatóak, amely a hagyományos EADGBE állításból úgy születik, hogy annak legmélyebb húrját egy egész hanggal lejjebb engedik. Komoly eltérés van a kislemez és koncertverzió között: élőben a kórust Freddie Mercury énekelte, kiegészülve egy magasabb (Taylor) és egy alacsonyabb (May) kísérettel. A stúdióverzióban Mercury énekli az alapot, May pedig az alacsonyabb harmóniákat, Taylor nem hallható.
A kislemez verzió rövidebb lett, mint az eredeti, mert nem tartalmazta a versszakok közti hosszas gitárriffeket.
A dalszöveg szakít az eddigi himnuszszerű és emelkedett stílusukkal (Somebody to Love, We Are the Champions), ehelyett humoros és szexuális utalásokat tartalmaz. Ez sok kritikusnak nem tetszett, és a rajongók egy része is fanyalogva fogadta.
Ezzel elveszítettük hallgatóink egy részét. Azt mondták, "Hogy tehettétek ezt? Nem illik a spirituális oldalatokhoz." Én azonban azt mondom erre, hogy a testiség éppolyan része az embernek, mint a spirituális vagy intellektuális oldal. Nem kérek bocsánatot. Minden zene csak kerülgeti a nemiség témáját, némelyik elég közelről. A miénk nem. A mi zenénkben vagy sugalljuk, vagy félig tréfásan utalgatunk, de mindig ott van.
— Brian May[1]
Ráadásul a kislemezt (és a másik oldalon lévő Bicycle Race dalt) nagy vihart kavaró reklámkampány kísérte: a videoklipek készítésekor a Wembley stadionban 50 meztelen lány részvételével bicikliversenyt rendeztek. Emiatt Amerikában be is tiltották a klipet. A kislemez eredeti borítója egy bicikliző meztelen lányról készült fotót ábrázolt, Amerikában erre bugyit kellett retusálni. A későbbi amerikai kiadásokon már nem ez a kép szerepelt, de adtak a kiadványhoz egy kupont, és postán meg lehetett rendelni az eredeti képet. Később koncerteken is megjelentek a meztelen lányok, nagy felháborodást váltva ki a sajtóból. A New Musical Express zenei szaklap például leközölt egy fotót Freddie Mercury frontemberről, ezzel az aláírással: Fat Bottomed Queen.
A megjelenése utáni Jazz Touron játszották, bár az utána következő Live Killers és The Game Touron szép lassan lekerült a lejátszási listáról. Ezek után változó rendszerességgel játszották. Felkerült az 1979-es Live Killers koncertalbumra, és a 2004-es Queen on Fire - Live at the Bowl CD/DVD-re.
2005-ben megjelent a Reaching Out / Tie Your Mother Down + Fat Bottomed Girls kislemezen, amelyet a 2005-ös Queen + Paul Rodgers koncertek alapján összeállított Return of the Champions koncertalbumról másoltak ki. Ez a kislemez a 12. helyet érte el az angol slágerlistán.
A Kés/Alatt című sorozat 40. epizódjában egy zsírleszívás jelenetei alatt volt hallható.
[szerkesztés] Feldolgozások
- Az Antigone Rising együttes feldolgozta a 2005-ös Killer Queen: A Tribute to Queen című tribute albumra.
- A The Feeling nevű soft rock együttes előadta a 2007-es angliai turnéján.
- Kevin Fowler countryénekes feldolgozta a dalt 2002-es High On The Hog című albumán.
- Eric Churc countryzenész élő előadásokon gyakran ezzel a dallal vezeti fel I Pledge Allegiance To The Hag című dalát.
- Kid Rock koncertjein gyakran előadja a dalt, egyfajta country átdolgozásban.
[szerkesztés] Kritika
| A Queen beint a sajtónak. Ha ez a következő albumot akarja beharangozni, akkor még rosszabb kritikát érdemel, mint amilyet eddig kapott. | ||
|
– New Musical Express[1] |
||
| A Fat Bottomed Girls úgy kezdődik, mint egy gyűlés egy harlemi templomban, utána kemény rockzenébe megy át, amiben az együttes annyira jó. | ||
|
– Sounds[1] |
||
[szerkesztés] Közreműködők
- Ének: Freddie Mercury, Brian May
- Háttérvokál: Freddie Mercury
Hangszerek:
- Roger Taylor: Ludwig dobfelszerelés
- John Deacon: Music Man elektromos basszusgitár
- Brian May: Red Special
[szerkesztés] Kislemez megjelenés
7" kislemez:
- Bicycle Race – 3:01
- Fat Bottomed Girls – 3:22
[szerkesztés] Hangminta
- Fat Bottomed Girls (fájlinfó) — lejátszás a böngészőben (béta)
- Nem tudod lejátszani a fájlt? Olvasd el a Wikipédia:Média segítség lapot.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Dalszöveg
- Videoklip
- All Music Guide kritika link (angol nyelven)
- Slágerlista alakulása (angol nyelven)
[szerkesztés] Források
| A Jazz album dalai |
|---|
| Mustapha · Fat Bottomed Girls · Jealousy · Bicycle Race · If You Can’t Beat Them · Let Me Entertain You Dead on Time · In Only Seven Days · Dreamer’s Ball · Fun It · Leaving Home Ain’t Easy · Don’t Stop Me Now · More of That Jazz |
|
|||||||||||||||||||||||||
|
|||
| Brian May · Roger Taylor · Paul Rodgers Spike Edney · Danny Miranda · Jamie Moses |
|||
| Diszkográfia | |||
|---|---|---|---|
| Albumok: Return of the Champions · Super Live in Japan · The Cosmos Rocks | |||
| Kislemezek: Reaching Out / Tie Your Mother Down + Fat Bottomed Girls · Say It’s Not True | |||
| Kapcsolódó cikkek | |||
| Queen · The Cross · Smile · Red Special · Deacy Amp · The Official International Queen Fan Club |
Könnyűzenei portál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
