A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A fali gekkó (Tarentola mauritanica) a hüllők (Reptilia) osztályába a gyíkok (Sauria) alrendjébe és a gekkófélék (Gekkonidae) családjába tartozó faj.
A Földközi-tenger majdnem teljes partvonalán előfordul, kivételt csak az Adria part képez. Észak-Afrikában élnek legnagyobb populációi, Egyiptomban kevésbé gyakori mert nagyobb rokona a gyűrűs gekkó (Tarentola annulari) a domináns.[1] Nyugat-Ázsia fanunájából hiányzik ez a faj.
Alfajtól függően 12-20 centiméter a testhosszuk, ennek kb. 2/5 része a farok. Színezetük élettér és alfaj függvényében változik. Hasi oldalát mindig világos, sima pikkelyek borítják, felső teste a világos sárgásszürkétől a szürkén, barnán és feketésbarnán át egészen a fénytelen feketéig változó, hol csíkozott, hol többé-kevésbbé homogén, az élettérhez igazodik. A tarkó,nyaki részen indul a test tengelyével párhuzamosan 10 szemölcs sor, ebből kettő a melső lábaknál véget ér. A testet 4, a farok részt 3 sötétebb csík keresztezi.[2]
|
|
Sötétebb színezetű fiatal egyed
|
- Tarentola mauritanica fascicularis - Daudin, 1802[3]
- Tarentola mauritanica juliae - Joger, 1984[4]
- Tarentola mauritanica mauritanica - Linnaeus, 1758[5]
- Tarentola mauritanica pallida - Geniez et al. 1999[6]
Éjjel aktív, de gyakran látni öket napozni. Gyors mozgású hüllők, de zsákmányukat nem cserkelik, hanem "bevárják".[7] Lábujjaik végén található harántlemezeikkel akár a plafonon is képesek futni (ez a kisebb, fiatal egyedekre jellemző, a kifejlett példányok túl súlyosak). Kedvelik az emberi környezetet, gyakran látni éjszaka, kültéri világítások közelében.[8] Ha az ember megfogja vagy kézbe veszi ritkán dobja le farkát, támadóját mindig, próbálja megharapni. Harapása erős, apró hegyes fogai vannak, gyakran szájzárat kap, ilyenkor csak az idő vagy a hidegvíz segít. Tápláléka kisebb hüllőkből, rovarokból, sáskákból és lepkékből áll.
- Lacerta mauritanica LINNAEUS 1758: 202
- Gecko stellio MERREM 1820: 43
- Gecko fascicularis GERVAIS 1836
- Tarentola mauritanica — GRAY 1845
- Tarentola mauritanica — BOULENGER 1885: 196
- Tarentola saharae [DOUMERGUE 1899]
- Platydactylus mauritanicus — BÖTTGER 1873
- Tarentola mauritanica — ENGELMANN et al 1993
- Tarentola mauritanica — SCHLEICH, KÄSTLE & KABISCH 1996: 273
- Tarentola (Tarentola) mauritanica — RÖSLER 2000: 116
- Tarentola mauritanica mauritanica (LINNAEUS 1758)
- Gecko muricatus LAURENTI 1768: 44
- Platydactylus muralis DUMÉRIL & BIBRON 1836: 319 (nom. subst. pro L. maur.)
- Platydactylus facetanus STRAUCH 1862: 22
- Tarentola mauritanica subvar. atlantica DOUMERGUE 1899: 513
- Tarentola mauritanica subvar. lissoide DOUMERGUE 1899: 515
- Tarentola tuberculata ROSEN 1905: 130
- Tarentola mauritanica mauritanica — WERMUTH 1965: 180
[szerkesztés] Források és jegyzetek
- ^ Schlüter, U. 2002. Die Reptilien und Amphibien der Kerkennah-Inseln. Elaphe 10 (2): 68-74
- ^ Nogales M., M. López, J. Jiménez-Asensio, J. M. Larruga, M. Hernández, and P. González 1998. Evolution and biogeography of the genus Tarentola (Sauria: Gekkonidae) in the Canary Islands, inferred from mitochondrial DNA sequences. J. Evol. Biol. 11: 481–494
- ^ Mahrdt, Clark R. 1998. Geographic Distribution. Tarentola mauritanica Herpetological Review 29 (1): 52
- ^ Malkmus, R. 1990. Herpetofaunistische Daten aus Nordostportugal. Salamandra 26 (2/3): 165-176
- ^ Malkmus, R. 1990. Herpetofaunistische Daten aus Nordostportugal. Salamandra 26 (2/3): 165-176
- ^ Geniez, P., J. Escatllar, P. A. Crochet, J. A. Mateo & J. Bons 1999. A new form of the genus Tarentola from north-western Africa (Squamata: Sauria: Gekkonidae). Herpetozoa 12 (3/4): 187-194
- ^ Joger U 1984. Taxonomische Revision der Gattung Tarentola (Reptilia: Gekkonidae). Bonner Zoologische Beiträge 35(1-3): 129-174
- ^ Rösler, H. 2000. Kommentierte Liste der rezent, subrezent und fossil bekannten Geckotaxa (Reptilia: Gekkonomorpha). Gekkota 2: 28-153
