Elativus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Az elativus (a latin efferre „kihozni”-ból) egy nyelvtani eset. Egyes nyelvekben valamely zárt helyből kifelé mutató irányt, vagy egyéb hasonló jelentést jelöl meg; a magyarban a „-ból/-ből” toldalék.

[szerkesztés] Az egyes nyelvekben

[szerkesztés] Finnugor nyelvek

A finn nyelvben az elativust a „-sta/-stä” toldalékkal képzik, a közeli rokonságban álló észtben pedig a „-st”-tel:

finn „talo.sta” – a házból;
észt „maja.st” – a házból.

A beszélt finn egyes nyelvjárásaiban közkeletű az utolsó magánhangzó elhagyása, így a toldalék ott is „-st”-ra rövidül: „talost' ”.

Ez a nyelvészeti lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

m·v·sz

Nyelvtani esetek

Alanyeset (nominativus) • birtokos eset (genitivus) • határozói eset (ablativus) • megszólító eset (vocativus) • részes eset (dativus) • tárgyeset (accusativus) • abessivus • absolutivus • abessivus • adessivus • allativus • antessivus • abessivus • aversivus • benefactivus • causativus • causativus-finalis • comitativus • delativus • abessivus • distantitivus • distributivus • distributivus-temporalis • dubitivus • elativus • ergativus • essivus • essivus-formalis • essivus-modalis • equativus • finalis • formalis • illativus • inessivus • instructivus • instrumentalis • lativus • locativus • medialis • modalis • multiplicativus • partitivus • perlativus • postessivus • prolativus • prosecutivus • proximativus • separativus • sociativus • subessivus • sublativus • superessivus • superlativus • temporalis • terminativus • translativus • vialis