Csuang-ce

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Csuang-ce, kínai nyelven: Csuang mester, a taoizmus egyik legalapvetőbb szent könyve, filozófiai értekezés. Címét jelentése alapján gyakran használják a szerző, Csuang Csou neve helyett is.

Csuang Csou Mengben született, Honan tartományban, s a Kr. e. 4. század második felében élt. Tanítványaival együtt a nyilvánosságot kerülve, elvonultan élt, munkáját feltehetően a Kr. e. 4. század utolsó éveiben készítette. Egyes források szerint a Nanhuasan-hegyen is élt, de e hely mára pontosan nem beazonosítható. Erre utal 742-ben kapott neve is: Nanhuasan-csen (A Nanhuasani), illetve könyvének új címe: „Nanhuasan-csen-csing” (Nanhuasani igaz könyv).

Egyetlen műve eredetileg 52 fejezetből állt, ebből 33 maradt fenn. Teljesen biztosan az első 7 tulajdonítható neki, a 8-22. fejezetet tanítványai, a többit Kr. e. 3. századi követői készíthették. A költői formában megírt munka filozófiai rendszere a „Lao-ce” című munka tanait fejleszti tovább. A taoista természettörvény túlnő a tapasztalással megismerhető világon, megismeréséhez a természetben való misztikus feloldódás vezet el, a szemlélődő nyugalom, amely gyakorlatilag minden cselekedet ellenzését jelenti („vu-vej”, nem-cselekvés), valamint tagadja a bürokratikus közéletet is:

A szerencse pihe-könnyű,

Utána hiába kapkodsz,

Mint a föld, súlyos a balsors,

Ellene hiába harcolsz.

A természettel való passzív azonosulás révén a Csuang-ce szembefordulva a hivatali világ uralta társadalommal, a világban felfedezte a „dolgok azonosságát”, azaz eljutott egyrészt a világ egységének, másrészt a dolgok teljes relativitásának felismeréséhez. Tanainak páratlan és hosszú népszerűsége Kína költői között minden bizonnyal azzal magyarázható, hogy kiábrándultságukhoz jól illett a taoizmusnak e változata, s még ha nem is osztotta mindegyikük a mű végletes pesszimizmusát, igazolni tudtak vele egy hivatali kötöttségektől mentes, szabad, természetbe feledkező, vonzó életformát.