Csillagászati egység

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Az SI-n kívüli távolságegység, mely a csillagászatban használható. A Nap és a Föld átlagos távolsága, azaz a Föld-pálya nagytengelyének a fele. Jele: CsE.

1 CsE = 149 600 000 km = 8,33 fényperc
1 fényév = 63 240 CsE

[szerkesztés] Példák

A Plútó 39,5 CsE-re a Jupiter 5,2 CsE-re van a Naptól.
A Betelgeuse csillag átmérője 2,56 CsE.
A Hold a Földtől 0,0026 CsE-re található.

További csillagászati távolságegységek: fényév, parszek.

Néhány átváltási érték:

  1 CsE = 149 597 870,691 ± 0,030 km ≈ 92 955 807 mi ≈ 8,317 fényperc ≈ 499 fénymásodperc
  1 fénymásodperc ≈ 0,002 CsE
  1 gigametre ≈ 0,007 CsE
  1 fényperc ≈ 0,120 CsE
  1 microparsec ≈ 0,206 CsE
  1 terametre ≈ 6,685 CsE
  1 fényóra ≈ 7,214 CsE
  1 fénynap ≈ 173,263 CsE
  1 milliparsec ≈ 206,265 CsE
  1 fényhét ≈ 1212,84 CsE
  1 fényhónap ≈ 5197,9 CsE
  1 fényév ≈ 63 241 CsE
  1 parsec ≈ 206 265 CsE

Dőlten szedett kifejezések az angol nyelvű szócikkből kerültek másolással ide, és lefordításra várnak.

[szerkesztés] Története

A csillagászatban csak távolságarányok mérhetőek könnyen, tényleges hosszak nehezen, ezért sokáig az égitestek közötti egységeket csak csillagászati egységben lehetett tudni.

Első komolyabb lehetőség a mérésre a Vénusz és a Merkúr Nap előtti elvonulásának megfigyelése volt különböző helyekről. Abból, hogy az égitest a Nap előtt a két helyről különböző helyen látszik áthaladni, a távolság meghatározható. Hell Miksa és Sajnovics János részt vett ebben 1769-ben. Kepler is csak a Nap-Föld távolsághoz tudta viszonyítani a bolygók távolságát.

Fontos szerepe volt az égitestek megradarozásának, mely a II. világháború idején, a repülőgépek távoli felismerésére kifejlesztett radartechnika melléktermékeként született meg. Ezidőtájt (1940-ben) sikerült meghatározni egy CsE pontos értékét is. Magyarországon Bay Zoltán csoportjának elsők között sikerült megradarozni másik égitestet: a Holdat.