Chrestomathia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Chrestomathia, az ókori Görögországban a 4. század – 5. század végén, amikor az íróknak nehéz volt nagyobb olvasottságra szert tenni, illetve az írók művei sokfelé forgácsolódtak, divatba jött szemelvényekben, hasznos ismeretek tára alakjában tájékoztatni az olvasókat a rokon műfajú művek tartalmáról. A legelső ismert chrestomathiák egyike egy, Proklosz neve alatt fennmaradt munka, a „Chrestomathia grammatica" 4 könyvben, amelyet Phótiosz munkája, illetve egy velencei és egy madridi kódex őrzött meg. Szintén Phótiosztól van tudomásunk Szopatrosz és Helladiosz chestromatikus munkáiról. Aránylag a legnagyobb terjedelemben Sztobaiosz kivonatgyűjteményei maradtak fenn. Elmés mondásokból is készítettek apophtegmata és gnómai címen gyűjteményeket, ilyen például Plutarkhosz híres királyok és hadvezérek mondásait összegyűjtő munkája. A bizánci irodalomban kiemelkedően sok ilyen gyűjtemény készült, a történelmi művek terén Antiokhiai János, az irodalmiakén Phótiosz dolgozott. Kiemelkedő munkát végzett Constantinus Porphyrogenitus, aki történelmi és államtudományi iratokat felölelő magyenciklopédiájával sokat megmentett a később elveszett munkákból. A rómaiaknál chrestomatikus munkák nem fordulnak elő.

[szerkesztés] Források

• Ókori Lexikon I–VI. kötet, szerk. PECZ Vilmos, Franklin Társulat, Budapest 1904.