Buzogány
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A buzogány régi zúzófegyver, egyes források szerint az első, ember elleni használatara kifejlesztett eszköz.[1] Magyarországon a 13. század közepén letelepült kunok honosították meg. A neve (boszgán) mindenesetre arra mutat, hogy a törököktől került hozzánk.
A buzogány feje általában azonos átmérőjű vagy vastagabb, mint a nyél, és többféle változata ismeretes. Nálunk a legrégibb formája az ún. tollas buzogány, amely 5-7 darab háromszög alakú lapból álló kiágazással volt ellátva, ezeknél a fej idoma hegyére állított négyszöghöz hasonló. A későbbi a gerezdes buzogány, melynél a szárnyak szorosan egymás mellett vannak, ennél a fej körteidomú volt. A láncos buzogánynál a buzogányfej egy lánccal van a nyéllel összekötve. Kimondottan a páncélos katonák elleni harcra fejlődött ki a tüskékkel ellátott buzogány v. csatacsillag.
A nyél hossza a gyalogos katonák által használt rövid buzogánynál 60-90 cm, míg a lovaskatonák ennél hosszabb buzogányt használtak, a kétkezes buzogányok nyele akár másfél méter hosszú is lehetett.
Napjainkban a buzogány leginkább ceremoniális fegyverként vagy méltóságjelvényként használt.[2] Számos kormányzati szerv (mint pl. az Egyesült Államok Képviselőháza[3]), egyetemek, fúvószenekarok és a mazsorett csoportok karmesterei használnak ceremoniális buzogányt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A buzogány eredete
[szerkesztés] Őskor
A buzogány feltehetően i. e. 12.000 évvel ezelőtt alakult ki és kard megjelenése előtt az egyik legfontosabb közelharci fegyver volt. Az i. e. 5–1 szd. körül keletkezett Ramayana és Mahabarata eposzok részletesen leírják a buzogány használatát a korabeli hadviselésben. Mivel a legtöbb őskori kultúra nem volt képes hosszú, éles és megfelelően erős fémeszközök, kardok előállítására, a buzogány rendkívül széles körben elterjedt fegyver volt.
Az első, fából faragott vagy kialakított buzogányoknak kova vagy obszidián tüskéi voltak, ritkábban kőből faragott fejjel voltak ellátva. Ezek az kezdetleges fegyverek csak a páncélzat kifejlesztése előtt voltak hatásosak, az első bőrpáncélok megjelenését követően elvesztették korábbi népszerűségüket.
Nyugat-Európa területén az első buzogányt az újkőkori Knowth-i (Írország) sírhalmokban[4][5] tárták fel, ez már teljes mértékben faragott kovakő fejjel rendelkezett. A bronzkori leletek között is számos részben vagy teljesen fémből készült buzogányfejet találunk.[6]
Az ókori Egyiptomban i. e. 6000 évvel ezelőtt, a nagy dinasztiák megjelenését megelőzően használtak kőbuzogányokat, amelyek lapos tárcsa alakú fejét merőlegesen illesztették a nyélre.[7]
A tárcsát hamarosan felváltotta kerek v. körte formájú, általában kőből vagy márványból faragott fej, amely a II. Naqada kultúra[8] idején (i. e. 3600-3250) jelent meg Felső-Egyiptom területén és a III. Naqada kultúra (i. e. 3250-3100) terjed el egész Egyiptom területén. Hasonló buzogányokat használtak Mezopotámiában is i. e. 2450-1900 körül.
Azonban a megoldást csak a réz, majd később a bronzművesség kifejlődését követően hamarosan megjelentő, teljesen fémből készült buzogányok jelentették. A fej nem volt annyira merev, kevésbé volt hajlamos törésre v. repedésre és lehetségessé vált a fej javítása is. A fejen a nyélnek kialakított lyuk kúpos formája a korábbinál sokkal erősebb rögzítés tett lehetővé.
A protodinasztikus korból származik Serqet fáraó (v. másik nevén II. Skorpió király) buzogánya, amely a király uralkodásának egyetlen emléke. A kő buzogányfejen ábárzolt hieroglifák egyik értelmezése alapján Serqet indította meg az Alsó-Egyiptom elleni hadjáratot, ami végül Nekhen fáraó alatt Egyiptom egyesítéséhez vezetett.
Több, mint 1500 évvel Seqet után az Amadeh-i sztélé a következő feliratot rögzítette a 18. dinasztia egyik királyára, [[II. Amenhotep]re vonatkozóan:
Őfelsége örvendező szívvel tér vissza apjához, Atunhoz, buzogánya hét (ellenséges) vezérre sújtott le, akiket Takhsi területén talált.
Az első buzogányok legnagyobb problémáját a kőfej merevsége jelentette: egy erősebb ütést követően a fej megrepedhetett vagy eltörhetett, ilyenkor a fejet nem is lehetett javítani. A fej megbízható rögzítése a nyélre volt a másik probléma, ezt próbálták kiküszöbölni az egyiptomiak a Predinasztikus kor sor készített tárcsa alakú buzogányokkal.[9]
| Körte formájú buzogány egyiptomi hieroglifákkal |
||
|
[szerkesztés] Ókor
Az ókori világ egyik legjelentősebb katonai hatalma, a rómaiak körében nem terjedt el a buzogány használata, aminek egyik oka, hogy a széles körben elterjedt fémpáncélzat megfelelő védelmet nyűjtott az akkori buzogányok ellen. A másik lehetséges ok a római harcmodorban keresendő, amely a zárt alakzatban használt pilum-on (lándzsa) és a gladius-on (rövid, egyenes, döfésre és vágásra is alkalmas kard) alapult. A zárt alakzatokban a buzogány hatásos alkalmazásához nem volt elegendő hely.
Ezzel szemben a perzsa újbirodalom hadseregében a buzogány jelentős szerepet kapott, a korabeli perzsa hadviselés eltérő jellege miatt. A perzsa haderőben mindig is jelentős szerepet kaptak a nehézfegyverzetű lovas katonák, akik számára a buzogány éppen olyan hatásos volt a lovasroham során, mint a kard vagy csatabárd. Az i. e. 1000 körül keletkezett Shāhnāmé eposz számos utalást tartalmaz a buzogányt használó parthus lovagok összecsapásaira vonatkozóan.
[szerkesztés] A középkori Európában
A kora középkor meghatározó fegyverneme, a páncélozott lovasság, jelentős védelemmel rendelkezett mind a szúró-vágó fegyverek, mind a korabeli lőfegyverek ellen (az angol hosszú íj kivételével). A tömör fémből készült buzogányok és harci kalapácsok azonban a páncélos lovasok ellen is sikerrel voltak használhatók, a buzogány jelentős sérüléseket tudott okozni a páncél átütése nélkül is. A lovagi páncélzat elleni használatra fejlődött ki a tollas v. gerezdes buzogány. A buzogány fején kialakított tollak, majd később tüskék a legerősebb páncélt is képesek voltak megrepeszteni vagy teljesen átütni. A tollas buzogányok először feltehetően a bizánci birodalomban jelentek meg i. sz. 1000 körül, és a 12. szd. körül terjedt el széles körben Európában. A tollas buzogányok a muzulmán lovasság körében is népszerűek voltak.
A buzgonyokat a középkor technikai-ipari színvonalán is egyszerűen, olcsón és viszonylag nagy tömegben lehetett előállítani, ami segítette széles körű elterjedésüket. A buzogány, a fejsze és lándzsa mellett a buzogány a parasztlázadások és a szegény gyalogos katonák egyik kedvenc fegyvere volt. Ezek tipikusan fényélre erősített, fa vagy fém fejjel készültek, a fejbe általában tüskéket illesztettek.
Nyugat-Európában elterjedt hiedelem szerint a papság körében népszerű volt a buzogány, mert vér kiontása nélkül is lehetővé tette az ellenség legyőzését. A hiedelem alapjául valószínűleg a Bayeux-i faliszőnyegen ábrázolt Odo bayeux-i püspök, aki egy buzogányszerű fegyverrel harcol a Hastings-i csataban. Mivel Odo bátyját, Hódító Vilmos herceget is egy hasonló fegyverrel ábrázolja a faliszőnyeg, ezért elképzelhető, hogy a buzogány csak mint hatalmi szimbólum szerepel. A legkézenfekvőbb magyarázat szerint Vilmos, Odo és más lovagok is egyszerűen a buzogányt részesítették előnyben.[10]
Más források alapján a főpapok viszont a korabeli lovagok hagyományos fegyverzetét használták, mint pl. Turpin érsek az "Almace" nevű karddal és lándzsával harcol a Roland-ének alapján, vagy pl. Adhemar of Le Puy püspök, aki az első keresztes hadjáratban harcolt (a hadjárat során vesztette életét a faliszőnyegen ábrázolt Odo püspök).
Mindenesetre a hiedelmet tovább erősítette a Dungeons and Dragons szerepjáték, ahol a papi kaszt nem használhat kardot vagy más vágófegyvert, csak buzogányt v. harci kalapácsot.
[szerkesztés] A buzogány használata Európa keleti részén
A buzogány széles körben elterjedt, népszerű fegyver volt elsősorban a középkori lengyel királyság és az orosz fejedelemség seregeiben. Bár a kalandozó magyarok elsődleges fegyvere a hajlított szablya és a visszacsapó íj volt, a magyar állam megalapítása után a buzogány népszerű fegyver lett, ld. például a Botond férfi név eredetét, illetve Botond vitéz legendáját. A magyar koronázási jelvények egyike, a királyi jogar kialakítása is a buzogányra vezethető vissza.
[szerkesztés] Amerika a spanyol hódítás előtt
Minden pre-kolumbián kultúrában jelentős szerepet játszottak a fából, illetve részben kőből készült buzogányok. Az Inka_BirodalomInka Birodalom harcosai fanyelű és réz, bronz vagy kőfejjel felszerelt buzogányokat használtak, ami rendkívül hatásos lehetett a korabeli indi'n harcosok által viselt bőr v. nemezpáncélzattal szemben.
Az azték harcosok fabuzogányaik egyik oldalára éles obszidián pnegéket erősítette, az így kialakított fegyver átmentetet képez a kard és a buzogány között.
[szerkesztés] Buzogányok a modern hadvislésben
Buzogányra emlékeztető fegyvereket használtak az első világháborús lövészárkokban vívott közelharcok során. Ezek a buzogányok kezdetleges, kézzel készített fegyverek voltak, de eredményesen lehett használni harcfelderítés, illetve lövászárok-betörések során.[11]
A II. világháborúban a Budapest környéki harcokban használták kisebb számban a Weiss Manfréd Művekben készült buzogányvetőt.[12]A propagandacélból Szálasi-röppentyűnek elnevezett, hivatalos neve szerint 44 M buzogányvető magyar tervezésú, rakétaelven működő hátrasiklás nélküli páncéltörő fegyver volt.[13][14]
[szerkesztés] Szimbólikus használat
A szimbolikus célokra használt buzogányokat jogarnak is szokás nevezni.[15] A jogarok rövid, gazdagon díszített, ezüstből vagy ezüsttel borított keményfából készült nyélre illesztett, szintén gazdagon díszített, gömb alakú, esetleg figurát formázó fejből állnak. A magyar koronázási jelvények közül a királyi jogar az egyik legrégebbi ilyen jellegű tárgy.[16]
[szerkesztés] Parlamenti jogarok
Az angol parlament és a hozzá hasonló, Westminster-i mintára működő parlamentek a világ számos részén használnak ceremoniális buzogányokat (jogart). Általában a parlament egyik elöljárója, az ún. sergeant-at-arms, őrzi a jogart és helyezi el a parlamenti jegyző vagy a parlament elnöke asztalán, ezzel is jelezve, hogy a parlament hivatalos ülést tart. A parlamenti munka végén a jogart őrzési helyére veszik vissza. Szintén szokás a jogart eltávolítani, amíg a parlament megválasztja új elnökét, ezzel is jelezve, hogy a parlament még nem tarthat hivatalos ülést.
II. Erzsébet brit királynő 1999. július 1-én adományozott az újonnan megalapított Skót Parlamentnek parlamenti jogart, amely Skóciában bányászott ezüstből készült, Michael Lloyd tervei alapján. [17]
Az Egyesült Államok Képviselőháza is rendelkezik egy ceremóniális célokra használt jogarral.[18])
A magyar országgyűlés nem rendelkezik parlamenti jogarral, a magyar koronázási ékszereken kívül, amelyek a Szent Koronáról szóló 2000. évi. I. törvény értelmében a 2000. január 1-jén ünnepélyes keretek között (a jogarral és az országalmával) a Parlament kupolacsarnokába kerültek. A koronázási palást a Nemzeti Múzeumban maradt.[19][20][21]
[szerkesztés] Ünnepélyes használat
A buzogányra visszavezethető és hasonló formájú eszközzel veszénylik a karnagyok a katonai zenekarokat és fúvószenekarokat. A mazsorett csoportok vezetői és táncosai is hasonló buzogányokat forgatnak.
[szerkesztés] Egyetemi jogarok
A parlamenti jogarokhoz hasonlóan az egyetemi jogar is az egyetem vezetőinek önállóságát és fennhatóságát szimbolizálja, általában az egyetemi évnyitó és a diplomaosztó ünnepségek során használják.
[szerkesztés] Címertani használata
Mint a legtöbb középkori fegyver, a buzogányt is használták a nemesi családok v. intézmények címereinek kialakításában, mint pl.:
- Cognac városa [22]
- Colmar városa [23]
- Retz hercegi családjának címerében (a hercegi címet 1581-ben hozták létre Albert de Gondy részére)[24]
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ [O'Connell, Robert L., "Ride of the Second Horseman: The Birth and Death of War", Oxford University Press, pp. 117
- ^ Mimi - buzogány
- ^ Történelmi ereklyék – Az Egyesült Államok Képviselőháza Jegyzői Hivatala
- ^ The Megalithic Passage Tombs of Newgrange, Knowth, Dowth, Fourknocks, Loughcrew and Tara
- ^ [1]
- ^ Ld. pl. Bronze Age Shipwreck Excavation at Uluburun - Tools and Weapons
- ^ http://www.touregypt.net/featurestories/mace2.jpg
- ^ Predinasztikus kor
- ^ The Blunt Instrument - Maces in ancient Egypt
- ^ Ld. pl. a következő képeket a faliszőnyegről, ami Vilmost, Odot és egy ismeretlen harcost ábrázol, mindannyian egy buzogányhoz hasonlító fegyverrel. [2][3][4][5]
- ^ Ld. pl. Angol lövészárok-buzogány, Német katona-figura buzogánnyal, A buzogány használatának leírása (angol)
- ^ Buzogányvetők a budapesti harcokban
- ^ Gamma's A. S. //Fegyverismeret
- ^ A 44
- ^ Mimi.hu - jogar
- ^ A Pallas Nagy Lexikona - Koronázási jelvények
- ^ Ld. a következő képeket: [6] és[7]
- ^ Történelmi ereklyék – Az Egyesült Államok Képviselőháza Jegyzői Hivatala
- ^ ZETApress » A Szent Korona nem múzeumi tárgy
- ^ Szent korona - Regnum templomban
- ^ http://www.mkogy.hu/epulet/img/92.htm
- ^ Hivatalos website - angol
- ^ Hivatalos website - francia
- ^ A Gondi család címere
![[7]](http://scottish.parliament.uk/images/mace-det.gif){kind=link}