Beniczky Emil
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Beniczky Emil (benicei és micsinyei) (Alsómicsinye, 1838. december 2. – Törtel, 1864. december 1.) költő
[szerkesztés] Élete
Kilenc éves korában szüleivel Heves megye Réde falujába költözött; 1850-ben Gyöngyösre ment tanulni s ott tudományosan művelt nagybátyja Prónay Károly házánál négy évig lakott; az 5. és 6. gimnáziumi osztályt Egerben végezte. 1856-ban a budai főreáliskola növendéke lett, azonban nagybátyja Beniczky Ágoston császári és királyi tanácsos ösztönzésére a papi pályára lépett és azon év végén a nagyszombati papnevelőben találjuk őt; de később megvált a papi pályától, Pesten joghallgató lett és egyszersmind egy magán intézetben tanít, üres idejében irogat, fordít. 1863. február 8. oltárhoz vezette Frombach Berta urhölgyet; ezentúl Törtelen, Pest megyében lakott.
[szerkesztés] Munkái
1. Nefelejtsek. Pest, 1861. (Rajzok a honvéd-életből.)
2. A magyar Jacobinusok. Tört. Regény. Pulszky Ferencz után ford. U. ott, 1861. Két kötet. (2. kiadás. U. ott, 1872.)
3. Tündérfi Kálmán ur kalandjai. Regény. U. ott. 1865. Arczk. (Vadnai Károly irt hozzá életrajzot.)
Verseket és beszélyeket irt a következő lapokba: Szegedi Hiradó (1859.), Népujság (1859–60.), Családi Kör (1860–62.), Divatcsarnok (1860. 1863.), Hölgyfutár (1860–61. 1863.), Napkelet (1860.), Nefelejts (1863.), Koszorú (1864.) és a Főv. Lapok közölte hátrahagyott beszélyét (1865.); irt még a Tavasz cz. szépirodalmi zsebkönyvbe (1861.) és a Császárfürdői Albumba (1863.) Emich Gusztáv Nagy Képes Naptárában 1862-re Damjanics, Kiss Ernő és Leiningen életéből közölt rajzokat; 1860–61-ben a Pesti Hölgydivatlapnak volt segédszerkesztője; 1862-ben a Magyarország és 1863-ban a Független cz. politikai napilapoknak külföldi rovatvezetője volt.
Arczképét Marastoni József rajzolta kőre, Rohn és Grund nyomt. Pesten 1865-ben és megjelent 3. sz. munkája mellett.
