Belső mag

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A belső mag a Föld legbelsőbb, mintegy 1200 km sugarú burka.

A földmag két részét (külső folyékony és belső szilárd öv) 1936-ban fedezte fel Inge Lehmann dán szeizmológus, a földrengéshullámok terjedését figyelve a Föld belsejében. Az őáltala felfedezett felületet, mely a két övet elválasztja mintegy 5000 km mélyen, Lehmann-felületnek nevezik.

A meteoritok és az őket alkotó kémiai elemek fizikai és vegyi tulajdonságainak tanulmányozásából azt feltételezik, hogy a belső magot elsősorban vas és nikkel alkotja.

A belső magban uralkodó környezeti viszonyokról csak hipotézisek léteznek. Feltételezik, hogy a hőmérséklet 5000-6000 °C között alakul, míg a nyomás 330-360 GPa értékek között. A szilárd halmazállapotot azzal magyarázzák, hogy ilyen extrém nyomásviszonyok mellett a vas olvadáspontja rendkívül megnő.

[szerkesztés] Források

• Báldi Tamás: Általános földtan, egyetemi jegyzet, ELTE Budapest, 1997
• Borsy Zoltán: Általános természetföldrajz, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 1998 ISBN 963188928-9