Bauer Lajos
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Bauer Lajos (Nagyenyed, 1815 körül – 1865. május 15.) 1848–1849-es honvédőrnagy.
[szerkesztés] Élete
1848-ban Erdélyben főhadnagyként szolgált a császári hadsereg 51. (Károly Ferdinánd) gyalogezredében. A március 15-ei forradalom után felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak. Részt vett a Nagybányai nemzetőrség szervezésében. 1848 őszétől Baldacci Manó vezérőrnagy, majd Bem József vezérőrnagy segédtisztje lett. Részt vett az erdélyi felszabadító hadműveletekben. 1849. április elején Bem Dés térparancsnokává nevezte ki. A szabadságharc végéig ebben a beosztásban maradt, majd csatlakozott Kazinczy Lajos hadosztályához, és 1849. augusztus 24-én Zsibónál velük együtt tette le a fegyvert. Az aradi hadbíróság 1850. március 14-én tíz év várfogságra ítélte. Josefstadtban töltött rabsága alatt megírta emlékiratait, melyben a piski csatáig beszéli el az szabadságharc erdélyi eseményeit. 1857-ben amnesztiát kapott, ezután felesége – Czetz Róza – gáncsi birtokán telepedett le, és haláláig jegyzőként tevékenykedett.
Emlékiratait Makray László, volt honvéd ezredes adta ki Bauer őrnagy, Bem tábornok főhadsegédének hagyományai 1848 és 1849-ből címmel 1870-ben Pesten, melyről ismertető jelent meg a Hon 252. és 253. számában, illetve a Figyelő 1871 évi 1. számában.
