Óvadék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Az óvadéknak a magyar jogban két jelentése van:

A büntetőeljárásról szóló törvény (147. § (1) bekezdés) szerint a bíróság meghatározott esetekben a terhelt előzetes letartóztatásának elrendelését mellőzheti, és az elrendelt előzetes letartóztatást megszüntetheti, ha a bűncselekményre és a személyi körülményekre tekintettel az eljárási cselekményeknél a terhelt megjelenését az óvadék letétele valószínűvé teszi. Óvadékot a terhelt vagy helyette más ajánlhat fel, és tehet le.

A polgári jogban az óvadék a dologi hitelbiztosítékok egyike, tulajdonképpen a pénz- és tőkepiacok speciális zálogjoga. Ez a szócikk a polgári jogi óvadékkal foglalkozik.

Az óvadék mint a zálogjogtól - nevében és szabályozásában - elkülönült hitelbiztosíték a külföldi magánjogjogokban nem ismert. A külföldi magánjogok a zálogjogi szabályozáson belül (a római jogi alapokon fejlődött kontinentális magánjogok az ún. rendhagyó zálogjog körében) tartalmaznak speciális szabályokat a pénzügyi eszközöket terhelő zálogjogra.

Az óvadék mint sajátos zálogjog szabályozása 2004-ben alapvetően módosult (2004. évi XXVII. törvény), a pénzügyi biztosítéki megállapodásokról szóló 2002/47/EK irányelvnek [1] a magyar jogba való átültetése következtében. (Az irányelv magyar fordítása számos hibát tartalmaz, ezért célszerű más nyelvi változatot figyelembe venni.)

Az óvadék két tekintetben speciális zálogjog: az óvadékba adható vagyontárgyak köre (pénz, bankszámla-követelés, értékpapír, egyéb pénzügyi eszközök) és a közvetlen kielégítési jog szempontjából. (A pénz jogi értelemben csak a bankjegy és érme formájában létező pénzt jelenti, a bankszámlapénz csak közgazdasági értelemben pénz, jogi értelemben követelés.) A közvetlen kielégítési jog azt jelenti, hogy a jogosult az óvadék tárgyából közvetlenül, annak tulajdonba vétele révén, vagyis bírósági végrehajtás, illetve bíróságon kívüli értékesítés nélkül kielégítheti követelését. Ebből fakadóan óvadékul olyan vagyontárgyak szolgálhatnak, amelyek értéke egyértelműen, objektíve meghatározható. Ilyen szempontból a pénz és a bankszámla-követelés mindig alkalmas óvadékul, az értékpapír óvadékképessége azonban nem ilyen általános: az egyes értékpapírfajták bonitása és mobilizálhatósága eltérő, így például alapvetően különbözik egy zártkörű részvénytársaság részvénye a tőzsdén jegyzett értékpapíroktól. Az előbbi esetben ugyanis nem áll rendelkezésre olyan piac, ahol az állandó üzletkötések révén bármikor egyértelműen meghatározható az értékpapír értéke. Erre tekintettel rendelkezik úgy a Ptk. 271. § (1) bekezdése, miszerint: "Kielégítési joga megnyíltakor a jogosult az óvadékkal biztosított követelését az óvadék tárgyából közvetlenül kielégítheti, ha az óvadék tárgya pénz, bankszámla-követelés, nyilvánosan jegyzett piaci árral vagy egyébként az adott időpontban a felektől függetlenül meghatározható árral rendelkező értékpapír vagy egyéb pénzügyi eszköz. Egyéb értékpapír és pénzügyi eszköz esetében a jogosult a közvetlen kielégítés jogát akkor gyakorolhatja, ha erről a felek szerződésükben megállapodtak és az értékelés módját szerződésükben meghatározták."

Óvadék nyújtható egyedileg meghatározott módon (pl. lepecsételt borítékban adott készpénz vagy nyomdai úton előállított értékpapír) vagy fajlagosan meghatározva. Utóbbi esetben a jogosult nem ugyanazt a dolgot, hanem ugyanabból ugyanannyit köteles visszaadni abban az esetben, ha a kötelezett a lejáratig teljesíti a biztosított követelést. A fajlagos óvadék rendhagyó zálogjog (pignus irregulare).

Az óvadékra ma is igazak Görög Frigyes következő megállapításai (Dr. Görög Frigyes: A kötelem megerősítése, in: Szladits Károly (szerk.): A magyar magánjog III. kötet Kötelmi jog általános része, Budapest 1941, a reprint kiadásban: 537. oldal):

"Magának a hitelezőnek átadott óvadék esetében a felek szándéka szerint alakul a jogviszony. Lehetséges, hogy a felek szándéka az óvadékul szolgáló ingóságoknak fiduciárius tulajdoni átruházására irányul, amely esetben az óvadék átvevője lesz az átadott dolgok tulajdonosa, akit a biztosíték tárgytalanná válása esetében az átvett ingóságok tulajdonjogának visszaruházási kötelezettsége terhel. Ha azonban a felek a tulajdonjog átruházásában kifejezetten meg nem állapodnak, úgy az óvadék tárgyát képező ingóságok tulajdonosa a letevő marad. A letett óvadéki értékre tehát szabály szerint a letevő nem veszti el tulajdonjogát, hanem ez a tulajdonjoga az óvadékra jogosított érdekében és csak az óvadékkal biztosított ügylet tekintetében, csupán korlátoltatik."

Az óvadék alapításának két eleme van: óvadéki szerződés és az óvadék tárgyának átadása. Az átadást az óvadék esetében tágabban kell értelmezni, mint a kézizálogjog esetében: a Ptk. azt kifejezetten kiterjeszti a számlajóváírás formájában történő átadásra, méghozzá mind a jogosult számláján való jóváírásra (átutalásra), mind a kötelezett vagy harmadik személy számláján a jogosult javára történő jóváírásra (alszámlára átvezetésre, zárolásra). Számla alatt bankszámlát, értékpapírszámlát, illetve értékpapírletéti-számlát kell érteni.

[szerkesztés] Óvadék a felszámolási eljárásban

A 2002/47/EK irányelv átültetése következtében az óvadék jogosultja a felszámolási eljárás megindulásától függetlenül továbbra is érvényesítheti az őt a Ptk. alapján megillető közvetlen kielégítési jogot. Abban az esetben azonban, ha az óvadék jogosultja a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított három hónapon belül nem érvényesíti jogait, követelésének kielégítésére csak zálogjogosultként tarthat igényt. (Cstv. 38. § (5) bekezdés) (Vitatható, hogy az utóbbi korlátozás megfelel-e a 2002/47/EK irányelvnek.)

[szerkesztés] Irodalom

Gárdos, Benke, Mosonyi, Tomori Ügyvédi Iroda: Pénzügyi biztosítékok, 2002 [2]

Ez a szócikk elsősorban magyarországi nézőpontból tárgyalja a témát és nem nyújt kellő nemzetközi kitekintést. Kérünk, segíts bővíteni a cikket, vagy jelezd észrevételeidet a vitalapján.