Tu–95
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Tupoljev Tu-95 Bear | ||
|---|---|---|
|
||
| Leírás | ||
| Feladatkör | bombázó, rakétahordozó (Tu-95), haditengerészeti repülőgép (Tu-142) | |
| Személyzet | 8 fő | |
| Méretek | ||
| Hossz | 48 m | |
| Fesztávolság | 51 m | |
| Magasság | 12,5 m | |
| Szárnyfelület | 283,7 m² | |
| Tömeg | ||
| Üres | 71 000 kg | |
| Maximum | 182 000 kg | |
| Hajtómű | ||
| Típus | Négy NK-12 légcsavaros gázturbina | |
| Teljesítmény | 9200 kW (12 500 LE) | |
| Teljesítmény | ||
| Sebesség | 925 km/h | |
| Hatósugár | 7600 km (Tu-95), 3650 km (Tu-142) | |
| Repülési csúcsmagasság | 12 000 m | |
| Fegyverzet | ||
| Önvédelmi fegyverzet | 2-6 db 23 mm-es AM–23 vagy GS–23 gépágyú (párosával) | |
| Fő fegyvrezet | 12 000 kg légibomba vagy torpedó, vagy 2 db H-22 robotrepülőgép, vagy 6/16 db H-55 robotrepülőgép | |
A Tu–95 (NATO-kódja: Bear) a Szovjetunióban kifejlesztett stratégiai bombázó repülőgép. Többféle felszereltséggel, több szerepkörben is alkalmazták. A Tu–95-t elsősorban rakétahordozó nehézbombázóként, a Tu–142 változatát haditengerészeti repülőgép feladatkörben használják.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
A típus eredetileg jelzése Tu-20 lett volna, de a gyári „95-ös típus” gyártmányjelzés a fejlesztés során annyira ráragadt, hogy végül ez lett a típusjele is.
Altípustól függően a Tu–95 más-más szerepkörben alkalmazható. Az alapkoncepció szerint a repülőgép egy nagy hatótávolságú nehézbombázó, így az első változatok (A, B, C változat) interkontinentális bombázók, amelyek nukleáris fegyverek célbajuttatására készültek. A repülőgép D és E változata felderítő repülőgép, a D változat nagyteljesítményű keresőradarral, az E változat fényképezőgépekkel van felszerelve.
A gép amerikai társaihoz hasonlóan rakéták, robotrepülőgépek célbajuttatására is alkalmas, ezt a feladatkört a G és H variánsok látták el.
Az F és J változatok tengerészeti repülőgépek, amelyeket Tu-142 típusként is jelölnek. Az F változat tengeralattjárók felderítésére és megsemmisítésére készült, a J változat pedig kommunikációs (a tengeralattjárók és a flotta, illetve a parancsnokság között) célokat szolgált.
Az egyes változatok paraméterei (hossz, súly, terhelhetőség stb.) eltérhetnek egymástól.
Fejlesztése az 1950-es évek elején kezdődött, a Tu–4 sorozatgyártásának kezdete után. A hajtóművek megválasztásánál a dugattyús motorok a túl kicsi teljesítmény miatt eleve kiestek, a sugárhajtóművekkel pedig a megkövetelt 10 000 kilométeres hatótávot nem sikerült elérni. Így a megoldás a Légcsavaros gázturbina alkalmazása lett. A prototípus 1952-ben repült először, a sorozatgyártás 1956-ban indult meg.
A Tu-95-öst Oroszország és India légiereje (a tengerészeti változat esetében a haditengerészet) használja. A Szovjetunió felbomlása nyomán az Ukrajna által örökölt 27 darab Tu-95 bombázót az Egyesült Államok pénzügyi segítségével megsemmisítették.
[szerkesztés] Szerkezeti kialakítása
A Tu–95 teljesen fémépítésű, középszárnyas, hagyományos elrendezésű repülőgép. Négy légcsavaros gázturbinás hajtóművét az erősen nyilazott szárnyakba építették be. Az orrfutó a törzsbe húzható be. A törzs középső részében található a bombatér, amelyet alul ajtók zárnak. A szárnyak és a légcsavarok elektromos jégtelenítő rendszerrel rendelkeznek. A gép személyzete két, a gép első és hátsó részében elhelyezett hermetizált kabinban foglal helyet. A mellső kabinba az orrfutó nyitott futómű-aknáján keresztül lehet beszállni, a hátsó kabinba pedig a törzsön kialakított ajtón.
A Tu–95-be négy darab, a Kujbisevi Motorgyár (jelenleg:Motorsztroítyel) által kifejlesztett, 11 030 kW (15 000 Le) teljesítményű Kuznyecov NK–12 légcsavaros gázturbinát építettek. A gázturbina 14 fokozatú axiálkompresszorral és 5 fokozatú turbinával rendelkezik. Az NK–12 gázturbina üzemi hatásfoka igen jó, ami kis fajlagos tüzelőanyag-fogyasztást eredményez. A takarékos üzemű légcsavaros gázturbinának köszönhetően a gép hatótávolsága meghaladja a 10 ezer km-t. Egy-egy gázturbina egymással ellentétesen forgó, koaxiálisan elhelyezett négytollú légcsavart hajt meg egy bolygóműves reduktoron keresztül. Az OKB–150 tervezőiroda (ma: Aeroszila) által tervezett AV–60K típusú légcsavar átmérője több mint 6 m. Az üzemanyag a gép törzsében és a szárnyakban kialakított 74 db rugalmas falú üzemanyagtartályba tankolható. Az eddig épített legnagyobb teljesítményű repülőgép-hajtómű igen zajos, így a Tu–95 a világ egyik leghangosabb repülőgépe.
[szerkesztés] Fegyverzet
A Tu–95 maximális fegyvertehelése 12 000 kg. Az első sorozatgyártású változata gravitációs légibombákat hordozott. A bombatérben felfüggeszthető legnagyobb légibomba 9000 kg-os. A bombázó önvédelmi fegyverzete 23 mm-es gépágyúkból áll. Ezek száma típusváltozattól függően kettőtől hatig változhat, a gépágyú típusa AM–23 vagy GS–23.
A Tu–95KD és Tu–95–20 változatok a K–20 fegyverrendszert hordozzák, az ehhez tartozó rádiólokátoros irányítású, atomrobbanófejes H–20 robotrepülőgéppel, amely 300–600 km távolságban lévő célok ellen alkalmazható.
A Tu–95 MSZ változatokon jelent meg a H–55 robotrepülőgép. A Tu–95MSZ6 a bombatérben elhelyezett forgótárban hat robotrepülőgépet hordoz. A Tu–95MSZ16 változat 16 db robotrepülőgép hordozására képes, a bombatérben lévő hat darab mellett a szárnyakon kialakított négy tartóra további tíz darab H–55 függeszthető.
A Tu–95V, mindössze egy példányban készült változat kifejezetten az 50 Mt hatóerejű termonukleáris Cár-bomba hordozására készült. Az 1960. október 30-i kísérleti robbantást követően ez a Tu–95-ös gyakorló gépként szolgált tovább, az 1980-as évek közepén kiselejtezték.
[szerkesztés] Típusváltozatok
- «95–1» – prototípus 2TV–2F légcsavaros gázturbinával (1952);
- «95–2» – prototípus TV–12 légcsavaros gázturbinával (1955);
- Tu–95 (NATO–kódja: Bear–A) – sorozatgyártású változat, hagyományos bombafegyverzettel (1955)[1];
- Tu–95A (Bear–A) – atomfegyverek (légibombák) hordozására alkalmas stretégiai bombázó változat, különleges festéssel, átalakított bombatérrel, és a személyzetet a fényhatástól védő kialakítással (1956)[2];
- Tu–95K (Bear–B) – H–20 robotrepülőgépek hordozására alkalmas változat (1956)[3][4][5];
- Tu–95KU – a Tu–95K gyakorló változata (1956);
- Tu–96 – nagy magasságú és növelt sebességű kísérleti változa, sorozatban nem gyártották (1956);
- Tu–95N – az RSZ hangsebesség feletti bombázó hordozására szolgáló változat (1956)[6];
- Tu–116 – nagyhatótávolságú utasszállító változat (1956);
- Tu–95M – NK–12M légcsavaros gázturbinákkal felszerelt sorozatgyártású változat (1957)[7][8][9];
- Tu–95V – az 50 Mt-ás termonukleáris Cár-bomba hordozására kialakított repülőgép (1959)[10];
- Tu–95KD – a H–20 robotrepülőgépet hordozó Tu–95K légi utántöltésre alkalmassá tett változata (1961)[11];
- Tu–95RC (Bear–D) – haditengerészeti felderítő változat (1962)[12];
- Tu–95MR (Bear–E) – stratégiai felderítő változat (1964)[13];
- Tu–95KM (Bear–C) – a Tu–95KD H–22M robotrepülőgépre átfegyverzett és modernizált fedélzeti rádioelektronikai berendezésekkel felszerelt változata (1968)[14];
- Tu–119 – repülőgépek nukleáris hajtóműveinek kísérleteire szolgáló "repülő laboratórium" (1974);
- Tu–95MSZ, Tu–95MSZ6 és Tu–95MSZ16 (Bear–H) – A H–55/RKV–500A robotrepülőgépek hordozására alkalmas változat (1979). Az orosz startégiai légierő alaptípusa.[15]
- Tu–114 (Cleat) – a Tu–95 bázisán kialakított utaszállító repülőgép (1960);
- Tu–126 (Moss) – légtérellenőrző repülőgép a törzs felső részére szerelt nagyhatótávolságó rádiólokátorral (1962);
- Tu–142/Tu-142M (Bear-F) – tengerészeti felderítő és járőr-repülőgép (a szovjet terminológiában: tengeralattjáró-elhárító repülőgép), a Tu–142M2, Tu-142M3 és Tu–142M4 változatok tengeralattjáró-elhárító fegyverrendszerrel rendelkeznek (1963[16][17][18])
[szerkesztés] Lásd még
- repülőgépgyártók listája
- bombázó
- stratégiai bombázás
[szerkesztés] Források
- Raduga Kh-58 (AS-11 Kilter) – A FAS.org típusismertetője
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A hajtóműveket gyártó Motorsztroítyel honlapja (oroszul)
- A légcsavarokat kifejlesztő és gyártó Aeroszila honlapja (oroszul)
[szerkesztés] Lábjegyzetek
- ^ Ту-95 – az Ugolok nyeba repülő-enciklopédia cikke (oroszul)
- ^ Ту-95А – az Ugolok nyeba repülő-enciklopédia cikke (oroszul)
- ^ Ту-95К – az Ugolok nyeba repülő-enciklopédia cikke (oroszul)
- ^ Ту-95К-10 – az Ugolok nyeba repülő-enciklopédia cikke (oroszul)
- ^ Ту-95К-22 – az Ugolok nyeba repülő-enciklopédia cikke (oroszul)
- ^ Ту-95Н – az Ugolok nyeba repülő-enciklopédia cikke (oroszul)
- ^ Ту-95М – az Ugolok nyeba repülő-enciklopédia cikke (oroszul)
- ^ Ту-95М-5 – az Ugolok nyeba repülő-enciklopédia cikke (oroszul)
- ^ Ту-95М-55 – az Ugolok nyeba repülő-enciklopédia cikke (oroszul)
- ^ Ту-95В – az Ugolok nyeba repülő-enciklopédia cikke (oroszul)
- ^ Ту-95КД – az Ugolok nyeba repülő-enciklopédia cikke (oroszul)
- ^ Ту-95РЦ – az Ugolok nyeba repülő-enciklopédia cikke (oroszul)
- ^ Ту-95МР – az Ugolok nyeba repülő-enciklopédia cikke (oroszul)
- ^ Ту-95КМ – az Ugolok nyeba repülő-enciklopédia cikke (oroszul)
- ^ Ту-95МС– az Ugolok nyeba repülő-enciklopédia cikke (oroszul)
- ^ Ту-142 – az Ugolok nyeba repülő-enciklopédia cikke (oroszul)
- ^ Ту-142М – az Ugolok nyeba repülő-enciklopédia cikke (oroszul)
- ^ Ту-142М3 – az Ugolok nyeba repülő-enciklopédia cikke (oroszul)
- Raduga Kh-58 (AS-11 Kilter) – A FAS.org típusismertetője
| Második világháborús bombázók | Bombázó repülőgépek a második világháború után | |
|---|---|
| B–1 Lancer | B–2 Spirit | B–29 Superfortress | B–36 Peacemaker | B–47 Stratojet | B–52 Stratofortress | B–58 Hustler
Mirage IV | Mjasziscsev M–4 | Tu–4 | Tu–14 | Tu–16 | Tu–22 | Tu–22M | Tu–95 | Tu–160 | Valiant | Handley Page Victor | Vulcan | XB–70 Valkyrie |
|
