Pilóta nélküli repülőgép

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

RQ–4 Global Hawk pilóta nélküli felderítő repülőgép

Az MQ–1 Predator továbbfejlesztett változata, az MQ–9 Reaper

Izraeli Pioneer pilóta nélküli repülőgép múzeumban

RQ–11 Raven indítása, valahol Irakban – nekifutással

Bevetés repülése MQ–1 Predatorral – fotelből

A pilóta nélküli repülőgép (angolul Unmanned Aerial Vehicle – Pilóta Nélküli Légi Jármű, UAV, vagy Remotely Piloted (Aerial) Vehicle – Távolról Irányított (Légi) Jármű, RPV), vagy drón (az angol drone – here (méh) szóból) elsősorban katonai feladatokra alkalmazott olyan repülőeszköz, mely valamilyen ön- vagy távirányítással (leggyakrabban a kettő kombinációjával) rendelkezik, emiatt fedélzetén nincsen szükség pilótára. Amennyiben katonai célokra használják, a harci robotok egyik fajtája. Ellentétben a robotrepülőgéppel, mely – mivel rakétafegyver – használatakor megsemmisül, a pilóta nélküli repülőgép többször felhasználható.

Ilyen repülőeszközöket a katonai repülésben az 1960-as évek óta alkalmaznak, olyan feladatokra, amelyek

Túl veszélyesek ahhoz, hogy emberek életét kockáztassák teljesítésük érdekében
Túl sokáig tartanak (esetleg több napig), így csak több pilóta lenne képes teljesíteni
Olyan kevés eszközt igényelnek, hogy a pilóta és a kezelőszemélyzet önmagában többszöröse a hasznos tehernek

Ilyen feladatok tipikusan:

Felderítés
Megfigyelés
Tüzérségi tűz helyesbítése
Célmegjelölés irányított fegyvereknek
Rádiótechnikai átjátszás
Rádióelektronikai zavarás
Zavarórepülés (ebben az esetben más, például vadászrepülőgépek jelenlétét próbálják elhitetni az ellenséggel)
Célrepülőgép éleslövészeteknél
Léteznek pilóta nélküli kísérleti repülőgépek, ilyen például az X–43
Kiemelt fontosságú célok támadására, robotrepülőgépként, ekkor a pilóta nélküli repülőgépet teljes egészében robbanóanyaggal rakják meg (az irányított rakétafegyverek elterjedése és a pilóta nélküli repülőgépek elégtelen mennyisége miatt napjainkban így nam használják őket)
Legújabban földi célok elleni csapásmérésre is használják őkat, hagyományos vadászbombázó repülőgépek helyett^[1]

A pilóta nélküli repülőgépek mérete jelen pillanatban a néhány kilogrammostól (ilyen például a Magyar Honvédség által Afganisztánban alkalmazott Casper 250) a tíz tonnásig (RQ–4 Global Hawk) terjed, a közeli jövőben várható néhány grammos, sőt, rovarméretű eszközök rendszeresítése is. Meghajtórendszerük sokféle lehet, a legkisebb ilyen eszközök akkumulátoros villanymotorral, vagy robbanómotorral (ez utóbbi a leggyakoribb meghajtórendszer, néhány száz kilogrammos felszállótömegig ezt használják), a nagyobbak légcsavaros gázturbinával, vagy sugárhajtóművel rendelkeznek. Kisebb átalakítással fegyverek hordozására is alkalmasak, nevük ekkor pilóta nélküli harci repülőgép (Unmanned Aerial Combat Vehicle, UCAV). AGM–114 Hellfire páncéltörő rakétákkal felszerelt Predatorokat már többször vetettek be éles körülmények között.

A legismertebb katonai pilóta nélküli repülőgépek az MQ–1 Predator, az RQ–4 Global Hawk és a MQ–9 Reaper. Az Egyesült Államokon kívül az ilyen repülőeszközök fejlesztésében és alkalmazásában Izrael^[2] is úttörő szerepet játszott.