Nikolausz Kopernikusz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Egy oldal a fő művének – A De Revolutionibus – kéziratából

„Ki ne csodálhatná minden dolgok alkotómesterét, akiben nyugszik a legfőbb boldogság és minden jó” – (Kopernikusz)

Nikolausz Kopernikusz (latinosan Nicolaus Copernicus, lengyelül Mikołaj Kopernik) (Toruń, 1473. február 19. – Frombork, 1543. május 24.) asztrológus, csillagász, matematikus és közgazdász. Nevéhez fűződik a heliocentrikus világkép elterjedése.

A Királyi Poroszországban dolgozott, mint plébános, kormányzó, adminisztrátor, közgazdász, bíró, orvos, asztrológus. A csillagászattal csak szabadidejében foglalkozott. Elméletét, amely a világmindenséget úgy modellezte, hogy a Nap volt a központban, nem pedig a Föld, a tudomány történetének legfontosabb hipotézisei között tartják számon, ezen felül a csillagászat és a modern tudományok kiindulópontjának is tekintik.

Kopernikusz elméletét egy De Revolutionibus Orbium Coelestium (Az égi pályák körforgásáról) című könyvben írta meg, amely csak halála után jelent meg. Kopernikusz kéziratához a lutheránus teológus, Andreas Osiander egy olyan előszót fűzött, mely szerint a könyvben leírt napközéppontú világmodell nem a valóságot írja le, hanem csak egy matematikai modell, amely a számításokat könnyíti meg. Ez az értelmezés nem volt idegen a kortól, hiszen Ptolemaiosz is csak matematikai modellként gondolta rendszerét. Mivel úgy gondolták, hogy Kopernikusz elmélete ellentmondásban van az Ószövetséggel (Józsué 10:13), ezért próbáltak enyhíteni a várható vallásos támadásokon.

A katolikus és az evangélikus egyház azt támogatta, hogy csak egy elvont matematikai modellről van szó. Galileo Galilei volt az, akit a modell valóságként való hirdetéséért az inkvizíció elítélt.