Nagy csalán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Nagy csalán
Urtica dioica subsp. dioica
Rendszertan
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida) Rend: Rózsavirágúak (Rosales) Család: Csalánfélék (Urticaceae) Nemzetség: Urtica Faj: U. dioica
Tudományos név
Urtica dioica L.
A Wikifajok tartalmaz Nagy csalán témájú rendszertani információt.
A Wikimedia Commons tartalmaz Nagy csalán témájú médiaállományokat.

A nagy csalán (Urtica dioica) az egyik legismertebb gyom és gyógynövény. A "csalán" elnevezés valójában több faj gyűjtőneveként használjuk. Ezek azonban az ajakos virágú árvacsalánoktól virágszerkezetükben alapvetően különböznek.

Tartalomjegyzék 1 Elterjedése 2 Élőhelye 3 Jellemzői 4 Szaporodása 5 Hasznosítása, jelentősége 6 Források

[szerkesztés] Elterjedése

Egész Európában elterjedt, hazánkban mindenütt közönséges.

[szerkesztés] Élőhelye

Üde, nedves erdők, vágások, gyomtársulások, mocsarak.

[szerkesztés] Jellemzői

Magas termetű ( kb. 50-150 cm magas), csalánszőrökkel borított, szögletes hajtású, indás évelő növény. A levelek szíves-tojásdadok vagy lándzsásak, hosszan hegyesedők, durván fűrészes szélűek. A porzós virágok lecsüngő fűzéreket, a termősek kis csomókat alkotank. A növény kétlaki, a porzós és a termős virágok külön-külön egyedeken fejlődnek.

[szerkesztés] Szaporodása

Kúszó gyöktörzzsel és maggal. A bimbóban ívben meghajlott porzók kinyílásakor rugalmasan felpattannak, és kis felhőként szórják szét allergén pollenjét.

[szerkesztés] Hasznosítása, jelentősége

A csalánszőr hangyasavat és más különféle anyagok keverékét tartalmazza. Fontos gyógynövény és tápnövénye számos hazai lepkefajunknak. Régebben a növény friss hajtásával ütögették a reumásokat. Teáját évszázadok óta fogyasztják ízületi betegségek ellen. Erősítő, vizelethajtó, vértisztító, tejelválasztást serkentő teakeverékek alkotórésze.A konyhában is használatos gyógynövény: leveleit főzelékként, zsenge hajtásait tavaszi levesekben és salátákban fogyasztják, sőt, néha sörhöz is használják fűszerként. Gyökere és levelei vizelethajtó és gyulladáscsökkentő hatásúak. Leveleit gyakran alkalmazzák epe- és májbántalmakra is. Az egész növényből kisajtolt nedv kitűnő tavaszi tisztítókúrákhoz, az egész kiválasztószervrendszert felpezsdíti. A középkorban háborús időkben a kendert helyettesítették vele, belőle készítettek fonalat és szövetet.

[szerkesztés] Források

• Bertram Münker: Közép-Európa vadvirágai
• Állat- és növényhatrározó természetjáróknak