Megtérés
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A megtérés a zsidóságban és a kereszténységben a gondolkozás- és életmód pozitív megváltoz(tat)ására használatos szó.
A szó a régebbi magyar nyelvben egyszerűen „visszatérést” jelentett. Az újszövetségi görög nyelvben előforduló eredetije a „metanoia” jelentése a gondolkozásmód megváltoztatása.
A Biblia szerint Ádám és Éva bűnesete miatt minden ember romlott természettel születik, aminek következménye a bűnös életmód. A bűn gyökere a hitetlenség, az Isten Igéjétől és törvényétől való elfordulás.
[szerkesztés] A zsidó megtérés (tsuvá)
- Lásd: szlichot
[szerkesztés] A keresztény megtérés
- a bűnbánat, amely belső akarati döntésre épül, és Isten szerinti megszomorodás a bűn miatt,
- a megalázkodás Isten előtt, amelyben a megtérő elismeri bűnösségét,
- Jézus Krisztus engesztelő áldoztának személyes elfogadása és az ő nevének segítségül hívása,
- a bűnök őszinte, töredelmes szívű megvallása,
- elszakadás a bűnös cselekedetektől és életmódtól, ezek elhagyása, és odaszánás Jézus Krisztus követésére.
A megtérés gyümölcse a megigazulás, ami azt jelenti, hogy Isten Jézus Krisztus igazságát a megtértnek tulajdonítja, aki felszabadul a végső kárhoztató ítélet, a bűn és a bűntudat érzése alól, és hiszi, hogy Jézus Krisztus által örök életet nyert.
