Magyar nemesség
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A magyar nemesség a magyar történelem során a feudális előjogokkal rendelkező uralkodó társadalmi osztály volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A honfoglalás
A magyar nemesség története a honfoglalásig, és az akkori magyar társadalom törzsi, nemzetségi berendezkedéséig vezethető vissza. Maga nemes szó sem jelent mást, mint "nemzetes", "nemzetséghez tartozó.
A honfoglaló magyarok a Kárpát-medencét nemzettségeik szerint osztották fel maguk között. Az így keletkezett, egy család (nemzetség) birtokában lévő területek képezték a későbbi családi birtokok alapját.
[szerkesztés] A magyar nemesség kialakulása
A Magyar Királyság létrejötte után mindazon földterületek, melyek nem álltak egy-egy nemzetség fennhatósága alatt, a király birtokába jutottak. Ez a nagy, királyi földterület alapozta meg a királyi adományrendszert, melyben az adományozott föld teljes mértékben egyenrangú a nemzetségi birtokokkal (nem úgy, mint a nádor által adományozott földek).
Így aztán a királytól kapott föld az adományozottat mindjárt a nemesség körébe emelte, majd később – miután elfogyott a szétosztható föld – a nemesítés eszköze a kiváltságlevél lett.
[szerkesztés] A középkori magyar nemesség
[szerkesztés] A korai magyar nemesség
A középkori magyar nemesség több pontban is jelentősen különbözött a középkori európai többi nemesi rendszerétől.
Mivel a magyar nemesi címeket a közjó érdekében tett szolgálatért (laurea virtutis) adományozták, a magyar nemességbe könnyebb volt bekerülni, mint egyéb európai államokban.
Létezett továbbá a "honosítás" gyakorlata is. Ennekk során egy külföldi személy a magyarság szolgálatában kiérdemelt nemesi cím mellett magyar honfivá válhatott.
Így a magyar nemesség etnikailag koránt sem volt homogén. Azonban – más európai államoktól eltérően – jogi szempontból minden nemes egyenlőnek volt tekintendő, nem tartozott hűséggel más nemeseknek, csupán a királynak (pontosabban a koronának).
[szerkesztés] Az Aranybulla
Az 1222-ben kiadott Aranybulla azonban a koronához való viszonyt is meggyengítette azzal, hogy 31. pontjában lehetőséget ad a nemességnek a királlyal szembeni engedetlenségre. Ezt a nemesség később igen sokszor felhasználta.
Az egymás közti egyenlőség is egyre inkább felborult. II. András király a hatalom megszilárdítása érdekében jelentős földbirtokokat adományozott egyes nemeseknek, ami ezen családok gazdagodását, és mások elszegényedést jelentette. Ez végül is két eredménnyel járt:
- Kialakult a familiaritás, azaz az elszegényedett nemesek a gazdagabb báróknak hűséget fogadtak (ez volt a hűbéresi rendszer magyar megfelelője)
- Továbbá a nemesség hatalmának jelentős gyarapodása a királlyal szemben.
[szerkesztés] A kiskirályok
Mindez akkor csúcsosodott ki, mikor a gazdagabb nemesek az interregnum idején a királlyal vetélkedő hatalommal bíró tartományúrrá (kiskirállyá) váltak.
Jelenlétük az ország szétdarabolódásával fenyegetett, így mikor Károly Róbert király hatalomra jutott, első dolga volt legyőzni a kiskirályokat. Ebben támogatták őt a familiáris rendszer függéséből szabadulni vágyó nemesek. Az uralkodó 1312-ben a rozgonyi csatában legyőzte az Abákkat, 1316-ban a Kőszegieket, 1317-ben a Borsákat. Azonban Csák Mátét, a legnagyobb hatalommal rendelkező kiskirályt nem tudta legyőzni, így csak annak 1322-ben bekövetkezett halála után jutott a Felvidék is Károly Róbert kezére.
[szerkesztés] A vegyesházi királyok
A vegyesházi királyok alatt a nemesség és a társadalom szerkezete egyre inkább hasonlított egyéb középkori szerkezetekre, de névleg megmaradt az egyenlőség.
[szerkesztés] Magyar nemesség a török hódoltság idején
A magyar nemesség jelentős része vesztette életét a mohácsi csata során. A megmaradtak a királyi Magyarország területére menekültek. Itt azonban a Habsburgok egyre inkább abszolutista politikát folytattak, és igyekeztek megfosztani a magyar főnemességet (1608 óta léteznek a nemesi rendek) jogaitól. Ez, továbbá I. Lipót magyarellenessége nemesi ellenállást váltott ki, ami többek között a Wesselényi Ferenc, és Zrínyi Miklós vezette összeesküvédekben nyilvánult meg. Csakhogy ezen összeesküvések mind súyos megtorlásokba fulladtak.
A 17. század végén, a 18. század elején a nemesség már fegyverrel lépett fel I. Lipót császár ellen. E fegyveres felkelések voltak a Thököly Imre és Zrínyi Ilona által vezetett harcok, továbbá a Rákóczi szabadságharc is.
[szerkesztés] Magyar nemesség a Habsburg-uralom alatt
A magyar nemesség hozzáállása a Habsburg-uralomhoz, I. József megkoronázása óta fokozatosan enyhült. József a visszafoglalt magyar területek ügyét a Magyar Kamarára bízta, amivel jelentősen csillapította a főnemesség ellenállását. A nemesi adófizetés, amit Rákóczi szándékozott bevezetni, sok nemest eltántorított a szabadságharc ügyétől, s így a kuruc tábor nemeseinek döntő része elfogadta az 1711-es szatmári békét.
Az osztrák örökösödési háború során a magyar nemesség "vitam et sanguinem!” közfelkiáltással támogatták Mária Terézia királynőt, aki cserébe engedélyezte a nemesi adómentességet, eltörölte III. Károly király néhány magyarellenes törvényét, továbbá engedélyezte a magyar nyelvű vezényletet.
Ugyanakkor II. József idején a magyar nemesség ismét ellenállást tanúsított a királlyal szemben, főleg sok magyarellenes intézkedése, továbbá sikertelen hadjáratai miatt.
[szerkesztés] A nemesség a reformkorban
[szerkesztés] Magyar nemesség a 20. század elején
[szerkesztés] Nemesi családok ma
bernáthfalvi Bernáthok:
A bernáthfalvi Bernáth család Abaúj-Torna vármegyéből származó család, Bernáthfalva községből, a falu a családtól vette nevét, ők viszont ezt élőnévnek is használták. A családra nézve 1338.február.06-tól kezdve vannak okiratok (MOL). I. Ferdinándtól 1563-ban Bernáth András fiai: Bereczk, János, István és Lukács új adományt nyertek Bernáthfalvára, és új címert, mely kék pajzsban emberi láb veres nadrágban, rövid, sárga lehajtott szárú csizmában, elölről térden felül, aranymarkolatú görbe karddal átütve. A sisakdísz veres mezű cölöpösen helyezett hajtott kar, markában rövid, egyenes pallost tart. A takaró veres-ezüst és kék-arany. Kiterjedt nagybirtokossá vált: Abaúj, Baranya, Bihar, Bereg, Borsod, Heves, Nyitra, Pest, Szabolcs, Szatmár, Ung, Vas, Zemplén, és Zala vármegyékben. Csupán Zemplén megyében 1803-ban az alábbi helységekben és pusztákban voltak birtokaik: Zombor mezőváros, Barancs, Dávid-vágás, Gercsély, Kelecsény, Lasztocz, Pelejte, Putczák, Szilvás-újfalu, Sterkócz, Sztankócz, és Szürnyeg. A család tagjai megtalálhatók voltak a főrendek és a tisztségviselők között.
A család honlapja: http://bernathfalvi.wertz.hu
