L’Orfeo
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Monteverdi Orfeusza (eredeti címén Favola d’Orfeo) az első mai értelemben vett opera.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előzmények
Az ezerötszázas évek végén új zenei műfaj jelent meg Firenzében, az úgynevezett dramma per musica (zenés dráma), amely csak később kapta az nevet. Teoretikus hajlamú zenészek a görög drámát akarták feléleszteni vele. Monteverdi Gonzaga herceg kívánságára zenésítette meg a kedvelt témát, Alessandro Sriggio szövegére. A művet 1607. február 24-én mutatták be Favola d’Orfeo (Orfeusz meséje) címmel, a herceg udvarában a velencei karnevál alkalmával.
[szerkesztés] Zene
Ebben a műben a zene döntő szerepet vállalt az érzelmek felkeltésében. Minden színpadi mozzanat rendkívül pontosságú hangsúlyt nyer, a változatos és kifejező dallamvonalakkal összhangban van a gazdag hangszerelés.
A nyomtatott partitúra szerint a zenekar vonóshangszer, orgona, chitarrone és csembaló, négy harsona, két cornetto, clarino és trombitából állt. A szólamok nincsenek mindig leírva: sok mindent a rögtönzésre, vagy inkább a zenészek hozzáértésére, ízlésére bízott. De az ilyen helyeken is, ahol hiányoznak a hangszeres szólamok, Monteverdi gyakran megjelölte az egyes hangszerek alkalmazását.
A mű hangszeres bevezetője úgynevezett toccata formában megelőlegezi a későbbi nyitányokat, és magában foglalja a később visszatérő zenei motívumokat. A prológusban a Parnasszus csúcsairól leszáll Musica, a zene múzsája és a hallgatóságnak egy pásztorregét ad elő Orfeuszról.
[szerkesztés] Szereplők
- Orfeusz (tenor)
- Eurüdike (szoprán)
- Musica (szoprán)
- Hírnöknő (mezzoszoprán)
- Reménység (mezzoszoprán)
- Kharón (basszus)
- Pluto (basszus)
- Proseprina (mezzoszoprán)
- Apollón (tenor vagy bariton)
[szerkesztés] Cselekmény
Az Orfeo meséje ismert görög mítoszon alapul. Orfeusz egy Oiagrosz nevű trák király és Kalliopé múzsa fia volt, más források szerint nemzőapja Apollón isten volt. Orfeusz lantjával csodákra volt képes: sziklákat állított meg, fenevadakat szelídített meg, lanttehetségének segítségével visszaszerezte meghalt hitvesét az alvilágból, ám a végzet mégis megfosztotta tőle – erről szól az opera. Az ókori mítosz szerint Orfeusz szörnyű véget ért: miután szembeszegült Dionüszosz végtelen mámorkultuszával, a bakkhánsnők darabokra tépték, a széttépett testét pedig a tengerbe dobták. Monteverdi szövegírója, kihagyta a véres jelenetet és a kor ízlésének megfelelően átalakította a mondát, így az operában Orfeuszt nem ölik meg, hanem Apollón magához emeli az Olümposzra.
-
- Játékidő: 1 óra és 20 perc
- Helyszín: Görög mitológia világa
[szerkesztés] I. felvonás
-
- Helyszín: árkádiai táj
Pásztorok és nimfák örömmel fogadják királyukat, Orfeuszt. Orfeusz kézenfogva vezeti ifjú feleségét, Eurüdikét. Vidám kórus és tánc köszönti őket.
[szerkesztés] II. felvonás
-
- Helyszín: árnyas liget
Orfeusz az egész Természetnek elmondja boldogságát. Közben egy kétségbeesett hírnök rohan hozzá és közli, hogy Eurüdikét virágszedés közben egy mérges kígyó megmarta. A nimfák varázsigékkel próbálják megmenteni Eurüdiké életét, azonban nem járnak sikerrel. Ekkor Orfeusz elhatározza, leszáll az alvilágba, hogy énekével könyörületre bírja Hádészt s így visszaszerezze kedvesét.
[szerkesztés] III. felvonás
-
- Helyszín: az alvilág bejárata
Orfeusz elérkezik az alvilág határát képező Stüx folyóhoz, ahol Kharón viszi át ladikjával a folyón az elhunytak lelkét. Élő embert azonban nem hajlandó átvinni, így elküldi Orfeuszt. Ekkor Orfeusz előveszi a lantját és énekével álomba ringatja a révészt, majd átevez a holtak birodalmába.
[szerkesztés] IV. felvonás
-
- Helyszín: alvilág
Az alvilágban megkeresi Plutót, aki Orfeusz érkezésekor a trónusán ül, oldalán hitvesével Prosperinával. Orfeusz dala meghatja Prosperinát, aki rábeszéli a férjét, hogy engedje vissza az élők soraiba Eurüdikét. Plútó végül beleegyezik, azzal a feltétellel, hogy nem néznek egymásra amíg a napvilágra nem érnek. Ekkor bosszúszomjas fúriák, akik minden boldogság ellenségei, azzal riogatják Orfeuszt, hogy elrabolják a kedvesét. Orfeusz sokáig ellenáll a kísértésnek, végül azonban visszapillant, hogy lássa minden rendben van-e, ekkor azonban kedvese örökre eltűnik a szeme elől.
[szerkesztés] V. felvonás
-
- Helyszín: árkádiai táj
Orfeo az első élő ember, aki megjárta az alvilágot és sértetlenül visszatért az élők közé. Kedvese elvesztése miatt azonban vigasztalhatatlanul boldogtalan. Apolló látva fia elkeseredését magához emeli az Olümposzra a halhatatlanok közé.
[szerkesztés] Média
[szerkesztés] Irodalom
- C. Orselli – E. Rescigno – R. Caravaglia – R. Tadeschi – G. Lise – R. Calletti: Az opera születése.Zeneműkiadó, Budapest 1986. ISBN 9633306140
- Tótfalusi István: Orpheusz. In. 55 Híres opera; Móra Könyviadó, 2003.
