Joseph Gallieni

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Joseph Simon Gallieni (1849. április 24. – 1916. május 27.) francia tábornok, 1914-ben a Párizst védelmező francia seregek parancsnoka.

Dél-Franciaországban született, a Pireneusok lábai között fekvő Saint-Beat községben. A hadsereg által fenntartott Prytanée Nemzeti Iskolába járt, mely a katonai akadémia előkészítőjének számított akkoriban. Alhadnagyként szolgálat az 1870-es francia-porosz háborúban. 1873-ban főhadnagy lett, 5 évvel később százados.

A kor szokásának megfelelően gyarmati szolgálatra vezényelték. Martinique után Francia-Szudán katonai kormányzója lett, mely során sikerrel verte le a lázadó Mahmadu Lamine felkelését. 1892-től kezdve négy évig Vietnamban szolgált, majd Madagaszkár következett. 1905-ig volt a sziget kormányzója, sikerült békét teremtenie a szigeten.

1911-ben a francia hadsereg főparancsnokának jelölték, de egészségi állapotára hivatkozván elutasította a felkérést. Maga helyett Joseph Joffre-ét javasolta. 1914 áprilisában kilépett a hadseregből és nyugállományba vonult. 1914 augusztusában Gallienit visszahívták a hadseregbe, hogy a Párizs felé közelgő német támadás elhárításában működjön közre. Joffre vetélytársának tartotta a betegeskedő Gallienit, igyekezett parancsnoki hatásköreiben korlátozni.

Sikeres védekező taktikája mentette meg Párizst a német ostromtól, amikor szeptemberben a frissen felállított 6. francia hadsereget támadásra küldte a fővárostól keletre a jobbszárnyát védelem nélkül hagyó 1. német hadsereg ellen. Gallieni parancsára a katonákat a párizsi taxik szállították a frontra. 1915-től francia háborúügyi miniszter. Súlyos veszekedéseket folytatott Joffre-rel, főként a Verdun körül követendő védekező taktikáról. Megromlott egészsége vezetett halálához 1916 májusában. 1921-ben posztumusz Franciaország marsalljává nyilvánították.