Habsburg Anna magyar trónkövetelő
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Habsburg Anna (Bécs, 1432. április 12. – Eckartsberga, 1462. november 14.), magyar trónkövetelő, Habsburg Albert és Luxemburgi Erzsébet elsőszülött lánya, V. László nővére, Zsigmond király és Cillei Borbála unokája, Szász Vilmos Thüringia tartománygrófja és Luxemburg hercege első felesége, akinek két lányt szült.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
[szerkesztés] Trónkövetelő
V. László halála után 1457–58-ban férje az ő nevében sikertelenül próbálta megszerezni a magyar trónt I. Mátyás királlyal szemben. Anna hercegnő egykori gyámjához, a Habsburg-ház fejéhez, III. Frigyes német-római császárhoz fordult segítségért, amellyel taktikai hibát követett el, hiszen ez sértés volt a magyar rendekkel szemben, és emiatt sok időt vesztegetett és végül ezzel a tettével éppen azt érte el, hogy nem vették figyelembe a királyválasztásnál. III. Frigyes pedig azzal bőszítette fel, hogy Ausztria örökségét is követelte, holott az csak férfiágon volt örökölhető. A kudarc ellenére Anna hercegnő „Magyarország és Csehország királynőjének” címezte magát egészen a haláláig.
[szerkesztés] Jogigénye a magyar trónra
Zsigmond király unokájaként Albert magyar király és Luxemburgi Erzsébet elsőszülöttjeként tartott igényt a magyar trónra öccse gyermektelen halála után.
[szerkesztés] Dinasztikus kapcsolatai
Már röviddel a születése után felmerült, hogy eljegyezzék Jagelló Ulászló elsőszülött fiával, III. Ulászló lengyel királlyal, későbbi magyar királlyal. Zsigmond nem zárkózott el az ötlettől, de végül a tárgyalások kudarcba fulladtak, miután a lengyelek nem fogadták el Zsigmond feltételeit. Húga, Erzsébet születése után 1437-ben újra felújították a házassági ajánlatot kiegészítve azzal, hogy Anna és I. Ulászló mellett Erzsébet is legyen eljegyezve, Ulászló öccsével, Kázmérral. Zsigmond pár hónappal később bekövetkezett halála miatt azonban egy időre lekerült a napirendről, hiszen a két fél ellenfelekké és ellenségekké vált a Zsigmond örökségéért folytatott harcban. Csak két évvel később, 1439-ben, Albert halálának évében merült fel újra a kettős házasság kérdése, de a német fejedelmek tiltakozásának hatására ismét kudarcba fulladt. Ők a későbbi férj, Szász Vilmos jelöltségét támogatták, ezért újból jegelték ezt a kérdést.
Albert halála és a trónöröklés bizonytalansága miatt annyira távol került a két érdek egymástól, hogy nem is tűnt reálisnak egy jó darabig. Hiába lett Ulászló magyar király 1440-ben, V. László születése merőben új helyzetet teremtett, és a Jagellók trónigényét nem akarták legitimálni e házasságokkal. Majd csak a konfliktus elmérgesedésének, és az ország megosztottságának a megszüntetése iránti igény végül kikényszeríti a fegyverszünetet és a megbékélést, mely pápai közvetítésre létre is jön.
1442-ben édesanyja, Luxemburgi Erzsébet és I. Ulászló közötti megegyezés értelmében eljegyezték I. Ulászlóval, míg húgát, Erzsébet hercegnőt I. Ulászló öccsével, Jagelló Kázmér lengyel és litván herceggel. A megegyezés után pár nappal, mely Győrben jött létre, Luxemburgi Erzsébet királyné meghalt. A megállapodásból I. Ulászló korai halála miatt csak Erzsébet hercegnő és Kázmér herceg házassága valósult meg 1454-ben, aki akkor már IV. Kázmér néven lengyel király volt.
[szerkesztés] Irodalom
- Fraknói Vilmos: Anna szász hercegné magyar trónkövetelő 1458-ban, Századok, 31. évf., 1–13, 1897.
- Szilágyi Sándor szerk.: A magyar nemzet története III. kötet, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat, Budapest, 1895. URL: lásd Külső hivatkozások
