Ecsedi-láp

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Az 1898-ban lecsapolt Ecsedi-láp a Nyírség és Szatmári-síkság határán feküdt, a mai Nagyecsed közelében. Az Alföld legnagyobb összefüggő mocsárvilága volt. A kétharmad Balaton nagyságú lápot a bele torkolló Kraszna, valamint a Szamos árvizei táplálták. A láp területe nem volt teljesen sík, a vízből itt-ott kiálló lápi szigetek tették változatossá. A lápnak a történelem folyamán is fontos szerepe volt. A szigetekre épült Sárvár és később az Ecsedi vár erősségét főként az áthatolhatatlan mocsárvilág jelentette.

Tartalomjegyzék 1 Földrajza 2 Története 2.1 Lecsapolása 2.2 Utóélete 3 Élővilága 3.1 Növényvilág 3.2 Állatvilág 4 Néprajza 5 Az Ecsedi-láp a történelemben 6 Az Ecsedi-láp a népköltészetben és irodalomban 7 Települései 7.1 Elpusztult települések 8 Források

[szerkesztés] Földrajza

Az Ecsedi-láp legsajátosabb képződményét az ingóláp jelentette: felszínét szép pázsit alkotta, amely alatt 1-4 méter mélységű víz volt.

[szerkesztés] Története

Az Ecsedi-láp hatalmas mocsárvilága a holocén folyamán alakult ki a Szatmári-síkság nyugati részén, a Szamos-meder feltöltött partja és a Nyírség által övezett sekély mélységű medencében.

Száraz időkben nagy veszedelmet jelentett a talajtűz, hatalmas lápégés volt például 1863-ban. A láp a 19. század elején még összefüggő terület volt, de az 1863. évi nagy szárazság miatt az ecsedi határ Tyukod község alatti részén a nádas kipusztult és helyét kaszálók, legelők foglalták el. Az Ecsedi-láp ezért ettől kezdve két részre, a déli Nagy-Lápra, és az északi Kis-Lápra szakadt ketté.

[szerkesztés] Lecsapolása

A láp lecsapolása céljából 1894-ben társulatot hoztak létre gróf Károlyi Tibor vezetésével. Az elkészült tervek három fő irányelvet követtek:

• A lápot tápláló vizek levezetése a szabályozott Krasznával a Tiszába.
• A belvizek megfelelő csatornahálózattal való elvezetése a Szamosba, illetve a Krasznába
• A Kraszna jobb-, és a Szamos bal-partján árvízvédelmi töltések építése.

A nagyszabású munkálatokhoz a Krasznának Nagymajténytól-Vásárosnaményig 66,45 km hosszúságú új medret ástak.

[szerkesztés] Utóélete

A láp lecsapolása után a táj képe gyorsan megváltozott, eltűnt a csodálatos vízivilág. A kemény munkával termővé tett szántóföldeken ma gabona, burgonya és kukorica terem, de a mélyebb részeken még ma is sás- és nádfoltok tarkállanak.

Száraz időben a talajtűz ma is veszedelmet jelent. Így 1903-ban, legutóbb pedig 1987-ben gyulladt meg az ecsedi határban a kotus (lápi talaj).

[szerkesztés] Élővilága

[szerkesztés] Növényvilág

A láp évszakonként, száraz és vizes években is más-más képet mutatott. Változatos, buja vegetáció jellemezte. Sás, káka, gyékény, nádas és zsombékos részek tarkították, a vizinövényfélék sokfélesége jellemezte a tájat: Békabuzogányfélék, így a lápi békabuzogány (Sparganium natans), Széleslevelű gyékény (Typha latifolia), Nyílfű (Sagittaria sagittifolia), Virágkákafélék (Botumus umbellatus), és még megannyi vizinövényfaj fordult itt elő. A zártabb, kisebb víztükrökön kolokán, sulyom és tavirózsa nőtt. A réteken boglárkafélék, kosborfélék, szibériai nőszirom stb. Az Ecsedi-láp lecsapolás előtti utolsó évtizedeiben főleg a fehér fűz (rekettye) és a mézgás éger tenyészett rajta tömegesen. A lápi erdők főként Nagyecsed és Tyukod határában terültek el.

[szerkesztés] Állatvilág

A halak közül honos volt a réti csík, egy mocsári halféle, amely a láp egyik specialitása volt, és népélelmezési cikknek számított. A lápi pócot pedig disznóhizlalásra használták, mivel a lápban hatalmas mennyiségben élt.

A hüllők közül többek között a mocsári béka, tarajos gőte, mocsári teknős, vízisikló, fürge gyík és elevenszülő gyík volt elterjedt.

A láp madárvilága rendkívül gazdag volt. Honos volt itt a fülemüle, kékbegy, réti csaláncsúcs, nádirigó, nádiposztáta, nádi tücsökmadár, a billegető, cinege, sármány, jégmadár, sirály, bíbic (lébuc), gulipán, cankó, szalonka, daru, szárcsa, vízityúk, haris, rétihéja, rétisas, gödény, kárókatona, gém, kócsag, bölömbika, gólya, vadlúd, vadkacsa, vöcsök stb.

Az emlősök közül elterjedt volt a farkas, róka, menyét, görény, hód és pézsmapocok.

[szerkesztés] Néprajza

A lápszéli nép foglalkozása a halászat, madarászat, csíkászat, pákászat és az állattartás volt. Földműveléssel a csekély szántóterület miatt csak a láp lecsapolása utáni időkben kezdtek el foglalkozni. Biztos jövedelmet nyújtott a nádvágás, gyékény-, káka- és fűzvesszőszedés- és feldolgozás(gyékény- és kosárfonás) is.

[szerkesztés] Az Ecsedi-láp a történelemben

A kőkori és bronzkori leletek alapján a láp környéke már ősidők óta lakott hely volt.

A lápnak a középkorban is fontos szerepe volt. Már Anonymus is megemlékezett az Ecsedi-láp szigetein felépült úgynevezett Sárvárról Gesta Hungarorumában.

Károly Róbert király engedélyével a Báthoriak a láp egy másik szigetén építették fel az ecsedi várat. A várnak az erdélyi fejedelmek és a magyar királyok között folyó harcokban nagy szerepe volt. A 16. század végén a Magyar Királyság és Erdély között létrejövő török elleni végvárrendszer tagja volt. 1605-től Báthory Gábor, a későbbi erdélyi fejedelem birtoka volt. Az ecsedi uradalomhoz ekkor a megerősített központi váron kívül 3 város és 46 falu tartozott. 1624-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem tulajdonába került, aki a magyar koronát is Ecsed várába vitte , és itt is őrizte egy ideig. 1648-tól az ecsedi vár és uradalma a Rákócziak birtoka volt. A Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári béke (1711) után a Habsburgok a várat lerombolták, mára még a nyoma sem maradt meg. 1746-ban az ecsedi uradalmat a Károlyiak szerezték meg.

Az ecsedi vár lerombolásával, az ellenséges támadások megszűntével a láp elvesztette addigi védelmi, életfenntartási jelentőségét. A régi lápi foglalkozásokat űzők (pákászok, csikászok, halászok, nádvágók) megélhetését még csak-csak biztosította, de a környék nagy uradalmainak birtokosai sok hasznát nem látták a lápvilágnak, ezért került sor 1898-ban a láp lecsapolására. (Lásd: Nagyecsed – műemlék szivattyútelep)

[szerkesztés] Az Ecsedi-láp a népköltészetben és irodalomban

A láphoz egy népmonda fűződik, amely szerint sárkány tanyázott a hatalmas mocsárban. A Báthoriak egyik őse, Opos ölte meg, emiatt került a család címerébe a három sárkányfog és a saját farkát fogó sárkánykígyó.

Az Ecsedi-láp legnagyobb irodalmi ábrázolása Jókai Mór és Móricz Zsigmond nevéhez fűződik.

[szerkesztés] Települései

A lápot a lecsapolása előtt a következő 20 település vette körül:

• A Nyírség oldaláról: Mátészalka, Nyírcsaholy, Fábiánháza, Nagyecsed, Tiborszállás, Mérk, Vállaj.
• Az Erdőhát felőli oldalról: Domahida, Kismajtény, Csengerbagos, Csengerújfalu, Ura, Tyukod, Porcsalma, Ököritófülpös, Győrtelek, Kocsord.
• A Szatmári-síkság felől: Kálmánd, Kaplony, Börvely és Csanálos.

[szerkesztés] Elpusztult települések

• Kisecsed: a falu a láp szélén, a védelmet nyújtó várfalakon kívül feküdt, így ki volt téve az ellenség pusztításainak, valószínű ezért is néptelenedett el.
• Sárvár: Nagyecsed határában, az egykori láp délnyugati végében, egy sziget dombján állt.

[szerkesztés] Források

• Borovszi S. Szatm. vm.
• Fényes E.
• Éble Gábor: Az ecsedi százéves úriper Bp.1912.
• Lovassy Sándor: Az Ecsedi-láp és madárvilága fennáll.u.éveiben Bp. 1931.
• Maksai Ferenc: A középkori Szatmár megye. Bp. 1940.