Csíkászat
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
[szerkesztés] Az Ecsedi-lápon
Az Ecsedi-láp egyik specialitásának számított a réti csík, amely egy mocsári halféle, és az egykori Ecsedi-lápon és környékén népi élelmezési cikk volt. A lápon mindenütt volt csík, a falvak árkaiban és lápszélekben is lehetett fogni.
A csíkász a lápban úgy fogta a csíkot, hogy fűzfavesszőből font kast tett a vízbe, a csík járásával szembe. Mivel a csík jellegzetessége volt, hogy feje mindig a víz színén volt, így könnyen meg lehetett tudni tartózkodási helyét.
A körte alakú csíkkast este rakta le, és reggelre megtelt csíkkal. Csíkban bő években egy-egy kas háromszor is megtelt éjszakánként, s némely szorgalmas halász 6-8 kassal is dolgozott egyszerre.
A csíkász a napi fogást a háza udvarán ásott csíkverembe gyűjtötte össze. A csíkverem általában egy kerek, vagy téglalap alakú körülbelül 1,5-2 méter mélységű fedett verem volt.
Az elvermelt, összegyűjtött élő csíkot (halat) a csíkászok sokszor maguk hordták Munkács, Beregszász, és Debrecen vásáraira hordókban, de leginkább helyben adták el a lápszéli falvakat rendszeresen járó "tajigás" kereskedőknek.
A vásárokban az ecsedi csíkászokat könnyen meg lehetett ismerni a vásárokban, mert mezítláb mérték a csíkot, bocskorukat a vállukon tartották.
A régi csíkászat mára már csak hallomásbol, leírásokból ismert elfeledett mesterség, mivel a csík mára már teljesen kiveszett az egykori Ecsedi-láp területéről.