Charlotte Corday
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Marie-Anne Charlotte Corday d'Armont (1768. július 27. – 1793. július 17.) A történelembe Charlotte Corday néven írta be a nevét, a francia forradalomban egyik jeles résztvevője, Jean-Paul Marat gyilkosa.
[szerkesztés] Élete
Charlotte 1768. július 27-én született Saint-Saturnin-des-Ligneries-ban, ami ma Écorches része (Orne département, Normandia, Franciaország). Szülei elszegényedett nemesek voltak. Édesanyja révén a francia drámaíró, Pierre Corneille rokona volt.
Oktatása a Abbaye aux Dames zárdában zajlott Caen városban, Normandiában. 1791-ig maradt a zárda falai között, amikor bezárták azt. Hamar a forradalom mellé állt és megmaradt a Girondiak lelkes támogatójának.
Marat a Jakobinus párt tagja volt, annak a jakobinus pártnak a tagja, amely a forradalom után bevezette a diktatúrát Franciaországban. Marat, későbbi áldozata újságíró volt, aki újságain keresztül gyakorolt hatást a népre. Újságának címe a Nép barátja (L'Ami du peuple) volt.
[szerkesztés] Marat meggyilkolása
Az elhatározást Marat meggyilkolására a vérmezőn (September Massacres) történtek iránti ellenszenve gerjesztette, amiért Marat volt a felelős.
1791 után unokatestvérével, Mme Le Coustellier de Bretteville-Gouville-el élt Caen városban. Charlott 1793. július 9-én otthagyta unokatestvérét és Plutarkosz Párhuzamos életrajzok című munkájával Párizsba költözött és a Hôtel de Providence-ben szállt meg. A Palais-Royal-ban vásárolt egy kést és megírta Adresse aux Français amis des lois et de la paix (Szónoklat a béke és jog francia barátainak), amiben megmagyarázza tettének okait. Július 13-án délelőtt felkerest Marat-t azzal az indokkal, hogy informálja őt egy Caen-ban szerveződő girondista felkelésről. Akkor elküldték, de este mikor újra próbálkozott Marat dolgozó szobájában fogadta. Marat legtöbb ügyét egy kádból folytatta le, most is így tett.
Marat leírta a girondisták nevét, amit Charlotte diktált neki. Ekkor rántotta elő kését és mártotta bele Marat mellkasába, megsértve tüdejét, aortáját és bal szívkamráját. Mielőtt meghalt, még segítségért kiáltott: Aidez, ma chère amie ! (Segíts kedves barátom!).
Tárgyalásán Charlotte kijelentette, hogy egyedül követte el tettét, mint mondta;
"Megöltem egy embert, hogy százezreket mentsek meg."
Ezek a szavak hangzottak el Maximilien Robespierre szájából is XVI.Lajos kivégzésénél. 4 nappal azután, hogy Marat-t 1793. július 17-én megölte, Charlotte Corday-t guillotinenal kivégezték. Ahogy fejét vették, egyik hóhérja felemelte fejét a kosárból és arcon ütötte. Szemtanúk azt állították, hogy amikor arcon ütötték, arcán mély felháborodás volt látható. Ezt a pofont elfogadhatatlannak tartották a "guillotine etikettben" és az elkövetőt 3 hónapra be is börtönözték.
Charlotte Corday testét más kivégzettekkel együtt egy árokba dobták. Az azonban nem tisztázott, hogy levágott fejét is teste mellé temették, vagy megtartották, mint kuriózumot. Van olyan elképzelés, hogy a koponya a Bonaparte család tulajdonában volt egészen a XX.századig.
Marat megölésével nem állították meg a jakobinusokat, sem a diktatúrát. Marat-ból mártír lett.
[szerkesztés] Irodalom, Festészet
Alphonse de Lamartine Cordaynak ajánlotta Histoire des Girondins (1847) című könyvét, melyben a gyilkosság angyalának (l'ange de l'assassinat) neveezi Corday-t.
David is megfestette a jelenetet 1793-ban.
