Black Sabbath
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Black Sabbath | |
 |
|
| Információk | |
| Eredet | Birmingham, Egyesült Királyság  |
| Aktív évek | 1968- |
| Műfajok | Hard rock, Heavy metal |
| Kiadó | Warner Bros. EMI I.R.S. Records |
| Honlap | www.black-sabbath.com |
| Tagok | |
|---|---|
| Ozzy Osbourne Tony Iommi Geezer Butler Bill Ward |
|
| Korábbi tagok | |
| [1] | |
A Black Sabbath (rajongói gyakran csak Sabbath névvel illetik) egy angol heavy metal-együttes, amit Ozzy Osbourne énekes, Tony Iommi gitáros, Terence "Geezer" Butler basszusgitáros és Bill Ward dobos alapított az 1960-as évek végén. Sokan az első „igazi” heavy metal együttesnek tartják, és még ma is nagy hatással van a műfajra.[1]
Története 1968-ban, Birminghamben kezdődött. Akkori nevük Polka Tulk Blues Band (később csak Polka Tulk), majd 1969-től Earth volt. Az Earth eredetileg blues-rock-együttes volt, de Geezer Butler hatására egyre keményebb zenét kezdtek játszani. Butler imádta Dennis Wheatley fekete mágiáról szóló regényeit, és írt egy hasonlóan okkult témájú dalt Black Sabbath címmel (a címet Mario Bava 1963-as filmje ihlette). Később a Sabbath újraegyesülési koncertjén azt mondták, hogy Geezer egyik éjszaka egy sötét dolgot látott az ágya végében, másnap pedig észrevette, hogy az egyik okkult könyv, amit Ozzytól kapott, eltűnt. Állítólag ez ihlette a dalt. Amikor rájöttek, hogy van egy másik Earth nevű együttes is, Butler daláról nevezték el magukat.
Eredetileg blues alapú hard rockot játszottak, de az évek folyamán egyre több európai népzenei és gótikus íz keveredett zenéjükbe, amelyhez foghatót akkoriban még senki sem produkált. Szövegeikben sokkal sötétebb témákkal foglalkoztak, mint a korabeli rockegyüttesek. Amikor az 1960-as évek végén a legtöbb együttes a békéért harcolt és pszichedelikus zenét játszott, a Sabbath – hogy megkülönböztessék magukat tőlük – oylan témákkal foglalkozott, mint az okkult, a háború, a világvége és a gótikus történetmesélés. Zenéjükben a düh és az intézményellenesség nyilvánult meg; azelőtt ilyen sosem fordult elő. Témáik között szerepelt még a kábítószerek használata is (az évek során többé-kevésbé mindannyian kábítószerfüggők lettek, de később sikerült leszokniuk).
A frissen elkeresztelt együttes komorabb szövegeket, lassabb, baljós zenét kezdett játszani – ezek a későbbi heavy metal alapvető elemei. A Sabbathot fontossági sorrendben gyakran helyezik a Deep Purple és a Judas Priest közé. Bár a Cream, a Deep Purple és a Judas Priest nagy hatást gyakorolt a hard rock kialakulására, a Black Sabbathnak sikerült azt továbbfejlesztenie (a Led Zeppelinnel együtt).
A Sabbath védjegyévé vált hangzás egy véletlen eredménye. Amikor egy mozi mögötti stúdióban próbáltak (a moziban épp egy horror ment), Tony Iommi azt mondta a többieknek: „Ha az emberek fizetnek azért, hogy ijesztő filmeket nézzenek, miért ne fizetnének azért, hogy ijesztő zenét halljanak?” Ezután direkt írtak sötét tónusú szövegeket és baljós riffeket, hogy zenei választ adjanak a horrorfilmekre.
Ennek ellenére legtöbb dalukban akusztikus gitár, zongora (és más billentyűsök), nagyzenekar és fúvósok is szerepelnek. Első négy albumuk után egyre többet kísérleteztek, és maguk mögött hagyták okkult gyökereiket.
A VH1 A hard rock 100 legnagyobb előadója szavazásán a Led Zeppelin után a második helyre a Black Sabbath került.
[szerkesztés] Újraegyesülések
[szerkesztés] Ihletforrások
[szerkesztés] Hatása
[szerkesztés] Érdekességek
1980-ban Ozzy elhagyja a zenekart, helyére Ronnie James Dio kerül, aki a Rainbow énekese volt. Az 1980-as albumuk, a Heaven and Hell valamennyi szövegét ő írta. Az új műsorukkal sikeres koncertturné Európában. 1980 végén még egy LP-t adtak ki: We Sold Our Soul to Rock and Roll.
[szerkesztés] Tagok
- Ozzy Osbourne – ének,
- Tony Iommi – gitár,
- Geezer Butler – basszus,
- Bill Ward – dobos
- 1980-ban Ozzy Osbourne távozott, helyére Ronnie James Dio került, aki előtte a Rainbow énekese volt.
[szerkesztés] Második korszak - The Dio Years /1980 - 1982/
Tony Iommi gitáros, Geezer Butler basszista és Bill Ward dobos az elbocsájtott Ozzy Osbourne helyére az éppen a Ritchie Blackmore-féle Rainbow-ból távozó Ronnie James Diót találták meg.
A megújult Black Sabbath 1980-ban kiadott Heaven And Hell című albumán szerencsésen találkozott a Sabbath jellegzetesen sötét és súlyos hangzásvilága, a Jó és a Rossz, az isteni és a sátáni elem szembeállításával játszó tematikája Dio energiájával, „gyorsvonatot is megállító hangjával” és lovagi, romantikus fantasy szövegvilágával.
Az 1981-es Mob Rules ehhez képest sok újat nem hozott, csak ugyanabból még többet (bár már nem Ward, hanem a helyére 1980 augusztusában érkező Vinny Appice dobolt). A korszak betetőzését egy ritka erős dupla koncertlemez, a Live Evil jelentette, de annak 1982 decemberi megjelenésekor Dio és a Black Sabbath útjai már elváltak egymástól. [2]
[szerkesztés] Harmadik korszak - Ian Gillan /1983-1984/
Ronnie James Dio távozása után új énekes érkezik a csapathoz Ian Gillan személyében, aki 1969-től 1973-ig a Deep Purple énekeseként vált ismertté, majd szólókarrierbe kezd és megalakítja az Ian Gillan Band-et. Bill Ward is visszatér a Black Sabbath-hoz és a Iommi - Gillan - Butler - Ward féle felállással megszületik a Born Again című lemez. 1984-ben nagy anyagi ráfordítással ismét összehozzák a Deep Purple-t, Gillan távozik.
[szerkesztés] Instabil évek /1984-1987/
Geezer Butler kilép a Black Sabbath-ból és 1984 derekán megalakítja a Geezer Butler Band-et.
1985-ben a Live Aid koncerten szenzációként hatott, hogy a négy alapítótag együtt lépett fel. Három számot adtak elő (Children Of The Grave, Iron Man és a Paranoid). Amint várható volt, nem maradtak sokáig együtt; Osbourne folytatta sikeres szólókarrierjét.
Ettől fogva a Black Sabbath maga volt Tony Iommi, és ez remekül tükröződött az 1986 januárjában megjelent Seventh Star albumon. Ezen a felállás a következő volt: Tony Iommi (gitár), Glenn Hughes (ének), Dave Spitz (bőgő), Geoff Nichols (billentyűs hangszerek) és Eric Singer (dobok).
A Seventh Star eredetileg Tony Iommi első szólólemezének készült, de a kiadó marketingfogásaként - Don Arden managernek köszönhetően - Black Sabbath lemezként, Tony Iommi vendégszereplését feltüntetve a "Tony Iommi featuring Black Sabbath" címet kapta. Glenn Hughes énekes szintén megfordult a Deep Purple-ben 1973-76 között. A kritikusok érdeklődve figyelték, hogy hogyan fog helyt állni a kőkemény Balack Sabbath-ban Hughes, aki funky-s, nyávogós énekstílusáról volt ismert. Nem is értették, hogy Iommi-nak miért pont őrá esett a választása. Az album elkészült és mindenki belátta, hogy Glenn megállta a helyét, nagyon szépen énekel a Seventh Star című lemezen. A lemezt követő koncerturnén - az akkor már súlyos alkohol- és drogproblémákkal küzdő - Glenn Hughes helyét Ray Gillen vette át.
[szerkesztés] Tony Martin időszak /1987-1991/
Tony Martin Ray Gillan helyére érkezett, aki felénekelte a The Eternal Idol című lemezt - amit végül Tony is felénekelt, és vele jelent meg 1987-ben. A nagy változást a Sabbath-ban a 89-es Headless Cross hozta. A sajtó és a közönség is egyöntetűen a csapat mellé állt ekkor, ahogy a 90-ben megjelent Tyr is azt jelezte: a Sabbath újra nagyon jó lemezekre és igazi Sabbath dalokra képes.
[szerkesztés] Dehumanizer - Dio visszatérése (1991–1992)
A Tony Martinnal készített remek 3 album után-melyek a Sabbath egy jóval dallamosabb, epikusabb, monumentálisabb korszakát határozták meg, a banda érthetetlen módon- legalábbis minden előzetes nélkül- menesztette a remek hangú énekest, és visszacsábította Dio-t, ki ragyogó szólókarrierjének egyik mélypontja –Lock Up the Wolves- után úgy gondolta, érdemes próbát tenni sikereinek egy korábbi színterén. Ennek eredményeként megszületett az „újkori Sabbath” legsúlyosabb, legsötétebb, legelidegenítőbb albuma, a Dehumanizer.
[szerkesztés] Tony Martin visszatérése (1992–1997)
Dio ismét távozott és vele együtt Vinny Appice is, az ő helyére a Rainbow egykori dobosa Bobby Rondinelli került. Tony Martin énekes és Geoff Nicholls billentyűs visszatértek a Black Sabbath-hoz, és ezzel az új felállással rögzítették a Cross Purposes című albumot, mely 1994-ben látott napvilágot. A koncertturné felénél Vinny Appice helyére - a Black Sabbath eredeti dobosa - Bill Ward kerül. A turnéról 1995-ben egy Cd jelenik meg Cross Purposes Live! címmel.
Szintén 1995-ben jelentkezik Black Sabbath egy új stúdióalbummal, melynek címe Forbidden. Ezen a lemezen a csapat felállása megegyezik az 1990-ben megjelent Tyr albumon közreműködőkével /Tony Martin, Tony Iommi, Neil Murray, Cozy Powell, Geoff Nicholls/.
[szerkesztés] Reunion /Újraegyesülés/ (1997)
1997 végén az eredeti felállásban ismét összeállt a Black Sabbath, adott két koncertet Birmingham-ben, amely megjelent egy dupla CD formájában, melyre két új számot is felvettek. Aztán elindultak egy hatalmas európai turnéra, melynek keretein belül eljutottak Budapestre is június 3-án. Sajnos a régi dobos, Bill Ward nem bírta jól a koncertkörútat, ezért félúton le kellett cserélni egy tartalékdobosra /Bill Ward nem játszott a Népstadionban sem/, de a koncertek így is hatalmas sikert arattak.
[szerkesztés] Black Sabbath: The Dio Years /2007/
Az Ozzy Osbourne-nal összehozott Black Sabbath-újraegyesülések után Tony Iommiék az együttes második legnagyobb legendával övezett egykori énekesével, Ronnie James Dióval turnéztak 2007-ben. Budapesten is felléptek 2007. július 4-én a Petőfi Csarnokban. Dio, Appice, valamint Butler és Iommi Heaven and Hell néven adott ki új lemezt, melynek Black Sabbath: The Dio Years lett a címe. A "The Dio Years" válogatás az 1980-as Heaven And Hell album dalaival indul (nem véletlenül), valamint az ezt követő Mob Rules és Dehumanizer albumokból is szemezgetnek. Egy élő felvételt követően három 2007-es vadonatúj dal is hallható, méghozzá a klasszikus hard rock dalokkal szemben, meglepő módon súlyos és doom-os hangszerelésben.
Az együttes tagjai:
- Tony Iommi - gitár
- Ronnie James Dio - ének
- Geezer Butler - basszusgitár
- Vinny Appice - dobok
[szerkesztés] Hivatalos diszkográfia
[szerkesztés] Stúdióalbumok
- Black Sabbath – 1970. február 13. (Nagy-Britannia); 1970. június 1. (USA)
- Paranoid – 1970. szeptember 18. (Nagy-Britannia); 1971. január 1. (USA)
- Master of Reality – 1971. július 21.
- Black Sabbath Vol. 4 – 1972. szeptember 25.
- Sabbath Bloody Sabbath – 1973. november
- Sabotage – 1975. július 28.
- Technical Ecstasy – 1976. szeptember 25. (USA); 1976. október 8. (Nagy-Britannia)
- Never Say Die! – 1978. szeptember 28. (USA); 1978. október 1. (Nagy-Britannia)
- Heaven and Hell – 1980. április 25.
- The Mob Rules – 1981. november 4.
- Born Again – 1983. augusztus 7.
- Seventh Star – 1986. január 28. (USA); 1986. február (Nagy-Britannia)
- The Eternal Idol – 1987. november 1.
- Headless Cross – 1989. április 1.
- Tyr – 1990. augusztus 20. (Nagy-Britannia); 1990. augusztus 31. (USA)
- Dehumanizer – 1992. június 30.
- Cross Purposes – 1994. január 31.
- Forbidden – 1995. június 8. (USA)
[szerkesztés] Koncertalbumok
- Live Evil – 1983. január 18. (USA)
- Cross Purposes Live – 1995. március 1.
- Reunion – 1998. október 20.
- Past Lives – 2002. augusztus 20. (USA, Kanada); 2002. szeptember 2.
- Live at Hammersmith Odeon - 2007.
[szerkesztés] Válogatások
- We Sold Our Soul for Rock 'n' Roll – 1975. december 1.
- The Sabbath Stones – 1996. április
- Symptom of the Universe: The Original Black Sabbath 1970–1978 – 2002. október 22. (csak az USA-ban)
- Black Box: The Complete Original Black Sabbath (1970–1978) – 2004. április 27. (csak az USA-ban)
- Greatest Hits 1970–1978 – 2006. március 14.
- Black Sabbath: The Dio Years - 2007. április
[szerkesztés] Nemhivatalos diszkográfia
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Zeneportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
