Bernáth Aurél
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Bernáth Aurél (Marcali, 1895. november 13. – Budapest, 1982. március 13.) magyar festőművész, grafikus, művészpedagógus, művészeti író.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
[szerkesztés] Családi háttere
Édesapja Dr. Bernáth Béla ügyvéd volt. A Bernáth-ősök földbirtokosok voltak Bihar megyében, de a vallásháborúk következtében elvesztették vagyonukat.
[szerkesztés] Pályafutása
Rippl-Rónai Ödön tanácsára kezdett el a festészettel foglalkozni, akivel Kaposvárott ismerkedett meg. Majd Nagybányán tanult tovább, Réti István és Thorma János festőművészek irányítása alatt. 1921-ben Bécsbe költözött, ahol expresszionista és absztrakt stílusban kezdett festeni. Kapcsolatba lépett Kassák Lajossal és az aktivistákkal. 1926-ig élt Bécsben és Berlinben. 1928-tól rendszeresen kiállított a Műcsarnokban és az Ernst Múzeumban. A 1930-as években visszatért a Nagybányai festőiskola tradícióihoz. Festészetére egyre inkább a nagybányai hagyományokon alapuló impresszionista stílus vált jellemzővé. Erőteljesen szembe helyezkedett a nonfiguratív ábrázolás móddal. 1927-ben Pöstyénbe költözött. Erre az időre tehetők, lírai hangulatú, egyedi színvilágú, filozofikus műveinek keletkezése: (Riviéra). 1926-ban a Képzőművészek Új Társasága csoport tagja lett. Az 1930-as években a Gresham kör vezetője volt. Legjelentősebb művei ekkor születtek, (Reggel, Tél, Aratóünnepre menő lány). 1945-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára lett. 1930-tól rendszeres látogatója volt a Szolnoki Művésztelepnek. Az 1940-es években képeinek hangvétele, az addig lírai stílusból átment a ridegebb színvilágba és ábrázolásba. Egyre több monumentális megbízást teljesített. A festészet mellett, grafikai, falképfestői és írói munkássága is jelentős. Kiemelkedő egyéniségű, klasszikus stílust képviselő festőművész volt. Szülővárosában Marcaliban, munkássága elismeréseképpen megnyitották a Bernáth Aurél Galériát. [1]
1995-ben megalakult a budapesti Bernáth Aurél Társaság. Célja a festő emlékének ápolása, kiállítások rendezése.
[szerkesztés] Riviéra és más főművei
Élete egyik főművét a Riviéra című festményét 1927-ben fejezte be. A mű megvalósította a modern hagyomány és az avantgárd törekvések szintézisét. A Riviérának fergeteges sikere volt. Bernáthot meghívták a KUT tagjának. Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum igazgatója, aki nagy tisztelője volt az alkotónak megvette a múzeum számára a Riviérát. Jelenleg a kép a Magyar Nemzeti Galériában csodálható meg.
Nagy jelentőségű munkái közé sorolják még az Esti park (1930, MNG) és a prágai Károly-híd (1925) című képét. Közismert, hogy a Reggel (1927-28, MNG), a Tél (1929), a Hegedűművésznő (1931, MNG), az Aratóünnepre menő lány (1932) mind-mind nagy sikert arattak a közönség előtt. És sikert aratnak mind a mai napig.
[szerkesztés] Kiállítások
- 1928, Műcsarnok Tavaszi Tárlat
- 1928, Ernst Múzeum, Gyűjteményes kiállítás
- 1937, Frankel Szalon
- 1939, Ernst Múzeum
- 1956, Ernst Múzeum
- 1959, Brüsszeli Nemzetközi Kiállítás
- 1962, XXXVI. Velencei Biennálé
- 1957, Prága
- 1962, London
- 1971, Kaposvár
- 1972, Budapest Történeti Múzeum
- 1975, Művészeti Akadémia, Moszkva
- 1977, Tihany
- 1978, Hatvani Galéria
- 1985, Ernst Múzeum emlékkiállítás
- 1999, Festőterem, Sopron
[szerkesztés] Köztéri művei
- A Dunán (secco, 1959, Budapest, Metropol Szálló étterme, 1969-ben elpusztult)
- Hőerőmű (secco, 1960, Inota, Inotai Hőerőmű Kultúrháza)
- Történelem (freskó, 1967, Budapest, MTA Régészeti Intézet)
- Munkásállam (secco, 1970, Budapest, MSZMP Központi Bizottság Székháza)
- Szentivánéji álom, Az ember tragédiája (freskó, secco, 1973, Budapest, Erkel Színház)
- Pannó (1974, Kaposvár, Házasságkötő terem).
[szerkesztés] Társasági tagság
[szerkesztés] Díjak
- 1929, Szinnyei Társaság. nagydíj
- 1948, Kossuth-díj
- 1950, Munkácsy-díj
- 1952, Érdemes művész
- 1964, Kiváló művész
- 1970, Kossuth-díj
[szerkesztés] Írásai
- Magyar Művészet című. folyóirat (1948–1949) szerkesztője
- Írások a művészetről, 1947
- A Múzsa körül, 1962
- A Múzsa udvarában, 1967
- Így éltünk Pannóniában, 1956
- Utak Pannóniából, , 1960
- Gólyáról, Helgáról, halálról, 1971
- A kisebb világok, 1974
- Feljegyzések éjfél körül, 1976
- Egy festő feljegyzései, 1978
[szerkesztés] Irodalom
- Hevesy Iván, Bernáth Aurél albuma (Nyugat, 1923)
- Oltványi Imre, Bernáth Aurél újabb képei (Magyar Művészet, 1935)
- Molnár Zsuzsa, Bernáth Aurél csendéletei (Magyar Nemzeti Galéria Közleményei, 1959)
- Genthon István, Bernáth Aurél (Budapest, 1964)
- Pataky Dénes, Bernát Aurél (Budapest, 1972)
- Illés Endre, Rend és dráma. Vallomás Bernáth Aurélról (Művészet, 1985. 7. sz.)
- Heitler László, Bernáth Aurél képeiről (Somogy, 1987. 4. sz.)
- Frankó Ákos tanulmánya Bernáth Aurélról (1922)
- Horváth János, Somogyi kultúra, 1985/4.-es számában megjelent írása.
- Végvári Lajos, 35 év, harmincöt művész (Budapest, 1980)
- Végvári Lajos, Bernáth Aurél emlékkönyv (1995)
