Askenázik
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Az askenázik az európai zsidó közösség tagjai, akik a jiddis nyelvet beszélik. Ma az összes zsidó több mint 80%-át teszik ki.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A név eredete
Az askenáz kifejezés a középkori héberből származik és „Németországot” jelenti.
[szerkesztés] Történetük
A kora középkorban az askenázi („német”) zsidóság törzsterülete Németország és Észak-Franciaország volt, a Rajna völgyében jelentős közösségük élt. A keresztes háborúk idején keletebbre kényszerül vándorolni. A zsidóknak a nyugat-európai államokból történõ 13-14. századi kiűzetését követõen a lengyel-litván területekre helyeződött át központjuk. A mai Lengyelországban, Litvániában, Lettországban, Ukrajnában és Fehéroroszországban is megtelepedtek. A történelem folyamán többször voltak vallási intolerancia és pogromok áldozatai, pl. Bogdan Hmelnyickij lázadásakor a 17. században.
A 19. században askenázi zsidóság elsősorban az orosz fennhatóság alatt álló lengyel területeken, az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb részén, Németországban, Észak-Franciaországban élt. Elindult az Angliába, valamint az Észak- és Dél-Amerikába való kivándorlás is. Egyes vélemények szerint érdemes lenne különválasztani a keleti askenáziakat (Lengyelország, Litvánia, Galícia, Románia, Kelet-Magyarország) a nyugati askenáziaktól (Nyugat-Magyarország, cseh-morva területek, Németország, Hollandia, stb.). A 20. század elején az oroszországi pogromok megtépázzák közösségüket, de a II. világháborúban a nácizmus terjedésének következtében szinte teljesen kiveszett sajátos kultúrájuk Kelet-Európából.
A Kelet-Európából kiűzött közösségek, óriási emberi veszteségek elszenvedése után elsősorban az USA-ban és Izraelben új életet kezdtek. Sajátos nyelvüket, a jiddist továbbra is fenntartják, amelyen újságokat, könyveket adnak ki.
