Alberto Calderón

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Alberto P. Calderón (Mendonza, 1920. szeptember 14. – Chicago, 1998. április 16.) argentin matematikus, aki leginkább a parciális differenciálegyenletek elméletével és a szinguláris integrál operátorokkal foglalkozott. A huszadik század egyik legfontosabb matematikusa volt. Az Erdős-száma 3.

Tartalomjegyzék 1 Tanulmányai 2 Munkássága 3 Kitüntetései 4 Művei 5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Tanulmányai

Építészmérnöki diplomát szerzett a Buenos Aires-i Egyetemen 1947-ben. PhD fokozatát 1950-ben szerezte meg matematikából a Chicagói Egyetemen.

[szerkesztés] Munkássága

1958-ban publikálta az egyik legfontosabb eredményét, amely egyedülálló megoldás a Cauchy-probléma parciális differenciálegyenletekre való alkalmazása terén. PhD-s témavezetőjével és egyben mentorával, Antoni Zygmunddal megfogalmazták a [[Calderón–Zygmund-elmélet]et szinguláris integrál operátorok témakörében.

Pályafutása során akadémiai posztot töltött be az Ohiói Állami Egyetemen, az Institute for Advanced Study, a Massachusetts Institute of Technology-n és a Chicagói Egyetemen, ahonnan 1985-ben vonult nyugdíjba.

[szerkesztés] Kitüntetései

• Böcher-díj
• Wolf-díj
• National Medal of Science

[szerkesztés] Művei

• Cora Sadosky, Alberto P. Calderón, Carlos E.Kenig: Harmonic Analysis and Partial Differential Equations: Essays in Honor of Alberto Calderón by , University of Chicago Press, 1999, ISBN 0226104567.
• A.P. Calderón, A. Zygmmund: On the existence of certain singular integrals, Acta Mathematica, 88, (1952), 85–139.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Életrajz
• Adatok