Wekerle Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ezt a szócikket át kellene dolgozni, hogy megfelelő minőségű legyen.
További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.

**Wekerle Sándor**
A Magyar Királyság 11., 19. és 23.. miniszterelnöke

Hivatali idő
1892. november 17. – 1895. január 14. 1906. április 8. – 1910. január 17. 1917. augusztus 20. – 1918. október 30.
Előd	Szapáry Gyula (10.) Fejérváry Géza (18.) Eszterházy Móric (22.)
Utód	Bánffy Dezső (12.) Khuen-Héderváry Károly (20.) Hadik János (24.)
Választókerület	Nagybánya^[1]
Született	1848. november 14. Mór
Elhunyt	1921. augusztus 26. (72 évesen) Budapest
Politikai párt	Szabadelvű Párt majd független
Végzettség	jogász, politikus

dr. Wekerle Sándor (Mór, 1848. november 14. – Budapest, 1921. augusztus 26.) politikus, miniszterelnök.

[szerkesztés] Életrajza

Benczúr Gyula festményének részlete

Württembergi eredetű móri családból származott, akiknek II. József adott nemességet. Székesfehérvárott a cisztercieknél tanult, majd Pesten szerzett jogi diplomát. 1870-től a Pénzügyminisztériumban dolgozott, majd Tisza Kálmán kormányában, 1886-tól pénzügyi államtitkár, 1889. április 9-től 1892. január 15-ig pénzügyminiszter, 1892. május 10-től július 16-ig kereskedelemügyi miniszter.

1892. november 17-től 1895. január 14-ig miniszterelnök, 1896. november 30-tól 1906. április 8-ig közigazgatási bírósági elnök.

1906. április 8-tól 1910. január 17-ig másodszor miniszterelnök, immár a Koalíció színeiben (kinevezése napján belépett az Országos Alkotmánypártba), s egyúttal saját kormányában pénzügyminiszter, április 14-ig honvédelmi miniszter és április 23-ig horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszter, 1909. szeptember 23-tól 1910. január 17-ig igazságügyminiszter.

1917. augusztus 20-tól 1918. október 30-ig harmadszor volt miniszterelnök, ezidőalatt stabil kormánypártot akart létrehozni, ezért megalakította a 48-as Alkotmánypártot. 1917. szeptember 16-tól 1918. február 11-ig pénzügyminiszter, 1918. január 25-től február 11-ig földművelésügyi miniszter, 1918. május 8-tól december 31-ig belügyminiszter, 1920-tól a Közművelődési Tanács, 1921. április 16-tól haláláig az Országos Pénzügyi Tanács elnöke volt.

[szerkesztés] Munkássága

Nevéhez fűződik az aranyvaluta bevezetése 1892-ben. Első miniszterelnöksége idején hozta meg az Országgyűlés az úgynevezett egyházpolitikai törvényeket. Wekerle a kötelező polgári házasságra vonatkozó törvényjavaslat elutasítása miatt nyújtotta be lemondását. 1906. április 8-án alakított koalíciós kormányt a Fejérváry-kormány bukása után. Kormányának bukása után (1910. január 17.) – részben cukorbaja miatt is – egy időre visszavonult a politikai élettől.

Harmadik kormánya 1917. augusztus 20-án alakult, már az Osztrák–Magyar Monarchia szétesésének időszakában működött. Az utolsó magyar király, IV. Károly választójogi könnyítéssel, a nemzetiségeknek szánt engedményekkel próbálta egyben tartani a monarchiát. Ezek a kísérletek azonban 1918. október 30-án kudarcba fulladtak. Nevéhez fűződik Kispest városrészének, a Wekerle-telepnek a létrehozása.

1887 – 1896, 1906 – 1910, 1917 – 1918 és 1920 – 1921 között országgyűlési, illetve nagygyűlési képviselő, valamint 1914-től az MTA igazgatója, 1918-tól tiszteleti tagja.

[szerkesztés] A Wekerle-telep

Wekerle Sándorról kapta nevét a kispesti Wekerle-telep nevű lakónegyed, ahol az ő pénzügyminiszteri kezdeményezésére indult meg a munkáslakások építése állami pénzből. ^[1]