V. Balduin hainaut-i gróf
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| V. Balduin hainauti gróf | ||
|---|---|---|
| Hainaut grófja, Namuri gróf, Flandria grófja | ||
   |
||
| Uralkodása | 1171 – 1195 | |
| Megkoronázása | 1171 (Hainaut), 1189 (Namur), 1191 (Flandria) | |
| Teljes neve | Boudewijn de Moedige, Baudouin V de Hainaut, Baldwin V, Count of Hainaut | |
| Született | 1150 | |
| Elhunyt | 1195. december 17. | |
| Mons | ||
| Elődje |  IV. Balduin hainauti gróf I. Henrik namuri gróf I. Fülöp flamand gróf |
|
| Utóda | IX. Balduin flamand gróf és latin császárI. Fülöp namuri gróf |
|
| Felesége | Flandriai Margit | |
| Gyermekei | Izabella, Balduin, Yolanda, Fülöp, Henrik, Sibylle, Eustache | |
| Dinasztia | Hainaut grófjai | |
| Apja | IV. Balduin hainauti gróf | |
| Anyja | Alice de Namur | |
V. Balduin (1150 - Mons, 1195. december 17.) 1171-től Hainaut grófja, 1189-től Namuri gróf, 1191-től Flandria grófja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Apja IV. Balduin hainauti gróf, anyja Alice de Namur, I. Godfrey namuri gróf és Luxemburgi Ermesinde lánya. 1169-ban Quesnoy-ban vette feleségül Margitot, a szomszédos Flandria grófjának, Thierry d' Alsace lányát. A házasság célja az volt, hogy a két szomszédos, de gyakran háborúskodó grófságot (legutoljára Thierry szentföldi utazása alatt, 1147-50 között) családi szálakkal kapcsolják össze. A házasságot Balduin anyja, Alice hozta össze, aki elérte, hogy fia és felesége közösen örököljék a grófi címet, ami majd utána gyermekeikre száll. A házassággal elsimították a Douai városa körülötti vitát is, amelyet I. Thierry foglalt el Balduin apjától: a város Flandria része maradt.
[szerkesztés] Hainaut
Balduin apja halála után 1171-ben lett Hainaut grófja. Kezdetben jó kapcsolatokat ápolt sógorával, I. Fülöp flamand gróffal is, aki 1177-ben örökösének nevezte meg Balduint és Margitot, mielőtt keresztes hadjáratra indult. Fülöp közvetítésével Balduin és Margit első lányát, Izabellát pártfogoltjhoz[1], a francia királyhoz, II. Fülöp Ágosthoz adták feleségül (1180) és Fülöp Artois grófságát adta hozományként a menyasszonynak.
[szerkesztés] Flandria
1183-ban azonban háború tört ki Fülöp és a francia király között Vermandois Grófsága miatt: Fülöp felesége Vermandois Erzsébet volt, akiről kiderült, hogy hűtlen volt a grófhoz. Fülöp ekkor kisajátította magának a grófságot, amit Erzsébet nővére és örököse, Eleonora megtámadott. Mivel Eleonora a francia koronára hagyta végrendeletében Vermandois-t, ezért a vitába Fülöp Ágost is beszállt és Balduin meglehetősen kényelmetlen helyzetben találta magát. Kezdetben hű maradt flamand szövetségeséhez, és sikeresen harcolt a francia király szövetségese, I. Henrik brabanti herceg ellen. Azonban a király azzal fenyegetőzött, hogy érvényteleníti Balduin lányával kötött házasságát és ezért Balduin kénytelen volt támogatni. Végül Fülöp Ágost annyira megbízott Balduinban, hogy az 1185-ben Compiegne-ben folytatott béketárgyalásokon közvetlen képviselőjévé nevezte ki. A békeszerződést végül 1186. április 10-én írták alá Amiensben, miután Fülöp elismerte a király fennhatóságát Vermandois felett, de életében megtartotta a grófi címet.
1191-ben Fülöp halála után Balduin és Margit örökölték a flamand grófságot. Az örökösödést többen is vitatták, köztük a gróf özvegye, Portugál Matilda, aki jelentős területeket csatolt Flandriához házasságával, a gróf sógornője Eleonore de Vermandois, és végül Fülöp Ágost, aki a gróf unokahúgát vette feleségül. A helyzetet bonyolította, hogy Balduin úgy vette birtokba Flandriát, hogy közben Fülöp Ágost a Szentföldön harcot és nem tette le neki a kötelező hűségesküt, a király azt az álláspontot képviselte, hogy a grófság fiú örökös híján a koronára szállt vissza. Végül Matilda és Eleonora igényét elutasították és a király 1192. március 1-én megerősítette Balduint a grófi tisztségben: az egyezményt Reims érseke segítségével kötötték meg, miután kifizetett 5000 ezüstmárkát a királynak. 1194. november 15-én meghalt Margit és ekkor a flamand grófi cím fiukra, a későbbi XI. Balduinra szállt. Az idősebbik Balduin ekkor kettéválasztotta birtokait: Balduin fia örökölte Flandriát és Hainautot, míg Fülöp örökölte Namurt.
[szerkesztés] Namur
Balduin a Namuri Őrgrófság kijelölt örököse volt, mivel I. Henrik namuri grófnak nem született gyermeke és ezért anyja, Henrik húga, Alice örökölte a grófságot. Az egyezményt 1184-ben szentesítette Barbarossa Frigyes német császár, de 1186-ban az idős és vak Henriknek lánya született, ezért felmondta az egyezséget. Bár a császár nyomására Henrik kénytelen volt az eredeti szerződést visszaállítani, de Balduin gróf ennek ellenére megtámadta és elfoglalta a namuri kastélyt, valamint elfogta az idős Henrik grófot, akit csak akkor engedett szabadon, amikor helyzetét maga a császár, Barbarossa Frigyes erősítette meg, aki titokban namuri őrgróffá nevezte ki Balduint.
A kompromisszum értelmében Baduin megkapta a namuri grófságot és a grófi címet, valamint Henrik halála után Laroche és Durbuy grófságra is igényt tartott. Utóbbi két grófság bevételei életében (1196-ig) továbbra is Henriket illették, aki luxemburgi birtokaira húzódott vissza.[2] Az egyezményt 1190-ben a wormsi birodalmi gyűlésen jelentették be.
1195. december 18-án halt meg Mons városában és a helyi Sainte-Waudru templomban van eltemetve
[szerkesztés] Családja és leszármazottai
Felesége (1169) Flandria Margit, I. Thierry flamand gróf és Sibylle d'Anjou lánya, I. Fülöp flamand gróf húga, egyben örököse.[3][4]
Balduin és Margit házasságából 7 gyermek született:
- Izabella (Valenciennes, 1170. április - Párizs, 1190. március 14/15.)[5][6] 1179-ben eljegyezték II. Henrik champagne-i gróffal[7], de Henrik végül Ermengarde de Namur-t vette feleségül. 1180. április 28-án Bapaume (Pas-de-Calais) városában feleségül ment a fiatal II. Fülöp Ágost francia királyhoz. A házasságot I. Fülöp flamand gróf, Izabella anyai nagybátyja szervezte meg, aki a fiatal Fülöp gyámja volt. Izabella hozományul Artois grófságát kapta. Izabellát 1180. május 29-én koronázták Franciaország királynőjévé a párizsi Saint-Denis apátságban. 1181-ben háború tört ki Fülöp francia király és Fülöp flamand gróf között (aki Izabella nagybátjya volt). A királynak sikerült felbomlasztani Fülöp szövetségét a brabanti herceggel és Philippe de Heinsberg kölni érsekkel. 1186-ban Fülöp fel akarta bontani házasságát Izabellával, mivel az nem szült neki gyermeket. A házasságból egy utód ismert, a későbbi VIII. Lajos francia király. 1190-ben Párizsban halt meg.[8]
- Balduin (1171. július - 1205. június 11.)[9] 1194-ben anyja halála után IX. Balduin néven flamand gróf, 1195-ben apja halála után VI. Balduin néven hainauti gróf. 1204-ben Konstantinápoly elfoglalása után I. Balduin latin császár. A bolgár cár börtönében halt meg.
- Yolanda (1175 - Konstantinápoly, 1219. augusztus 24/26.)[10] 1181-ben eljegyezték II. Henrikkel, Champagne grófjával, de házasságra nem került sor.[11] 1191. július 1-én Soissons városában férjhez ment II. Péter Courtenay hűbérurához (1155 - Epirusz, 1219. június).[12] Péter első felesége, Nevers-i Ágnes révén három francia grófságot örökölt: Nevers-t, Auxerre-t és Tonerre-t. 1213-ban Yolanda Namur őrgrófnője lett apja halála után és férje is felvette a társgrófi címet. 1217. április 9-én Pétert I. Péter néven a Latin Császárság császárává koronázta Rómában III. Honorius pápa[13], de csak felesége és gyermekeik érték el Konstantinápolyt, mert útközben Péter I. Theodor epiruszi despota fogságába esett és annak börtönében halt meg. Halála után a császári trón Yolanda foglalta el. Yolanda a bolgárokkal szövetkezve viselt hadat az epirusziak ellen. I. Theodor nikaiai császár támadásait viszont csak úgy tudta megállítani, hogy lányát, Courtenay-i Máriát feleségül adta a császárhoz[14]. Péter és Yolanda házasságából összesen 14 gyermek született.
- Fülöp (Valenciennes, 1174. március - Namur, 1212. október 15.)[15] 1195-ben örökölte a Namuri Grófságot, majd 1196-ban VI. Henrik német király őrgrófi címet adományozott neki. 1199-ben a francia király elleni háború során fogságban esett és bátyja, Balduin flamand gróf kénytelen volt aláírni a Péronne-i szerződést, hogy elérje szabadon bocsátását.[16] Bátyja, Balduin szentföldi háborúskodása és távolléte alatt a Flamand Grófság régensi tanácsának tagja unokahúga, Johanna kiskorúsága alatt. 1206-ban hűséget esküdött II. Fülöp Ágost francia királynak, és körülbelül ugyanebben az időben kötött házasságot a király lányával is.[17][18] 1193-ban eljegyezték Matilda de Courtenay-val, Nevers, Auxerre és Tonnerre grófnőjével (1188 - 1257. július 29.), II. Péter Courtenay hűbérurának és Péter első felesége, Nevers-i Ágnes lányához, de házasságra nem került sor. 1206. augusztusában feleségül vette Máriát (1197 - Leuven, 1238. augusztus 15.), II. Fülöp Ágost francia király lányát. Mária második férje (Soissons, 1213. április 22.) I. Henrik brabanti herceg volt.[19][20]
- Henrik (1176 - Thesszaloniki, 1216. július 11.)[21] 1206-ban bátyja, Balduin halála után örökölte a Latin Császárság trónját, mint I. Henrik.
- Sibylla (? - 1217. január 9.)[22] Férje (1195) IV. Guichard (v. Wichard) Beaujeu ura (? - 1206. szeptember 27.), IV. Humbert és Agnès de Thiern fia.[23]
- Eustache (? - 1217 után) 1206 és 1209 között bátyja, Henrik latin császár seregeit vezette.[24] I. Theodor nikaiai császárThedorosz Laszkarisz ellen harcolt a Nikaiai Császárságban, majd 1210-16 között a Thesszaloniki királyság régense. 1209-ben eljegyezték Angelinával, Dukász Mihály epiruszi császár, II. Izsák és III. Alexiosz császárok unokatestvérének lányával.[25]
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Forrás
- Charles Cawley: Medieval Lands. Online változata a Foundation for Medieval Genealogy weboldalán[1] elérhető
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ VII. Lajos francia király nevezte ki 1179. novemberében a kiskorú Fülöp gyámjává és Franciaország régensévé.
- ^ Gade, J. A. (1951) Luxemburg in the Middle Ages (Leiden), pp. 66.
- ^ A Chronicon Hanoniense jegyezte fel "Balduinus" és "Margharetam…Mathie comitis Boloniensis sororem" házasságát, amelyre "tempore Paschali mense April 1169" került sor. Gisleberti Chronicon Hanoniense, MGH SS XXI, p. 518.
- ^ Flandria Generosa (Continuatio Bruxellensis), MGH SS IX, p. 326.
- ^ A Chronicon Hanoniense jegyezte fel "filiam Elizabeth" születését "Balduinus [et] Margharetam…Mathie comitis Boloniensis sororem" házasságából, a dátum "mense Aprili 1170". Gisleberti Chronicon Hanoniense, MGH SS XXI, p. 519.
- ^ A Chronicle of Alberic de Trois-Fontaines 1191-ben felsorolta "Balduinus [Haynaco]" mindhárom lányát: "Elizabeth Francie reginam…Hyolenz uxorem Petri Autisiodorensis et Sibiliam domnam Bellioci uxorem Wichardi". Chronica Albrici Monachi Trium Fontium 1191, MGH SS XXIII, p. 868.
- ^ A Chronicon Hanoniense jegyezte fel a jegyességet 1179-ben "Elizabeth filia comitis Hanoniensis" és "Henrico filio comitis Trecensis" között. Gisleberti Chronicon Hanoniense, MGH SS XXI, p. 528.
- ^ A Flandria Generosa jegyezte fel "Elisabeth Francorum regina" miután gyermeket és egy ikerpárt szült a királynak. Flandria Generosa (Continuatio Claromariscensis) 7, MGH SS IX, p. 329.
- ^ A Chronicon Hanoniense jegyezte fel "filium…Balduinum" születését "Balduinus [et] Margharetam…Mathie comitis Boloniensis sororem" házasságából, az időpont "1171 mense Iulio…Valencenis". Gisleberti Chronicon Hanoniense, MGH SS XXI, p. 519.
- ^ A Chronicle of Alberic de Trois-Fontaines 1191-ben felsorolta "Balduinus [Haynaco]" mindhárom lányát: "Elizabeth Francie reginam…Hyolenz uxorem Petri Autisiodorensis et Sibiliam domnam Bellioci uxorem Wichardi". Chronica Albrici Monachi Trium Fontium 1191, MGH SS XXIII, p. 868.
- ^ A Chronicon Hanoniense jegyezte fel 1181-ben a házasságot "Yolandem Balduini comitis Hanoniensis filiam" és "Henricus primus comitis Campanensis filius" között, de más korabeli források ezt nem említik. Gisleberti Chronicon Hanoniense, MGH SS XXI, p. 530.
- ^ A Chronicle of Alberic de Trois-Fontaines nevezi meg "comes Petrus Autisiodorensis" második feleségét, mint "Hyolenz…soror comitis Philippi Namucensis". Chronica Albrici Monachi Trium Fontium 1214, MGH SS XXIII, p. 899.
- ^ Kerrebrouck, P. Van: La Maison de Bourbon 1256-1987, p. 457.
- ^ Sturdza, M. D.: Dictionnaire Historique et Généalogique des Grandes Familles de Grèce, d'Albanie et de Constantinople, p. 489.
- ^ A Flandria Generosa names (nevezte meg Balduin és Margit fiait: "Balduinum, Philippum et Henricum" és megadta, hogy Fülöp később namuri őrgróf lett. Flandria Generosa (Continuatio Bruxellensis), MGH SS IX, p. 326.
- ^ Nicholas, D.: Medieval Flanders, p. 75.
- ^ Kerrebrouck, p. 110.
- ^ 'La Chronique de Gislebert de Mons', Recueil de textes pour server à l'étude de l'histoire de Belgique, ed. L. Vanderkindere (Bruxelles, 1904), pp. 285-6, idézi Kerrebrouck, p. 458.
- ^ A Chronique de Guillaume de Nangis jegyezte fel 1212-ben "Philippe roi de France…Marie sa fille, veuve de Philippe comte de Namur" és "le duc de Brabant" házasságát. Guillaume de Nangis, p. 109.
- ^ Az Annales Parchenses jegyezte fel 1214-ben "Heinricus dux Lotaringie" és "filiam regis Francie" "Maria uxor Henrici ducis" házasságát. Annales Parchenses 1214 and 1235, MGH SS XVI, p. 607.
- ^ A Flandria Generosa names (nevezte meg Balduin és Margit fiait: "Balduinum, Philippum et Henricum" és megadta, hogy Henrik bátyja halála után örökölte a Latin Császárságot. Flandria Generosa (Continuatio Bruxellensis), MGH SS IX, p. 326.
- ^ A Chronicle of Alberic de Trois-Fontaines 1191-ben felsorolta "Balduinus [Haynaco]" mindhárom lányát: "Elizabeth Francie reginam…Hyolenz uxorem Petri Autisiodorensis et Sibiliam domnam Bellioci uxorem Wichardi". Chronica Albrici Monachi Trium Fontium 1191, MGH SS XXIII, p. 868.
- ^ Férje "Guichardus Belli Joci dominus" nevezi meg végrendeletében "uxor et amica nostra Sibilla" 1216. szeptember 18-án. Bibliothèque de l'Ecole des Chartes, Série 4, Tome III (1857), p. 161.
- ^ Villehardouin nevezte meg (a király öccse, Eustache", amikor feljegyezte, hogy Henrik Spiga-ba küldte őket harcolni. Villehardouin, 19, p. 147.
- ^ Fine, J. V. A.: The Late Medieval Balkans, A Critical Survey from the Late Twelfth Century to the Ottoman Conquest (1994), p. 67.
