Tevel
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Tevel | |
|---|---|
| Közigazgatás | |
| Ország |  Magyarország |
| Régió | Dél-Dunántúl |
| Megye | Tolna |
| Kistérség | Bonyhádi |
| Rang | község |
| Irányítószám | 7181 |
| Körzethívószám | 74 |
| Népesség | |
| Népesség | 1706 (2001) |
| Népsűrűség | 67,51 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 25,27 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
  Tevel
|
|
Tevel község Tolna megyében, a Bonyhádi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A település a Völgység tájegységben található. A 65-ös főútvonalról több helyen letérhetünk Tevel felé, de megközelíthető a 6-os főútvonalról Bonyhádon át, valamint a Bonyhád – Dombóvár útról is.
[szerkesztés] Szomszédos települések
- Kisdorog, Závod, Bonyhádvarasd és Mucsi.
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] Ókor
Tevel és környékének első fontosabb régészeti leletei az újkőkorból (neolitikum) származnak: ezek egy ismeretlen földművelő nép sírjai ill. edénytöredékei. Tolna megye ezen időszakáról úttörő kutatásokat Wossinszky Mór szekszárdi apát végzett a 19. században. A bronzkorban lovas kelta törzsek költöztek a falu mai vidékére. Az egykori harcos törzsek jelenlétét földvárak, sáncok nyomai is jelzik. A római időkre néhány sír, pénzérmék és egyéb használati tárgyak emlékeztetnek, a rómaiakat követő időkről pedig ennyi sem: a falu környéke a népvándorlás korától valószínűleg lakatlan volt.
[szerkesztés] Középkor
A község területe a honfoglalást követően vált újra lakottá: ezt igazolja, hogy neve Árpád vezér Tarhos fiától való Tevel nevű unokájától származik. Az elnevezés azt is mutatja, hogy a falu egy fejedelmi törzs szállásterületéhez tartozhatott. Ennek és fekvésének köszönhetően az Árpád-korban környékének vezető faluja lehetett: vagyis olyan falu, ahol Szent István király rendelete értelmében 10 falu templomot épített.
A falu nevének első ismert írásos megjelenése egy 1193-ban kelt oklevélen található, amelyben III. Béla magyar király megerősíti a kereszteseket az édesanyja által nekik tett adományozásaiban. A dokumentum megemlíti a szomszédos Kovácsit is. A falu virágozó település lehetett a középkorban, fejlődését valószínűleg nem törte meg a tatárjárás, ám a török hódoltság alatt lassan elnéptelenedett: 1580-ban még 15 család lakta, a török kiűzésekor pedig lakatlan volt.
[szerkesztés] Német telepesek érkezése
A község területe a török kiűzése (az 1690-es évek) után vált lakottá fokozatosan újból: a falut 1701-ben I. Lipót magyar király Monaszterly János szerb vajdának adományozta. Ebben az időben a falut főleg pásztorkodással foglalkozó rácok lakták, akiknek nem volt állandó lakhelyük és nagyrészük a Rákóczi-szabadságharc alatt elvándorolt. A Szatmári béke után a falu Jobaházi Dőry László kezére került, aki a Német-római Birodalom délnyugati részéből (nagyjából a mai Baden-Württemberg tartomány területéről) próbált telepeseket csalogatni az üres faluba: több-kevesebb sikerrel, ui. az első hullám (1712) csalódottan visszatért Németországba, a második pedig nagyrészt új földesúr szárnyai alá költözött kedvezőbb feltételek miatt.
[szerkesztés] A békés 19. század
A falut végül sikerült betelepíteni délnyugat-németországi telepesekkel és a 18. század második felére sokat gyarapodott: a Mária Terézia féle úrbérrendezés idején (1767-ben) már 1280 lakosa volt, amely a század végére 2242 főre duzzadt (a szomszédos Kovácsival együtt). Ezzel a lélekszámmal Tevel a Völgység második legnépesebb településévé vált (ma a negyedik). A gyarapodás további jele, hogy a 18. század végén, 1797-ben épült meg a falu mai római katolikus temploma is. A lakosság szinte teljes mértékben német volt, de lakott a faluban néhány zsidó család is, akiknek temetőjük, sőt zsinagógájuk is volt a faluban.
A 19. század elejére a falu már szűkebb környékének ipari és kereskedelmi központja volt: sörfőzdével és több malommal is rendelkezett. A község fejlődésének csúcspontja az 1841-es év volt, amikor mezővárossá nyilvánították és ezzel évente 3 vásárt tarthatott. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcot a gazdaság hanyatlása követte: ennek oka a kiegyezés előtt az egész országra jellemző pangás volt; a kiegyezést követően pedig az, hogy a községet elkerülték a fontosabb utak és a vasút. A falu jelentőségének csökkenéséhez jelképesen hozzájárult az 1871-es közigazgatási törvény is, amely eltörölte a mezővárosi rangot, így Tevel innentől kezdve nagyközség lett. Az első világháború nélkülözéseket és 75 halottat követelt a falutól, és a háború végével elkezdődött a 20. század a falu számára is.
[szerkesztés] A két világháború között
A két világháború között (főleg a Trianoni békeszerződés okozta sokk miatt) felerősödtek a magyarosítási törekvések, ami leginkább a nemzetiségi oktatás lehetőségeinek szűkítésében és az erőltetett névmagyarosításokban mutatkozott meg. Az asszimilációs törekvések öntudatosabbá tették a hazai német szervezeteket, ám a Harmadik Birodalom megalakulása a hazai németségben is éreztette hatását. Berlin bátorítására 1938 novemberében megalakult a ’’Magyarországi Németek Népi Szövetsége’’ (németül: ’’Volksbund der Deutschen in Ungarn’’). A szervezet jobban meg tudta szólítani a hazai németséget, mint más hazai német szervezetek és hamarosan egyre szorosabb kapcsolatokat épített ki a Harmadik Birodalommal, cserébe a berlini kormányzat egyre több jogot járt ki számára a magyar kormánynál.
[szerkesztés] A II. világháború
Ahogy Magyarország egyre jobban belesodródott a második világháborúba, úgy vált egyre nehezebbé az élet Tevel lakosságának is. A megpróbáltatásokat kezdetben a jegyrendszer és a megszorítások jelezték, majd a sorozások miatt a családfenntartók hiánya. Egyre erősödött a birodalmi propaganda, amelynek egyik eredményeként 1942-től lehetővé vált a Volksbund számára, hogy katonákat toborozzanak a Wehrmacht-ba a hazai németségből. Magyarország német megszállását követően (1944. március) a toborzásokból kényszersorozások lettek és a falu néhány zsidó családját is deportálták. A Vörös Hadsereg közeledtét menekülők hosszú sora jelezte, de 1944. november végi megjelenésük – a rémhírekkel ellentétben – nem járt atrocitásokkal (a falu kastélyát gyújtották fel), viszont korántsem jelentette a lakosság megpróbáltatásainak végét.
[szerkesztés] Kitelepítések, betelepítések
1944. december végén már indult is az első transzport szovjetunióbeli kényszermunkára, amit 1948 nyarán követett a második. A "málenkij robot" összesen 220 embert érintett, közülük 38 meghalt. A háború végét követően kezdtek hazaszállingózni a volt katonák, azonban a 230 besorozott férfi közül 158 soha nem tért haza, a 13 fő deportált zsidó lakosból pedig senki sem.
1945 tavaszán megkezdődött a német lakosság kitelepítése: először a volt volksbundistáknak, majd 3 év múlva az 1941-es népszámláláskor magukat németnek valló lakosoknak kellett elhagyni a falut. Ez az akkor mintegy 2500 fős lakosság kb. 4/5 részét jelentette: gyakorlatilag a teljes lakosság német volt (95%), ám a két világháború közötti erőltetett magyarosítások miatt kb. 1/5 rész ilyen-olyan okokból magyarnak vallotta magát. A kitelepített németek házaiban a Bácskából menekült bukovinai székelyeket és Felvidékről kitelepített magyarokat helyezték el.
Ezzel az addig szinte teljesen sváb falu lakosságának összetétele a következő lett: ~70% székely, ~20% német, ~10% felvidéki magyar.
[szerkesztés] Nevezetességek, látnivalók
[szerkesztés] Római katolikus templom
A falu ma is látható barokk stílusban épült római katolikus templomát 1794-ben kezdték építeni és 1797-ben fejezték be. A templom építését Dőry Ádám – a falu akkori birtokosa – is támogatta. 1831-ben leégett a templom teteje és tornya, amit később cseréppel ill. rézzel és bádoggal pótoltak. 1880-ban földrengés rongálta meg az épületet. 1916 szeptemberében harangjait hadi célokra elrekvirálták.
[szerkesztés] Lourdes-i kápolna
Az 1930-as évek végén épült a Lourdes-i kápolna, a templom felé vezető hosszú lépcsősor alján található.
[szerkesztés] Szentháromság szobor
A templom bejáratával szemközt található a Szentháromság szobor.
[szerkesztés] Közélet
[szerkesztés] Teveli Német Kisebbségi Önkormányzat
Tevelen a Német Kisebbségi Önkormányzat 1994-ben alakult. Célja a német nemzetiségi nyelv, kultúra és hagyományok ápolása.
[szerkesztés] Német Nemzetiségi Hagyományőrző Kórus
A Kórus célja a a német nemzetiségi nyelv, kultúra és hagyományok ápolása. Ennek kapcsán rendszeresen fellépnek különböző fesztiválokon, népdaléneklési versenyeken itthon és külfödön.
[szerkesztés] Székely Kör
A Székely Kör 1989-ben alakult, célja a székely hagyományok őrzése. Minden országos székelytalálkozón szerepeltek és rendszeresen részt vesznek népdaléneklési versenyeken itthon és külföldön.
[szerkesztés] Idősek Klubja
Az Idősek Klubja 2000-ben alakult és különféle programokat szervez a nyugdíjasok számára, mint pl. kirándulások, színházlátogatások, bálok.
[szerkesztés] Forrás
- Szauer János: Fejezetek Tevel történetéből; Tevel, 2003.
- Tevel, Heimatgemeinschaft der Teveler e. v.; Eppingen, Németország
- A történelmi Magyarország atlasza és adattára; Talma Kiadó, Pécs, 2003.
