Tengeri tehenek
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
|||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||
|
|
|||||||||||
A tengeri tehenek, szirének vagy szirénfélék (Sirenia) rendjébe négy ma élő fajt sorolunk: a manátuszfélék (Trichechidae) családjában három, a dugongfélékében (Dugongidae) pedig egy faj képviselteti magát. A tengeri tehenek békés növényevő tengeri emlősök. Valamennyi fajuk a veszélyeztetett fajok közé tartozik.
A tengeri tehenek hímjét, nőstényét és fiatal példányát gyakran a bika, tehén és borjú névvel jelölik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Nevük eredete
A manátusz dél-amerikai eredetű szó, manati a karib indiánok nyelvén annyit tett: „emlő”. (Magyarul a manátusz, manatusz, manáti, lamantin alakok is használatosak.) A dugong szó az állat maláj nevéből jön. Az anyaállatokat mindkét csoportnál a „tehén”, a kicsinyeiket pedig a „borjú” szóval is jelölik.
[szerkesztés] Elterjedésük
A karibi manátusz egyik alfaja főleg Floridában él, de észak felé Washingtonig, nyugat felé a mexikói határig is elvándorol. Másik alfaja Közép- és Dél-Amerika karibi partvidékén, a karibi szigeteken honos, de eljuthat az Amazonas torkolatáig is. Néhány példányát a Panama-csatornába telepítették, hogy gátat vessenek a vízinövények túlzott elszaporodásának; ezek mára a Csendes-óceánba is eljutottak.
Az amazonasi manátusz az Amazonasban, annak mellékfolyóiban és árterein él. A nyugat-afrikai manátusz Afrika partjai mentén Szenegáltól Angoláig fordul elő; a nagyobb folyókon több száz kilométerre is felúszik.
A dugong valaha mindenfelé előfordult az Indiai-óceán partvidén és a délkelet-ázsiai szigetvilágban. Mára élettere több részre szakadt; Ausztrália, Madagaszkár, India, Indonézia egyes partszakaszain található.
A kipusztult Steller-féle tengeri tehén a történelmi időkben a Bering-tengeren, a Parancsnok-szigetek táján élt.
[szerkesztés] Megjelenésük
A dugong nagyjából fél tonna, a manátusz ennek mintegy duplája. A dugong farka villás, a manátuszoké evezőlapát alakú.
Mellső végtagjaik uszonyokká alakultak, a hátsók elcsökevényesedtek. Vegetariánus étrendjük miatt tápcsatornájuk rendkívül hosszú.
[szerkesztés] Rendszerezés
A rendbe az alábbi 2 család, 3 nem és 5 faj tartozik:
- Manátuszfélék (Trichechidae) - 1 nem
- Trichechus (Carolus Linnaeus, 1758) – 3 faj
- Karibi manátusz (Trichechus manatus)
- Afrikai manátusz (Trichechus senegalensis)
- Amazonasi manátusz (Trichechus inunguis)
- Trichechus (Carolus Linnaeus, 1758) – 3 faj
- Dugongfélék (Dugongidae) - 1 nem és 1 faj
- Dugong (Lacépède, 1799) – 1 faj
- Dugong (Dugong dugong)
- Dugong (Lacépède, 1799) – 1 faj
-
- Hidrodamalis (Zimmermann, 1794) – 1 kihalt faj
- Steller tengeri tehene (Hidrodamalis gigas) – a rend egy kihalt recens faja, melyet 1741-ben írtak le először. A hatalmas, békés növényevő óriást 1768-ra már teljesen kipusztították. Lakhelye a Bering-tenger volt. 5-6 tonnát nyomott. A dugonggal állt közelebbi rokonságban.
- Hidrodamalis (Zimmermann, 1794) – 1 kihalt faj
[szerkesztés] Életmód
A tengeri tehenek teljesen vízhez kötött állatok, még ellés idejére se térnek ki a partra. Áramvonalas testük alkalmazkodott a vízi életmódhoz: mellső végtagjaikkal kormányoznak, a farkukkal hajtják magukat. Két emlőjük a mellső végtagok tövében helyezkedik el. A vízben élő emlősök közül csak a tengeri tehenek növényevők, kizárólag a tenger növényzetével táplálkoznak. Mindebből kifolyólag a szirének az olyan sekély part menti vizeket kedvelik, ahol dús víz alatti növényzet található. A zsírszegény étrend következtében a hideg vizet egyáltalán nem tűrik: valamennyi ma élő fajuk a trópusokon él. Nem a nyílt tengert kedvelik, hanem a partmenti mocsarakat, a nagyobb folyókat, tavakat.
[szerkesztés] Evolúció
A genetikai vizsgálatok eredményei szerint a tengeri tehenek legközelebbi rokonai az ormányosok és a szirtiborzfélék. Az igen hasonló formájú rozmárok, fókák és delfinek csak jóval távolabbi rokonaik.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
