Tangó
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A tangó egy nemzetközileg elterjedt társastánc és zenei stílus. Ritmusa két- vagy négynegyedes, koreográfiája komplex, improvizatív. A Río de la Plata országaiban, tehát Argentínában és Uruguayban jött létre.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A zene
Eredete máig sem tisztázott. Legtöbben úgy vélik, hogy a kubai eredetű habanerából származik, melyet Buenos Aires és Montevideo külvárosi bordély-negyedeiben játszottak a 19. század utolsó évtizedeiben hegedűn, fuvolán és gitáron. Feltehetőleg hatott fejlődésére az argentin népi gyökerű milonga és a fekete rabszolgák zenéje, a candombe is. Legjellemzőbb, legsajátabb hangszerét, a bandoneónt a Río de la Plata vidékére 1900-tól érkező német telepesek hozták magukkal, eredetileg vallásos zenei célokat szolgált. A tangó kezdeteiről nagyon kevés lejegyzett anyag áll rendelkezésre, a zenészek akkoriban nem használtak kottát, a zene hallás útján terjedt. Kezdetben valószínűleg ismert, hagyományos melódiákat, habanerákat, polkákat adtak elő ebben az új stílusban.
[szerkesztés] A tánc
A tangó zenéje viszonylag lassú, de markáns ritmusú. A tánc természetes formája a hangsúlyokra való lépkedés, ez a szabályos, a zene lüktetésére történő „menetelés” képezi elvileg a tánc alapját. A gyakorlatban viszont rendkívül nagy tere van az improvizációnak, a zene átélése és a rendelkezésre álló tér alapján a táncosok pillanatról pillanatra döntenek a követendő lépésekről. Az „akadémikus” lépést, a salidát bár kezdetben megtanulják a táncosok, de végül szinte sosem alkalmazzák. A tangónak „iskolái” sincsenek, mindenki saját érzései, saját stílusa alapján táncol.
Hogy a párok harmonikusan haladhassanak előre a parketten, nagyon nagy szerepe van a vezetés technikájának. Ezt a táncosok szoros testi közelsége is indokolttá teszi. Ez a pár férfitagjának feladata, egyszerre kell döntenie saját, illetve partnere lépéseiről, melyet elsősorban felsőtestének mozgásával tud kommunikálni. A tangó markáns férfidominanciát fejez ki.
[szerkesztés] A versenytánc
Napjainkban kétféle tangó van jelen a versenyeken. Az egyik az angol stílusú, melyet a standard táncversenyeken láthatunk, a másik az argentin tangó, amely a divattánc-versenyek egyik igen népszerű programja. A versenytáncos tangóban nincs emelkedés és ereszkedés, az előrehaladások saroklépéssel kezdődnek.
A tangó a második standard-táncként szerepel a versenyeken, latin eredete miatt viszont kitűnik a sorból. Jelenlegi formáját 1929-ben nyerte el. Jellegzetessége: a gyors, hirtelen fékezett, erőteljes haladómozgásokban nyilvánul meg, melyek szaggatottan váltakoznak a szenvedélyes dinamika és a feszült szünet között.
Zenei üteme: 2/4-es, minden ütemben két hangsúly van.
Ritmus: lassú-lassú-gyors-gyors-lassú
[szerkesztés] Függelék
A tangó kialakulása szorosan összefügg a külvárosi olcsó prostitúció, a bordélyházak kultúrájával, ezért különösen a legrégibb tangók szövegei, dalcímei tele vannak erotikus, sikamlós utalásokkal, a dél-amerikai nagyvárosok tolvajnyelvén előadva. Példaként néhány dalcím:
- ¡Al palo! (Eduardo Bolter Bulterini): Estar al palo azt jelenti, ’erekció állapotában lenni’
- Dejalo morir adentro (José Di Clemente): kb. „hadd haljon meg úgy, hogy bent van”
- El choclo[1] (Ángel Villoldo), napjainkban is az egyik legismertebb tangó: eredetileg kukoricacsövet jelent, de a szlengben ’férfi nemi szerv’
- El 69: a 69-es szám a kölcsönösen gyakorolt orális szexet jelenti, a hatos és a kilences az egymáshoz képest 180 fokos szöget bezáró résztvevőket ábrázolja
- Metele bomba al primus[2] (José Arturo Severino): „tedd be a pumpát a Primusba”, a Primus egy petróleummelegítő márkaneve volt, melyet pumpálással kellett működésre bírni
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Zeneportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
