Wikipédia:Szeretve gyűlölt helyesírásunk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Rövidítése: WP:HELYTELEN Ez egy esszé. Nem feltétlenül a konszenzust tükrözi, csak a megalkotói véleményét; a célja az, hogy ugyanazokat az érveket ne kelljen újra és újra elismételni. Ha egyetértesz az alapvető mondanivalójával, nyugodtan módosíthatod vagy átfogalmazhatod. Ha nem értesz egyet vele, írd meg egy külön esszében a saját véleményedet, és linkeld be a lap aljára.

	Miért akarnak a népek folyton szabályokat, ha aztán nem akarják megtanulni őket? Miért mondják a szabályokról – amiket nem tanultak meg –, hogy azok rosszak? Miért gondolják az emberek, hogy a helyes írás az, ahogy mások írnak (l. helyesírás-ellenőrzés Google-lal)? És ha ezt gondolják, miért szeretik annyira kipécézni mások helyesírási hibáit? Miért szoktak az emberek szégyenkezni, ha valaki kipécézi helyesírási hibáikat? Miért gondolják a népek, hogy az „akadémiai” normától eltérő írásmód („helyesírási hiba”) hiba? Miért gondolják ugyanakkor, hogy az akadémiai norma, úgy, ahogy van, egy nagy rakás hülyeség? Miért háborodnak föl, ha valaki azt mondja, hogy a helyesírási szabályzat nem törvény? Noha a helyesírási szabályzat nem törvény. Csuktak már le valakit azért, mert megsértette? Miért gondolják, hogy az amatőr szövegkészítő (fórumozó, blogger stb.) sajátos írásmódja jellemhiba? Miért nem természetes ugyanakkor, hogy egy profi szövegkészítő műhelynek érdeke, hogy legyen saját normája, és érdeke, hogy ez a norma többé-kevésbé egybevágjon az akadémiai normával? Miért nem gondolja a profi szövegkészítők jelentős része, hogy többek között azért fizetik, hogy megtanulja műhelye normáját, és alkalmazza is?
– don B: A tanító néni cseszte el

Tartalomjegyzék 1 Mitől nagyszerű a helyesírásunk és mitől nem… 2 Miért nem szavazunk hetente újra a normarendszerről 3 Jó ötlet pontonként felülírni a helyesírást? (Nem.) 4 Az alkalmazkodás nem igényel feltétlenül egyetértést 5 Lásd még

[szerkesztés] Mitől nagyszerű a helyesírásunk és mitől nem…

Kedves ifjú kollégáink, mielőtt a helyesírás vérrel áztatott talajára lépnének, ajánljuk szíves figyelmébe a fentiek jegyében az alábbiakat:

1. Tudjuk, hogy a helyesírásügy azért olyan érzékeny, azért kelt komoly indulatokat és hullámokat, mert valamiképpen a magánéletünkbe avatkozik, mintha valaki tartaná a tollat/billentyűzetet, és megmondaná, merre, meddig.
2. Ugyanúgy érzékeny, mint az öltözködés és az etikett. Hiszen voltaképpen az is, írási etikett.
3. Ezért nem hiszünk a róla való szavazgatásokban. Az etikettelleneseknek sose lesz jó, akármire jutunk, ha jobbkormányos a közlekedés, mindig lesz olyan, aki balkormányost akar, vagy fordítva.
4. A wikinek nem dolga és nem kompetenciája az, hogy saját helyesírási rendszert fejlesszen ki, már pusztán a praktikum is ellene mondana ennek: az, hogy ilyen rendszer van, elfogadott, magas presztízsű és összehasonlíthatatlanul komolyabb a szakmai háttér mögötte, mint amit itt mi elő tudunk állítani.
5. Ezért hát több mint magától értetődőnek látszik, hogy a wiki a magyar nyelvterületen egyeduralkodó AkH-t kövesse.
6. Azt viszont a helyesírási irányelvünk is leszögezi, hogy három esetben mégis indokoltnak látszik a külön szabályozás,
   1. ha ellentmondás van az AkH rendelkezései között,
   2. ha valamire nem terjed ki az AkH,
   3. ha a wiki valamely speciális körülménye ezt diktálná.
7. Az átírásnál például egyik sem áll fenn. Kicsit durva hasonlattal a helyzet olyan, mint a késsel-villával evés, minden generációnak újra meg kell tanítani, és mindegyik szívesebben enne a földről, kézzel-lábbal. Azért a civilizáció egyelőre még tartja magát…

[szerkesztés] Miért nem szavazunk hetente újra a normarendszerről

Az újra és újra feltámadó ellenérzéseket egyenként érdemes megbeszélni, de nem úgy, hogy minden alkalommal megkérdőjelezzük és szavazás alá bocsátjuk a normát, annak semmi értelme, a felzúdulást úgyis mindig lecsendesedés követi. A megoldás abban látszik lenni, hogy az ember alárendeli magát alázatból és jobbat nem tehetvén a működő helyesírásnak mint az írásos közéletet szervező közösségi normarendszernek. Mi is ezt tettük (bár vannak fenntartásaink), és minden mást ezen belül lehet megbeszélni, mert hiszen értelmezésre szorul maga a helyesírás is, mint minden deklaratív és ember alkotta szisztéma. De annak, hogy minden új szerkesztővel újra nekiálljunk és olyasmiről tárgyaljunk, amihez szakmai bázis itt nincs, nem látszik az égvilágon semmi de semmi értelme.

Ha ma újra szavaznánk, egy hét múlva jön a következő hullám, akinek ez a szavazás se elég legitim, különben is régen volt, és egyáltalán semmilyen szavazás se mondja meg neki, hogy ő Khruschevet ne írhasson Hruscsov helyett, mert csak. Alázatot igényel a friss szerkesztőktől az alkalmazkodás, ahogy alázatot igényelt tőlünk, régiektől is. De ha mindennap jön valaki, hogy eztán a lap alján kezdjük a tetejét, csak nem vitatjuk meg újra és újra. Iszonyatos energiákat emészt fel, ha az alapvető működési szabályokat naponta újratárgyaljuk, különösen akkor, ha nem merül fel új szempont, hanem mindig újra újra és újra ugyanazt a gumicsontot rágjuk. Éljen a minél nagyobb szabadság, csak értelmes keretek között.

[szerkesztés] Jó ötlet pontonként felülírni a helyesírást? (Nem.)

Felmerülhetne a kérdés, hogy miért ne lehetne pontonként felülírni a helyesírást, és mondjuk csak átírási kérdésekben mást előírni. Nos: a normarendszernek mint olyannak csak egységként van értelme. Ha ma megbontjuk itt, holnap előáll valaki azzal, hogy régtől fogva utálatot érez a nagykötőjel iránt és különben is, szeretne a címekben minden szót nagybetűvel írni, és ezzel kidobhatjuk kétszáz év szerves fejlődését az ablakon, és ugyanott vagyunk, ahonnan indultunk, nem megkönnyítettük az életünket, hanem megnehezítettük.

[szerkesztés] Az alkalmazkodás nem igényel feltétlenül egyetértést

Meg kell tudni különböztetni az értelmes fejlődést a dafke normaellenes indulatoktól. Nem kell minden „nehogymár” jellegű felzúdulást úgy tekinteni, mint a normafejlődés hajnalát. Sokszor nincs más ezek mögött, mint a puszta dafke, vagy egy régóta ismert más álláspont, amivel szemben döntött a közösségi norma, és nem került elő új információ, amiért érdemes lenne újrakezdeni a vitát. Nem kell mindenkinek szeretnie a helyesírást, csak alkalmazkodjon hozzá. Nem kell mindenkinek egyetértenie azzal, hogy az utcán csak ruhában lehessen közlekedni, csak alkalmazkodjon hozzá. Ami pedig az akadémiai helyesírást illeti: akárhány hibája légyen is, jobbal még nem álltak elő, illetve minden jobbítás a rendszer keretein belül zajlott le eddig és zajlik ma is.

Egy szó mint száz: azért ne hagyd magad boldogtalanná tenni attól, hogy elvárások és normák vannak, tanulj meg kompromisszumot kötni, és várunk a kocsmafalon mindazzal, ami ezek után még mindig kikívánkozik belőled. Ne tartsd magadban! Lehetsz egyszer még a helyesírás legavatottabb ismerője is, a helyesírási kocsmafal bölcse, a wikihelyesírás grállovagja!

[szerkesztés] Lásd még

• A Wikipédia helyesírási keretirányelve
• {{helytám}} – helyesírási természetű konfliktusokhoz a fentiek lényegére barátsággal figyelmeztető sablon.