Szapphó
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Szapphó (latinosan Sappho; i. e. 6. század eleje) ókori görög költőnő, Alkaiosz kortársa volt. Leszbosz szigetén írt és alkotott.
A szenvedély költője s elemi erejű lírikus, sokat írt a vágy lélekrengető erejéről. Arisztokrata családból származott, apja Szkamandronümosz, anyja Kleisz volt. Mütilénében fiatal lányokból társaságot (thiaszosz) alapított Aphrodité és a múzsák tiszteletére. Barátnői körében, akikhez a hagyományok szerint rendkívül gyengéd szálak fűzték, a zenének, a táncnak és a művészeteknek hódolt.
Kerkülaszhoz ment feleségül, akitől egy leánya született, Kleisz. Költeményeit később kilenc könyvben adták ki. Az ókoriak igen nagy becsben tartották, mint a legkiválóbb költőnőt. A hagyomány szerint egy ifjú iránt érzett szerelme miatt levetette magát Leszbosz-sziget egyik hegyéről. Az ifjú 20 évvel volt nála fiatalabb, és nem viszonozta érzéseit.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Szapphó költészete
Fellelt alkotásainak nagy része töredék, 3 teljes költeménye maradt az utókorra. Fő témája a szerelem és a vágyakozás szerelmének tárgya iránt. Platón epigrammája nyomán a görögök a „tizedik Múzsát” tisztelték alakjában:
Némelyek azt mondják, hogy a Múzsa kilenc. Be kicsiny szám!
Leszboszi Szapphó ím, tízre egésziti ki.
(Devecseri Gábor fordítása)
Jellemző verselési forma a költőnőről elnevezett szapphói strófa, mely a középkorban, majd a humanizmus elterjedésével széles körben alkalmazott versforma lett:
-
- "Tarka trónodról, ravasz istenasszony,
- mért küldesz nékem szerelemkirálynő,
- bút és bajt mindég, te örök leánya
-
-
- fényes egeknek?" (Aphroditéhez, részlet, ford. Babits Mihály)
-
-
3 szapphói sorból és egy adoniszi sorból álló versszak.
[szerkesztés] Források
- Castiglione László: Az ókor nagyjai, Akadémiai kiadó, Budapest, 1971.
[szerkesztés] Szakirodalom
- Apollón lantja. A görög-római irodalom kistükre. Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp. 1982.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Ókorportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
