Szamarancok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A szamarancok (más fordításban szamaroncok) az ókori görög Sziküón egyik phüléjének (törzsének) tagjai voltak, miután Kleiszthenész türannosz (meghalt Kr. e. 532 körül) állatokról nevezett el a városállam négy törzse közül hármat, akiket mint Hérodotosz írja ezzel „rútul meg is csúfolt”.

A görög történetíró A görög-perzsa háború című művében beszéli el a történetet, amely szerint a zsarnok azért változtatta meg a hazai törzsek nevét, hogy a legkevésbé se hasonlítsanak az általa gyűlölt Argosz városállam törzsneveihez.

„Csupán saját törzsével tett kivételt, amelyet Arkhelaosznak (a népen uralkodó) nevezett, a többiek viszont ilyen neveket kaptak: Hüaták (disznócik), Oneaták (szamaroncok), valamint Khoireaták (malaciak). S ezeket a neveket nemcsak Kleiszthenész alatt viselték a phülék, hanem még hatvan évig halála után is” – írta Hérodotosz (V. könyv 68, Muraközi Gyula fordítása).

Átvitt értelemben szamaroncok, akik lustaságból vagy bármi más okból akkor sem szabadulnak meg a rájuk erőszakolt, dehonesztáló földrajzi-közigazgatási-egyéb névtől, amikor azt már megtehetnék.

A történet különös csavart vett a sziküóni zsarnok unokája, a szintén Kleiszthenésznek nevezett athéni politikus idején, aki (Hérodotosz szerint nagyapját követve) ugyancsak átszervezte és átnevezte a városállam phüléit – fontos lépést téve ezzel a demokrácia létrehozása felé. (Ő azonban nem állatokról, hanem athéni hősökröl nevezte el a démosz (köznép) általa létrehozott tíz törzsét.)