Széncinege

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Széncinege

Státusz: nem veszélyeztetett

Magyarországon védett.
Eszmei értéke: 10 000 Ft

Rendszertan

Ország:	Állatok (Animalia)
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata)
Osztály:	Madarak (Aves)
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend:	Verébalkatúak (Passeri)
Család:	Cinegefélék (Paridae)
Nem:	Parus
Faj:	P. major

Tudományos név

Parus major
Linnaeus, 1758

A Wikifajok tartalmaz
Széncinege témájú rendszertani információt.

A Wikimedia Commons tartalmaz Széncinege témájú médiaállományokat.

Hím széncinege

Nőstény széncinege

A széncinege, sokszor becézően széncinke (Parus major) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó apró termetű, közismert és közkedvelt madárfaj.

[szerkesztés] Előfordulása

A széncinege alapvetően eurázsiai madárfaj. Gyakorlatilag egész Európa területén találkozhatunk vele, de a mediterrán Észak-Afrikában és a Közel-Kelet kevésbé száraz vidékein is megél. Ázsiában Oroszországtól Japánig és Kínától Indiáig hatalmas területen él. Egyedül a különösen hideg és a sivatagos övezeteket kerüli.

[szerkesztés] Alfajai

Európai széncinege (Parus major major) – Európa
Angol széncinege (Parus major newtoni) – Anglia
Mallorcai széncinege (Parus major mallorcae) – Mallorca
Görög széncinege (Parus major aphrodite) – Görögország, Kréta, Ciprus
Észak-afrikai széncinege (Parus major excelsus) – Marokkó, Algéria, Tunézia
Tibeti széncinege (Parus major tibetanus) – Tibet
Nepáli széncinege (Parus major nipalensis) – Nepál
Hajnani széncinege (Parus major hainanus) – Hajnan
Okinavai széncinege (Parus major okinawae) – Okinawa, (Ryukyu-szigetek)
Jávai széncinege (Parus major cinereus) – Jáva, Kis Szunda szigetek
Parus major amamiensis
Parus major ambiguus
Parus major bargaensis
Parus major blanfordi
Parus major cashmirensis
Parus major commixtus
Parus major corsus
Parus major dageletensis
Parus major decolorans
Parus major ecki
Parus major intermedius
Parus major kagoshimae
Parus major kapustini
Parus major karelini
Parus major mahrattarum
Parus major minor
Parus major niethammeri
Parus major nigriloris
Parus major nubicolus
Parus major sarawacensis
Parus major stupae
Parus major subtibetanus
Parus major templorum
Parus major terraesanctae
Parus major vauriei
Parus major ziaratensis

[szerkesztés] Megjelenése

Madáretetőkön gyakran láthatók akrobatikus mászómutatványokat végrehajtó cinkék

Az igen színpompás kis madár csőre, feje teteje és ezzel összeköttetésben levő torokfoltja fekete, és egy-egy fehér arcfoltot vesznek körbe. A torok feketéje a sárga has közepén egészen a farokig folytatódik, a lábak között a hímek esetében jelentősen kiszélesedik. A hát zöldes színű, a szárnyak és a farok némileg sötétebb. A szárnyakon fehér sáv fut végig.

A kelet-ázsiai széncinegék háta zöld, hasuk fakósárga vagy fehér, míg Dél-Ázsiában szürke háttal és fehér hassal tündökölnek.

A hím némileg nagyobb a tojónál, átlagos testtömege 16-22 gramm, míg az utóbbiak 14-20 grammot nyomnak. A széncinege 14 centiméter hosszú, szárnyfesztávolsága 22 centiméter.

[szerkesztés] Életmódja

A „nyitnikék” és „tí-csö” kiáltásairól jól ismert faj mindenevő, bár elsősorban különféle ízeltlábúakkal, hernyókkal, pókokkal, szöcskékkel, poloskákkal táplálkozik, így mezőgazdasági hasznot is hajt. Telente elsősorban magvakat fogyaszt, a madáretetők gyakori vendége. Állandó madár, de a hidegebb időszakban kóborlásra hajlamos táplálékkeresés közben. Ilyenkor akár más madarakkal is csapatokba verődik.

[szerkesztés] Szaporodása

Fióka

A széncinege erdőkben, parkokban, kertekben fészkel különféle faodvakban, de előszeretettel veszi igénybe a mesterséges fészekodúkat is. A mélyedésben igen puha, kényelmes fészeképítményt hoz létre gyökerekből, fűszálakból és mohából, amit szőrszálakból készített bélés tesz teljessé. Fészke körül territoriális, területét énekelve védi a betolakodókkal szemben.

Évente általában kétszer költ, tavasszal és nyáron. A 6-13 fióka kb. két hét költést követően kel ki, amelyben mindkét szülő felváltva részt vesz. A fészeklakó utódokat szintén a pár mindkét tagja eteti, elsősorban hernyókkal. A kis cinegék 20-22 nap múltán repülnek ki.

[szerkesztés] Kárpát-medencei előfordulása

Az egész Kárpát-medencében gyakorinak mondható.

Magyarországon az állomány az Északi-középhegységben és a Dél-Dunántúlon a legsűrűbb, és az Alföld délkeleti részén a legritkásabb. Becslések szerint Magyarországon 1 050 000–1 350 000 fészkelőterritórium található.

[szerkesztés] Védettsége

Egy indiai széncinege

Az emberi közelséghez alkalmazkodott faj a Természetvédelmi Világszövetség szerint nemzetközi léptékben is jó kilátású, SPEC értékelése sincs. Magyarországon ennek ellenére védettséget élvez, eszmei értéke 10 000 forint.