Sáhnáme

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Sáhnáme, azaz a Királyok könyvének mondaanyagát még a szászánida uralkodók idejében jegyezték fel. Költői feldolgozásukra számos kisérlet történt. Először egy Dakíkí nevű költő kapott megbízást a nagy nemzeti mű megalkotására. Dakíkít azonban korai halála megakadályozta a munka befejezésében. Csupán 1000 verspárig (2000 sorig) jutott el.

Félbemaradt művét Firdúszi folytatta tovább. Tiszteletben tartotta Dakíkí hagyatékát: töredékét beolvasztotta eposzába, és formai téren is követte elődjét. 35 évig dolgozott a hatalmas munkán. Több mint 70 éves volt, amikor 1010-ben befejezte.

A Sáhnáme 120 000 sorból áll. A perzsa történeti mondákat dolgozza fel, a legendás királyoktól kezdve az arab hódításig. Az egyes mondák csak lazán függenek össze egymással, de végighúzódik rajtuk Irán (Perzsia) ősi harca Túránnal, a nomád török népek hazájával.

A történet a legenda szerint 500 éven át uralkodó Ferídún királlyal kezdődik, és halálával végződik. Ezután Minúcsihr uralkodásának történései következnek, majd Zál és Rúdábé gyönyörű szerelmi története. Zál fia a perzsa hősmondák legnagyobb alakja, Rusztem, aki Kej Kubádot helyezi Perzsia trónjára. Őt követi a trónon fia, Kej Káúsz, és ennek a fia a szerencsétlen sorsú Szijávus.

Az eposzt Radó Antal fordította magyarra, 1896-ban.