Ramon Llull

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Miniatúra az Ars magna-ból

Ramon Llull; középkori helyesírású névváltozatok: Lull, Luyl, Lul; latinon névváltozatok: Raymundus Lullius, Raimundus Lullus; franciás névváltozat: Lulle; spanyolos névváltozat: Lulio (Palma de Mallorca, 1232 és 1235 között - Palma de Mallorca?, 1315 decembere és 1316 márciusa közt) katalán filozófus, író és költő, a katalán irodalmi nyelv megteremtője

Életét viszonylag jól ismerjük az 1311-ben Párizsban lediktált önéletrajza, a Vida coetània, valamint a műveiben elszórt önéletrajzi vonatkozások révén. Az araboktól I. Jakab aragóniai király által 1229-ben visszafoglalt Mallorca szigetén született, egy Barcelonából áttelepült nemesi család sarjaként. Fiatal korát II. Jakab, a mallorcai trón várományosának udvarában töltötte, mint a trónörökös nevelője, később udvarmestere. Harminc éves korában szakított addigi életével, elhagyta feleségét és két gyermekét, eladta birtokait. Rövid zarándokút után visszavonult a Palma melletti La Real cisztercita kolostorba, s kilenc éven át tanult. Elsajátította kora alapvető tudományos ismereteit, megtanult latinul és arabul. Ezen ismeretismeretekből kiindulba dolgozta ki filozófiai rendszerét, amelynek lényege a hit és az értelem összeegyeztethetősége volt. Filozófiáját első ízben az Art abreujada d'atrobar veritat (Az igazság megtalálásának rövid művészete, 1271 körül) című munkájában foglalta össze, majd élete során számtalanszor átdolgozta, tökéletesítette. Rendszerét isteni sugallatnak tulajdonította, bízott tökéletességében és hatékonyságában, valamint abban, hogy alkalmazásával a hitetlenek megtéríthetőek. Életét a katolikus hit közvetett és közvetlen terjesztésének szentelte: prédikált Katalónia, Szicília, Észak-Afrika muszlimjainak és zsidóinak, vitázott a Sorbonne averroista bölcseivel, valamint sorra járta a királyi udvarokat, hogy elérje a rendszerét alkalmazó hittérítők képzését. Aktivitása nem sok eredménnyel járt: ugyan II. Jakab mallorcai király már 1276-ban megalapította a miramari missziós iskolát, amelyet egy ideig Llull maga vezetett, de a keleti nyelvek tanítását a legfontosabb európai egyetemeken csupán az 1311-1312.ben tartott viennei zsinat rendelte el. A sokszor csalódott s kigúnyolt „bolond Ramon” (Ramon lo Foll) már nem bízott a zsinat döntéseinek valóra válásában. Visszavonult Mallorcára, majd áthajózott Észak-Afrikába. Utolsó munkáját Bugiában fejezte be. A hagyomány szerint ugyanitt a tanításain felháborodott muszlim tömeg megkövezte, s a haldokló Llullt egy genovai hajó vette fedélzetére. A hajón, vagy talán már Mallorca szigetén halhatott meg. Szülőföldjén, valamint a ferences rendben, amelyhez tartozott, szentként tisztelték, a katolikus egyház csupán 1858-ban avatta boldoggá.

Nem csupán kora, de minden idők egyik legtermékenyebb írója volt. Katalán anyanyelvén kívül alkotott arabul és provanszálul, műveit lefordíttatta latinra is. Ma ismert 243 munkája közül több két változatban (katalánul és latinul) is megőrződött, arabul írott művei viszont kivétel nélkül elvesztek. Életművének csupán egy része tekinthető szépirodalomnak.

Egyik legelső műve a monumentális Llibre de contemplació en Déu (Az Istenről való elmélkedés könyve, 1272 körül). A mű célja az volt, hogy az év minden napjára témát adjon a vallási elmélyüléshet, s mivel Llull szerint erre a teremtett világ minden jelensége alkalmas, hiszen a világ minden részletében a teremtő tulajdonságait tükrözi. A mű a kor valamennyi ismeretének tárháza, valóságos enciklopédia. Valamivel későbbi, de még első, mallorcai korszakába tartozik a Llibre de l'orde de cavalleria (Könyv a lovagi életről, 1275-1276). Ebben a lovagi rend eredetét, szabályait, a fegyverzet és öltözet szimbolikus jelentését fejtette ki egy kerettörténetben: remetének állt híres lovag adja át a királyi udvarba tartó fiatal nemesnek a tulajdonképpeni könyvet, kérve, hogy terjessze azt, s visszatértében számiljon be tapasztalatairól. A munka Llull egyik legismertebb műve volt, hatott a spanyol Juan Manuel infánsra és a katalán Joanot Martorellre, lefordították franciára és angolra.

Az életrajzi regénynek is minősíthető Blanquerna (1283-1286) Llull egyik legértékállóbb műve. Az öt részre osztott cselekmény a főhős Blanquerna életét kíséri végig születésétől késő öregkoráig, bemutatva az emberi élet „öt állapotát”: Blanquerna szüleinek mintaszerű házasságát, majd a Blanquerna által végigélt szerzetességet, püspökséget, pápaságot, végül remeteséget. Blanquerna életútjának közbeeső három szakaszában komoly reformokat visz végbe, mindazokat, amikért a szerző, Ramon Llull egész életében küzdött. Miután teljesítette feladatát, megvalósítja álmát: lemondva a pápai trónról remete lesz. Egy másik remete kérésére elkészíti az önálló műnek is tekinthető Llibre d'Amic e Amat (Imádó és imádottnbak könyve) című metafora-gyűjteményt, a hívő ember és Isten dialógusát. Blanquerna beteljesült álmaiban Llull álmai tükröződnek: neki nem adatott meg, hogy küldetését elvégezve hátat fordíthasson a világnak. A pápai trónról a remeték magányába visszavonuló alak példája ösztönzőleg hathatott a Llullt személyesen is ismerő V. Celesztin pápa 1294. december 6.-i lemondására.

A Blanquerna modernnek ható hangja távolról sem jellemző a másik nagy regényre, a Llibre de meravelles-re (A csodák könyve, 1288-1289), amelyet hőse nevén, Fèlix címen is ismernek. A főhős bejárja a világot, ismereteket szerez Istenről, az angyalkokról, az égboltról, az elemekről és a növényekről, a fémekről, az állatokról és az emberről, a mennyországról és a pokolról. Laza cselekményű, példázatokkal átszőtt enciklopédiáról van szó, amelyben meglepő az állatokkal foglalkozó hetedik rész: az állatvilág leírása helyett állatszereplőket mozgató példázat olvasható, keserű politikai szatíra az uralkodó oroszlán tanácsadóinak, elsősorban a rókának intrikáiról. A mű ezen része nyilvánvalóan Llull egy előzö, önálló munkája, amelyet nem sikerült szervesen beépítenie a regénybe. Előzményei a 13. század derekán arabról spanyolra fordított indiai állatmese-gyűjtemény, a Kalíla va-Dimna, valamint a Katalóniában is ismert és népszerű francia Roman de Renart. A prózaíró Llull nyelvileg érett, szókincse gazdag, mondatai pontosan szerkesztettek, könyveiben nyelvjárásijellegzetességek alig találhatóak. Munkássága századokra meghatározta a barcelonai kancellária, ezen keresztül az egész katalán próza nyelvét.

A prózában korszakalkotó jelentőségű Llull költészete kevésbé jelentős. Leglíraibb megnyilvánulásai (például a Llibre d'Amic e Amat) nem verses munkái közt találhatóak, máskor viszont versbe szedte a legszárazabb tudományos fejtegetést is, mindössze azért, hogy ezzel is elősegítse megjegyzésüket. A fiatal Llull, mint udvari ember a trubadúrköltészet jeles művelője lehetett, ahogy erre önéletírásában és más munkáiban is gyakran utal. Élete fordulópontja után múltjának ezen vonásával is szakítani akart, s verseinek írásakor szándékosan kerülte a világi költészet minden jellegzetességét, gyakran még a költőiséget. Egyetlen dolgot nem tudott elkerülni: ugyanazt a félig katalán, félig provanszál nyelvet használta, mint trubadúr honfitársai. Költészete legjobb pillanatait a sikertelenségeket követő lelki válságokban érte el. Így a Lo desconhort (A vígasztalanság) című költeményében szinte önmagával vitatkozik arról, hogy az eredménytelennek tetsző küzdelem helyett nem volna-e helyesebb a remeték szemlélődő életét élni. A Cant de Ramon (Ramon dala) fiatalkori bűneinek és későbbi küzdelmeinek, csalódásainak és egyben szilárd elhivatottságának tanúságtétele. A Lo concili (A zsinat) a vienne-i zsinatra, élete utolsó nagy alkalmára készülő aggastyán reményeit fejezi ki. Megemlítendő egy Mária-siratója (Plant de la Verge), amely meglep középkori nyers realizmusával, Krisztus szenvedéseinek naturalisztikus leírásával.

Llull keleti (arab és héber) és európai (provanszál, francia, latin) hatásokat olvasztott egybe egy sajátos, eredeti életműbe. Ugyan irodalmi szempontból legfontosabb műveit még a középkorban lefordították franciára, a halála utáni századokban elsősorban filozófiájának voltak követői, párizsi tanítványától, Thomas Le Myésiertől kezdve Nicolaus Cusanuson és Giordano Brunón át egészen Gottfried Wilhelm Leibnizig. Llull megtérésének legendája ihlette Babits Mihály egyik korai költeményét. Nevéhez kapcsolódik sok apokrif alkimista írás, amelyek közül az első röviddel halála után, katalánul íródott. Ismertebb művei még: Llibre de gentil e los tres savis (Könyv a pogányról és a három bölcsről, 1272 körül); Llibre de Sancta Maria (Könyv Szűz Máriáról, 1290); Arbre de filosofia d'amor (A szeretet filozófiájának fája, 1298).