Praxilla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Praxilla (görögül πραξιλλα, Sziküón, Kr. e. 5. század közepe) görög költőnő.

Életéről semmit sem tudunk. Himnuszokat, dithüramboszokat és szkholionokat (bordalokat) írt, amelyekből csak igen kevés töredék maradt ránk.

Adóniszhoz írott himnuszának egy részletét mint a sületlenség példáját emlegették az ókorban. Az írást az első feljegyzett „antiversnek” tartják: a költőnő a nap, a csillagok és a hold fényét az érett uborkához hasonlítja. „Butább, mint Praxilla Adonisza” – művelt körökben az ókor óta közmondássá vált.

A versben a vadkan megölte Adonisz lelke az alvilágba ér és megkérdezik tőle, hogy mi hiányzik neki legjobban a fenti világból. A válasza a következő:

"A legszebb, amit elhagyok, a nap sugára,

utána csillagfény és a hold arca,

aztán érett uborkák, és almák és körték."

(A cikkíró szabad fordítása angolból.)

[szerkesztés] Források

• Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)