Poroszországi német keresztes hadjárat
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Poroszországi német keresztes hadjárat: II. Frigyes német-római császár hadjárata a pogány poroszok ellen 1228-29, újabb próbálkozás a keresztény hitnek addig ellenálló nép leigázására.
II. Frigyes német-római császár 1226-ban Salzai Hermann nagymesternek adott aranybullában lehetőséget és támogatást biztosított a Német lovagrendnek a poroszok leigázására és megtérítésére, valamint területeik birtokba vételére, de lovagrend még nem bizonyult elégségesnek az azonnali cselekvéshez, s inkább egyelőre védelem és a későbbi hadjáratok megindítását célző kulmi hídfőállás kiépítésére összpontosítottak.
1210-ben II. Waldemar dán király már személyesen vezetett hadjáratot, de nem tudott célt érni és feladta. Frigyes hadjárata sem ért el eredményt, s vállalkozása inkább akadályozta a lovagokat feladatukba, s összehangolt támadásra nem került sor.
1233-ban indul meg a Német lovagrend nagy hadjárata, s a következő 50 évben fokozatosan igázzák le a poroszokat, de sajnos komoly veszélybe is kerül a rend, amelyből csak a németek, a pápa és lengyel fejedelmek segítségével tud kimenekülni.
[szerkesztés] Külső hivatkozás
- Vajda Tamás: A Német lovagrend a Baltikumban
