Phenjani metró
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A phenjani metró (koreaiul: 평양 지하철) az észak-koreai főváros, Phenjan 1973 szeptemberében megnyitott metrórendszere. A hálózat a város közlekedésének fontos részét képezi. Alagútjait eredetileg földalatti katonai létesítmények összekapcsolására építették. Két vonala van, a Csollima és a Hjokszin (léteznek információk arról, hogy titkos, csak a kormány által használt metróvonalakat is építettek, de ha tényleg léteznek, a nyilvánosság egyelőre nem tud róluk). Állomásainak építészeti stílusa különleges, a világ legszebbjei közé tartozik. Bár Észak-Koreán kívül elég keveset lehet tudni a phenjani metróról, az országba látogató turisták programjában kivétel nélkül szerepel a két külföldiek számára is megnyitott állomás,a Puhung és a Janggvang megtekintése.
A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban jelenleg végigvonuló gazdasági krízis hatással van a metrórendszerre is; a metró szolgáltatását kétségtelenül jelentősen csökkentették. A nemrég forgalomba állított új vonatokat Németországból vásárolták. Ma is léteznek tervek a hálózat kibővítésére, főként más harcálláspontok felé. A phenjani a világ legmélyebb metrója; az alagutak 120 méterrel vannak a földfelszín alatt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Hálózat
A phenjani metró két, a lakosság számára is használható vonalból áll; az észak-déli Csollima (nevét egy mitológiai lóról, a koreai Pegazusról kapta) és a kelet-nyugati Hjokszin (magyarul „felújítás”) vonalból. A rendszer teljes hossza kb. 22,5 km, a Csollima 12, a Hjokszin kb. 10 km hosszú.
[szerkesztés] Állomások
A metrórendszer összesen 17 állomásból áll. A Kvangmjong állomás le van zárva, bár néhány forrás szerint össze van kötve a Kumszuszan Emlékpalotával, amely Kim Ir Szen sírhelye és feltehetően Kim Dzsongil lakhelye. Valószínűleg katonai okok állnak a bezárás mögött, mivel a Kumszuszan palota feltételezhetően fontos katonai létesítményeket tartalmaz, pl. titkos metróalagutakat.
Az állomások közötti átlagos távolság 1500 méter, ugyanúgy mint Moszkvában, Londonban és Párizsban is. A megállók nevei az észak-koreai forradalommal kapcsolatosak, és egyedülállóan a világon, nem állnak kapcsolatban a földrajzi helyszínekkel (bár néhány estben a közeli utcák, mint pl. a Jonggvang, Kvangbok, Hjokszin az állomásokkal azonos neveket viselnek). A megállók falait a forradalommal kapcsolatos festmények díszítik.
Csollima vonal
|
Hjokszin vonal
|
[szerkesztés] Építés
A phenjani metró teljes egészében mély földalatti alagutakban található. Ezeket a Koreai Néphadsereg építette nagyrészt kézi munkával, sok rab segítségével. Az építési adatok államtitoknak számítanak. A projektet feltehetően Kim Dzsongil parancsára kezdték megvalósítani, aki 1966-os pekingi látogatása után szeretett volna a pekingi metróhoz hasonló rendszert építeni saját országában. Az építkezés a két vonalon 1968-ban kezdődött szovjet és kínai segítséggel. A Csollima vonalat 1973. szeptember 6-án nyitották meg (az avatási ünnepséget szeptember 18-án tartották), a Ponghva és Puhung állomások közti szakaszt 1987-ben adták át. A Hjokszin vonalat 1975 októberében használhatták először az észak-koreaiak, a Hjokszin és Kvangbok közötti szakaszt pedig 1978 szeptemberében (néhány adat szerint az első szakasz csak a Kvangmjong és Hvanggumbol megállók között volt, de később mind a két végén kibővítették).
[szerkesztés] Katonai használat
A phenjani metrót egy terjedelmes alagutakból álló katonai rendszer részeként építették, és titkos vonalakat is tartalmaz. Az állomások mélyen a föld felszíne alatt fekszenek és többszörös (általában hármas) nehéz tolóajtókkal vannak felszerelve, amelyek közvetetten összekötik az alagutakat.
[szerkesztés] Szerelvények
Az eredeti metrószerelvényeket, hivatalos nevükön a DK4-es modellt – bár a gyártási jelzésük DKJI, volt mint Kim Dzsongil (Kim Jong Il) nevének kezdőbetűi – Kínában gyártotta a Changcsun Car Company, az a vállalat, amely a pekingi DK2-es és DK3-as metrószerelvényeket is készítette. Ezek egy részét 1998-ban eladták a pekingi metrónak, ahol a 13-as vonalon közlekednek.
1998 óta a Berlinből vásárolt szerelvények közlekednek, új vörös/krémszín festéssel.
- GI típus („Gisela”), korábbi kelet-berlini szerelvények (1978 és 1982 között épültek).
- D típus („Dora”), korábbi nyugat-berlini szerelvények (1957 és 1965 között épültek).
Ezekről minden reklámot eltávolítottak és az ország vezetőinek képei találhatóak a kocsikban.
Az utóbbi időkben a látogatók jobbára a D-szerelvényekkel találkoznak, nem tudni, hogy a GI-szerelvények üzemben vannak-e még.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Nagyvárosok metrói |
Baki • Bécs • Budapest • Bukarest • Dubaj • Isztambul • Jereván • Kvangdzsu • London • Minszk • Moszkva • Nápoly • Párizs • Phenjan • Prága • Puszan • Róma • Szentpétervár • Szófia • Szöul • Tbiliszi • Tedzson • Tokió