Paroszi Márványkrónika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Paroszi Márványkrónika (latinosan: Marmor Parium) (Parosz, Kr. e. 264-263), görög felirat. Szerzőjének neve ismeretlen, mivel a felirat eleje az idők során olvashatatlanná vált. A mű Kekropsztól, Athén mítikus királyától Diognétosz athéni arkhón évéig, vagyis Kr. e. 1581-től Kr. e. 263-ig lajstromozza a legfonrosabbnak ítélt történelmi eseményeket. A fennmaradt két töredék közül az első nyolcvan adatából huszonkilencet, a második, kisebb töredék pedig összesen ötöt szentel irodalomtörténeti eseményeknek.

A felirat első része (A. töredék) 1627-ben került Szmürnából Londonba, Thomas Howard marsall házába, ahol a forradalomban újabb sérüléseket szerzett. Ma az oxfordi Ashmolean Museum őrzi. A második (B. töredék) 1897-ben került elő Parosz szigetén, és ma is a helyi múzeumban látható. A márványsztélé eredetileg kb. két méter magas, 81-82 cm széles és 12-15 cm vastag volt. Az A. töredék Kr. e. 1581-től Kr. e. 354-ig, a B. töredék Kr. e. 336-tól Kr. e. 298-ig tárgyalja a görög történelem és irodalom eseményeit. A Kr. e. 354-től Kr. e. 336-ig, valamint a Kr. e. 298-tól Kr. e. 263-ig terjedő feljegyzések elvesztek.

A felirat időszámítása igen különös. Az éveket a korabeli szokástól eltérően nem az olimpiákkal, hanem az athéni királyok illetve arkhónok nevével jelzi, az időszámítás alapjául pedig a felirat elkészültének éve, Kr. e. 263 szolgált, ettől az időponttól számol vissza minden eseményt a felirat késítője. Egy példa: „Attól fogva, hogy Aiszkhülosz, a költő először győzött tragédiájával, és Euripidész, a költő, megszületett, és Sztészikhorosz, a költő Hellászba érkezett, amikor Athénben Philokratész volt az Arkhón – 222 év." Ha tehát Kr. e. 263-hoz hozzáadjuk a 222-t, megkapjuk az esemény feltételezett időpontját, Kr. e. . 485-öt.

Az egész krónika tendenciózusan elfogult Athén iránt, ezért feltehető, hogy az ismeretlen szerző athéni történészek munkáit használta forrásul. Ahol az athéni kultúrfölény nem volt nyilvánvaló, ott a nyílt hamisítástól sem riadt vissza: a megarai komédiaköltőt, Szuszariont például athéninek tünteti fel, ráadásul jó száz évvel a szicíliai komikus, Epikharmosz elé datálja. Több íróról, művészről szolgáltat többé-kevésbé megbízható adatokat: Orpheusz, Muszaiosz, Hésziodosz, Homérosz, Terpandrosz, Szapphó, Szuszarion, Theszpisz, Aiszkhülosz, Szimónidész, Euripidész, Sztészikhorosz, Epikharmosz, Szophoklész, Szókratész, Timótheosz, Kallipposz, Philémón, Arisztotelész, Menandrosz stb. A szerkesztmény maga erősen felületes, a kutatók általában iskolai használatra készült összefoglalásnak tartják. Bizonytalan a kapcsolata az ugyancsal Parosz szigetén és nagyjából ebben az időben készült Arkhilokhosz-életrajzzal, amelyet szintén feliratról ismerünk.