Palorchestes
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
|||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||
| Palorchestes painei Palorchestes azael |
|||||||||||||||||
A Palorchestes erszényesek egy nemét jelenti, amelynek fajai a negyedidőszak második felében éltek Ausztráliában.
Szokták még erszényes tapírnak is nevezni őket, mivel feltehetően a Dél-Amerikában élő méhlepényes tapírokhoz hasonló kicsi ormánnyal rendelkezhettek. Az erszényes tapírok sertés méretű növényevők voltak, akik Ausztrália fás-füves térségein a fák és bokrok leveleivel, hajtásaival táplálkoztak, mint egykor a földilajhárok.
Erőteljes mellső lábaik és karmaik voltak, amelyek segítségével feltehetően a fák, bokrok ágait húzták magukhoz. Fogaik élesek voltak és magas koronával rendelkeztek: feltételezik, hogy durvább növényi táplálékot is elfogyasztott. Négy lábon jártak, de valószínűleg alkalomadtán két lábra is állhattak, mint a mai medvék.
A nem két faját írták le:
- A Palorchestes painei maradványait Közép-Ausztrália miocén rétegeiben találták meg. Kb. 1 méter marmagasságú és 2 méter hosszú lény volt.
- a Palorchestes azael maradványai nagyon ritkák és teljes (vagy közel teljes) csontváza nem is ismert.
A nem kihalásának okai vitatottak. Mivel az mintegy 30-40 000 évvel történt, vagyis nem sokkal az első emberek letelepedése után, ezért feltételezhető, hogy ebben a korai ausztrál bennszülötteknek is szerepe lehetett: vagy túlzott vadászatukkal, vagy pedig élőhelyük elpusztításával (felégetésével – a bennszülöttek a tüzet is felhasználták a vadászataikhoz).
Mások Ausztrália elsivatagosodását hangsúlyozzák. A valóságban feltehetően mindegyik tényező szerepet játszhatott. (Erről bővebben: pleisztocén megafauna.) Legközelebbi élő rokonai a vombatok és a koalák.
