Padova

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Koordináták: é. sz. 45°25′ k. h. 11°52′

Padova

Padova címere

Közigazgatás

Ország

Olaszország

Régió

Veneto

Megye

Padova (PD)

Polgármester

Flavio Zanonato

Irányítószám

35100

Körzethívószám

049

Népesség

210 821 (2004)

Népsűrűség

2 267 fő/km²

Földrajzi adatok

Tengerszint feletti magasság

12 m

Terület

92 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Padova

é. sz. 45°25′ k. h. 11°52′

Padova weboldala

[szerkesztés] Története

A legenda szerint:

Padova születését az antik történetek egyik leghíresebbjére, a trójai háborúra vezetik vissza: mialatt Odüsszeusz és Aineiasz a tengeren tévelyegtek, addig a hős Antenor, egy trójai túlélő megalapította a várost.

A valóságban:

Padova első neve Patavium, eredetileg szegény halászfalu volt. A Brenta folyó mentén alakult ki a 10. században.

A római időkben neves gazdasági centrummá gyarapodott. Majd 620-ban a lombardiai Agiluf király foglalta el, csak több év után sikerült megmenekülni uralma alól. 1000 után sikerült visszanyernie hírnevét, szabad városállamként részt vállalt Rőtszakállú Frigyes háborúiban. Már a 13. században létrejött a Padovai Egyetem, egyik elsőként Európában. A várost falakkal vették körül. 1337-ben a Scaligerik rövid uralma után a Da Carra nemesi család vette át a hatalmat. 1405 – ben a város elveszítette függetlenségét, és Velence hatalmába került. 1508 – ban itt született Palladio neves építész. 1509-ben Maximilian császár foglalta el. A 17. században itt tanított Galileo Galilei. A Velencei Köztársaság bukása után rövid ideig francia uralom alatt állt, majd a Habsburg Császársághoz tartozott. 1866 óta Olaszország része. 1919-ben bevezették a nevezetes nemzetközi vásárokat számos kiállítással minden év júliusában.

[szerkesztés] Közigazgatási felosztása

Padova városnegyedei a következők:

Quartiere 1 Centro (Központ)
Quartiere 2 Nord (Észak)
- (Arcella – S. Carlo – Pontevigodarzere)
Quartiere 3 Est (Kelet)
- (Brenta-Venezia, Forcellini-Camin)
Quartiere 4 Sud-Est (Dél-Kelet)
- (S. Croce-S. Osvaldo, Bassanello-Voltabarozzo)
Quartiere 5 Sud-Ovest (Dél-Nyugat)
- (Armistizio-Savonarola)
Quartiere 6 Ovest (Nyugat)
- (Brentella-Valsugana)

[szerkesztés] Látnivalói

Basilica di Sant'Antonio

Basilica di Santa Giustina

Piazza delle Erbe (éjszaka)

Piazza delle Erbe tipikus piacával

Porta Savonarola

Prato della Valle

Botanikus kert

Aréna tere
- A római Aréna alapjai
- Scrovegni-kápolna vagy Madonna dell'Arena-kápolna, Giotto di Bondone 38 freskójával, a közelmúltban restaurálták.
- Eremitani, az Ágoston-rend temploma a XIII. századból.

Szent Antal tere
- Szent Antal-bazilika (Basilica di Sant' Antonio): XIV. század.
- Gattamelata lovasszobra: Donatello alkotása, 1447-1450, a velencei signoria kérte fel a művészt a szobor megalkotására.
- San Giorgio-kápolna
- Scuola di San Antonio
- Museo Civico
- Botanikus kert (Orto Botanico), 1514-ben alapították, Európa legrégibb botanikus kertje.

Prato della Valle: amfiteátrumhoz hasonlító tér szobrokkal.
- Szent Jusztinia-bazilika (Basilica di Santa Giustina)

Piazza delle Erbe
- Igazságügyi Palota (Palazzo della Ragione): XIII. századi épület, figyelemreméltó 80 méter hosszú terme s annak falfreskói.
- Városháza (Municipio)
- Egyetem: Európa legősibb felsőfokú oktatási intézményeinek egyike, 1222-ben alapították. Legérdekesebb és legismertebb épületrésze az ún. Teatro Anatomico, ahol először végeztek boncolást az 1500-as években (ez ekkor szigorúan tilos volt). Az egyetem prominens tanárai közööt szerepel Galileo Galilei neve is.

Piazza dei Signori
- Óra-torony
- Palazzo del Capitanio
- Loggia del Consiglio
Dóm és Battistero

[szerkesztés] Híres emberek

Publius Clodius Thraseus Paetus (Padova, ? - i. sz. 66), római szenátor, sztoikus filozófus.
Titus Livius (Patavium – ma Padova –, Kr. e. 59 – Patavium, Kr. u. 17) római történetíró.

[szerkesztés] Magyar vonatkozásai

I. Lajos magyar király első nápolyi hadjárata során, 1347 decemberének első napjaiban érintette Padova városát kíséretével. A város akkori ura, Jacopo Carrara nagyon szívélyesen fogadta a magyar királyt, és azzal „hogy szolgáljuk a magunk és mieink javát, barátságosan eléje megyünk a nagy királynak”. Carrara feltehetően a Velencei Köztársaság ellen (amellyel néhány évvel azelőtt Lajos is háborúzott Dalmáciában) szövetségesének akarta megnyerni a fiatal királyt. Carrara meghívta Lajost a városba és 500 lovast ajánlott fel neki a hadjáratához. Lajos a felajánlást elfogadta, a meghívást viszont Velencére tekintettel – amellyel 1346-ban 8 éves fegyverszünetet kötött – elutasította. ^[1]
Ebben a városban írták alá az Osztrák-Magyar Monarchia képviselői az I. világháborús szereplésüket lezáró Padovai fegyverszünetet.
Itt hunyt el 1576-ban a brassói születésű Bakfark Bálint, kora ünnepelt lantművésze és zeneszerzője.
A padovai egyetemen tanult Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király.

[szerkesztés] Testvértelepülések

[szerkesztés] Források

Fajth Tibor: Itália (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp. 1980) ISBN 963 243 235 5
Giorgio Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete (ford. Zsámboki Zoltán, Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft.) ISBN 963 596 256 8