User:Mathae/Újabb
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Az ma használatos újperzsa nyelv első emlékei a 9. századból származnak. Iránt a 7. század végére szinte teljesen meghódították az arabok, és mind az egyre jobban terjedő iszlám, mind az adminisztráció nyelve az arab volt, ahogy a tudományé is. Ennek következtében jelentős arab hatás érte a perzsa nyelvet, amelynek szókincse jelenleg mintegy 60%-ban arab eredetű,[forrás?] illetve az arab írást is átvette.
Az újperzsa nyelvnek két nagy periódusa különböztethető meg, a klasszikus és modern perzsa. A klasszikus perzsa nyelvben 11-12. századig korai periódusról beszélhetünk, amikor a nyelvészek és rímszótár-szerzők több ún. madzshúl („pogány”) ejtésmódról is tudnak bizonyos magánhangzók esetében, szemben a maarúf („ismert”, azaz arabos) ejtéssel.[1] Ez azonban a folyamatos arab hatás következtében idővel eltűnt.[2]
Az újperzsa klasszikus és modern időszaka közti időhatár megjelölése meglehetősen nehéz, már a 16. századtól fellelhetőek bizonyos modern jellegzetességek, de mindezek csak a 19. századtól mutathatóak ki teljes bizonyossággal. A Wikipédiás használatban az átírás tekintetében praktikus okokból Iránnak a Kádzsár-dinasztia által történő 1796-os újraegyesítését tekintjük korszakhatárnak.
Az újperzsa nyelvvel nagyjából azonos, de abból politikai okokból elválasztott nyelv a dari vagy kabuli perzsa, illetve a tádzsik.[3] Az útmutató a vitatott státuszú darira is érvényes, de a tádzsikra nem, mivel ez utóbbit az évszázados orosz befolyás következtében cirill ábécével írják, így a WP:CIRILL szabályozza.
Az átírás nem igazodik az itteni irányelvhez a már meghonosodott nevek esetében, illetve ha valamelyik helyesírási kútfő (MHSz. vagy OH.) szabályozza az átiratot.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Egyes betűk átirata klasszikus perzsa nyelvben
| Arab | Tudományos | Magyaros |
|---|---|---|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
[szerkesztés] Rövid magánhangzók
| Arab | Tudományos | Magyaros |
|---|---|---|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
[szerkesztés] Modern perzsa
| Arab | Tudományos | Magyaros |
|---|---|---|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
[szerkesztés] Rövid magánhangzók
[szerkesztés] Tá marbúta
Számos arab szó végződik a gyakran nőnemet jelölő, ragok és végződéssel nélkül „a”-nak, ragozva „at...”-nak olvasandó ún. tá marbútával (ami a versekben viszont a „h”-ra rímel, ezért több nyugati átírás „ah”-ként adja vissza.). Ezt tükrözi, hogy ha további képzők nem járulnak hozzá, a „t” (ت) és „h” (ه) kombinációjának tűnik (ة). A perzsa nyelvben ez jelentősen változik, ugyanis a két pontot nem teszik ki, azaz ugyanúgy néz ki, mint a „h” betű. Ez a klasszikus szövegekben „a”, a modern szövegekben viszont „e” hangértéket képvisel. A két pont elhagyása egyébként már a korai arabokat is megtévesztette, így lett سيبويه, a híres nyelvész arab neve Szíbavajh a valóságos Szíbúja (modern ejtéssel Szibuje) helyett, és ugyanígy vált a hasonoló esetű történetíró, مسكويه, azaz eredetileg Miszkúja (Meszkuje) Miszkavajhhá.
A tá marbútát bizonyos esetekben viszont teljesen kiírt „t” helyettesíti, akkor annak is olvasandó.
[szerkesztés] Példaszöveg
| Perzsa | Klasszikus | Modern |
|---|---|---|
| همهی افراد بشر آزاد به دنیا میآیند و از دید حیثیت و حقوق با هم برابرند, همه دارای اندیشه و وجدان میباشند و باید دربرابر یکدیگر با روح برادری رفتار کنند | hama-ji afrád basar ázád be dunjá miájand u az did-i hijszíjat u hokuk bá ham barábarand, hama dárá-ji andísa u vidzsdán mibásand u bájad dar barábar-i jekdígar bá rúh-i barádarí raftár kunand | hame-je afrád basar ázád be donjá miájand o az did-e hejszijat o hogug bá ham barábarand, hame dárá-je andise o vedzsdán mibásand o bájad dar barábar-e jekdigar bá ruh-e barádari raftár konand |
[szerkesztés] Megjegyzések
- ^ Példa erre a شير szó, amely arabosan ejtve [sír] tejet, madzshúl ejtésben [sér] viszont nagymacskát jelent.
- ^ Így lett A dzsungel könyve tigrise Sír Kán, nem pedig Sér Kán.
- ^ A két nyelv legfőbb eltérése a perzsától, hogy viszonylag sok archaizmust őriztek meg (különösen a tádzsik, ahol ez a magánhangzókon is látszik). A darira az indiai nyelvekből származó ún. kakuminális hangok voltak nagy befolyással.
- ^ a b Bár a perzsában rendszerint nem ejtik, nem csak arab eredetű szavakban fordul elő a sémi eredetű arab írás bizonyos sajátosságai miatt.
- ^ a b Kizárólag arab eredetű szavakban fordul elő, a perzsák rendszerint nem ejtik. Legfeljebb gondozott beszédben jelenik meg, de akkor is csak az arab hamzának megfelelő hangként.
- ^ a b c d Madzshúl ejtés, csak bizonyos szavakban a korai periódusban.
- ^ a b Valójában a modern perzsa nyelv â betűje sokkal közelebb áll a magyar „a” hanghoz – sőt gyakorta „o”-ba hajlik (mondhatni palócosan) –, mint a rövid „a”, amely ikább egy rövid magyar „á”-val adható vissza. Hogy mégis így használjuk az átiratot, annak részint a betűhosszúság megtévesztő volta, részint a hagyomány az oka, hiszen viszonylag sok „â”-t tartalmazó perzsa szó épült be a magyar nyelvbe „á”-val (Irán, Teherán, Iszfahán, az összes területképző -isztán stb.).
- ^ Ez csak arab eredetű szavakban fordul elő.
- ^ Tehát az előbbieket figyelembe véve például Iszfahán neve a perzsa ejtést legjobban tükröző átiratban Eszfáhan lenne magyarosan.
