Móga János
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Móga János (Ioan Moga) (Boczkó, 1785. – Szászerked, 1861. november 10.) császári és királyi altábornagy, az 1848-49 évi szabadságharc első szakaszában a magyar hadsereg fővezére.
A császári hadsereg főhadnagyaként harcolt a napóleoni háborúban. 1809. július 6-án a wagrami csatában súlyosan megsebesült, ezért 1810-ben nyugállományba helyezték. 1813-ban századosként újra belépett a hadseregbe. 1842 augusztusában vezérőrnaggyá, 1848 júniusában altábornaggyá léptették elő.
István nádor lemondása után ő vette át a Jellasiccsal szemben álló magyar sereg fővezérségét és a pákozdi csatában megállította a bán előnyomulását. Jellasicsot az osztrák határig követte, de a császárra és királyra tett esküje megakadályozta abban, hogy a határt átlépve Bécs felé törjön. Kossuth rábeszélésére 1848. október 30-án a magyar sereggel mégis átlépte a határt, de Jellasics és Windisch-Grätz egyesült csapataitól a schwehati csatában vereséget szenvedett.
1848. november 1-jén lemondott rangjáról és visszavonult. A magyar főváros elfoglalása (1849. január 5.) után letartóztatták és Olmützben öt év várfogságra, továbbá rangja és rendjelei elvesztésére ítélték.
Fogságának kitöltése után, veje, gróf Lázár György birtokán halt meg.
[szerkesztés] Felhasznált források
- Magyar Életrajzi Lexikon
