Kara Musztafa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Kara Musztafa (1634/35. – Nándorfehérvár, 1683. december 25.) török nagyvezír. Az ő ideje alatt indult meg a török kiűzése Magyarországról.

Fiatal kajmakámként Köprülü Ahmed nagyvezír mellett szolgált. Az 1660-as években részt vett az Égei-tengeren, a velenceiek ellen vívott harcokban. 1672-ben a szultánnal és a nagyvezírrel vonult a lengyelek és az oroszok ellen indított háborúba, Ukrajnába. A lengyelekkel folytatott harcok végeztével Köprülü meghalt és ő lett az új nagyvezír, aki továbbra is fenntartotta Ukrajna meghódításának tervét. Miután az első török hadjárat kudarcba fulladt az ország oroszok uralta részében, személyesen állt a sereg élére és elfoglalta Ukrajna jó részét, több győzelmet aratva az orosz-ukrán-kozák seregek felett. De erői veszteségei akkorák voltak, hogy inkább lemondott a területről. Ehelyett felelevenítette a szulejmáni-tervet, Bécs meghódítását. IV. Mehmed szultánt sikerült rávennie a kecsegtető lehetőséggel, úgy vélte, hogy I. Lipót császár azért törekszik a békére, mert gyenge. Alaposan túlbecsülte hazája erőforrásait, nem látta a belső problémákat, amelyeket elődje oly nehezen igyekezett megszüntetni. Bár Köprülü is Bécs meghódítását tervezte, de új, jobb módszerekkel, most Musztafa egyből a császárváros falainak akart menni. A dicsőség és kincsvágy hajtotta ebben.

Óriási méretű, egyes források szerint 230 ezer fős sereget vont össze és a franciák biztatásával 1683. június 7-én elindult Ausztria ellen. A Habsburgok ekkor szövetségben álltak Lengyelország-Litvániával, akivel megállapodtak abban, ha bármelyikük fővárosát török támadás érné, egymás segítségére sietnek. Musztafa nem mérte ezt fel, sem pedig azt, hogy Lipót mögött áll a Német-római Birodalom.
A Bécs városát halálos gyűrűbe fogó sereget a német birodalmi és lengyel hadak, III. (Sobieski) János lengyel király és Lotaringiai Károly herceg vezetésével a kahlenbergi csatában szétverték szeptember 12-én.
A vereségért Musztafa selyemzsinórt kapott Nándorfehérváron. Kivégzése előtt állítólag szomorúan ennyit mondott, ha halálával a szultán el kerülheti a vereséget, önként vállalná.

Egy francia író de Préchac egy olyan regényt írt róla, amelyben egy szelíd, gáláns férfit mutat be, aki szerelmes lett egy hercegnőbe és Bécs meghódításával akart méltó lenni kezére. De vereséget szenvedett és szerelmét máshoz adták férjül.

[szerkesztés] Külső hivatkozás

• R. Várkonyi Ágnes: Megújulások kora, Magyar Könyvklub, Budapest 2001. ISBN 9635484712
• Csorba Csaba – Estók János – Salamon Konrád: Magyarország Képes Története, Magyar Könyvklub, Budapest 1998. ISBN 9635489617